freewallet.org yobit bgogoli eobot eobot.com отзывы 2019 yobit.net биржа vbulletin nulled rus wp super cache tarot falı irc web chat applet poloniex.com
Mamamik autoimmun betegséggel - Mamami Fórum | Baba-mama közösségi és piactér

Közlemény

Összecsuk
No announcement yet.

Mamamik autoimmun betegséggel

Összecsuk
X
  •  
  • Szűrő
  • Idő
  • Mutatás
Clear All
new posts

    Mamamik autoimmun betegséggel

    Bár igen sokféle autoimmun betegség "színesíti" az életünket, mégis sok bennük a közös. Talán vannak olyan élmények, tapasztalatok, tanácsok, amikkel segíthetjük egymást, amiről eldiskurálhatunk ezen a közös alapon.
    Én nagyon sokat tanultam- fejlődtem lelkileg ennek az állapotnak köszönhetően (de természetesen vannak azért mélypontok is...).

    Persze vannak is rögtön kérdéseim .

    Én szklerózis multiplexes vagyok lassan 8 éve. Kezdő tünetem látóideg-gyulladás volt, a bal szemem nem is jött helyre. A babagyártásig kaptam egy elég jó kezelést, de akkor felfüggesztettem, és egész mostanáig teljesen jól is voltam. Hála az elnyomott immunrendszernek meg a prolaktinnak .
    Azonban beadattam a H1N1-et, ami tán hiba volt, ezután lett egy könnyebb shub-om, de el is múlt.
    Most viszont megint jön a zsibbadás-tipikus tünet a lábaimba, holnap megyek vizsgálatra, és szerintem jó esélyem van arra, hogy szteroid-infúziókat foogok kapni. Ami nagyon hatásos gyulladáscsökkentő, csak a szoptatás vet fel kérdéseket.
    Azt leltem a neten, hogy lehet szteroid mellett szoptatni, de 3-4 órát várni kell, és csak utána (Csenge meg még most is kb 2 óránként szopizik...).
    Esetleg erről nincs valakinek élménye/ infója?

    Meg nem tudom, hány autoimmunos mamami van, és milyen betegségekkel, de érdekelnének a tapasztalataitok, pl. az is, hogy mennyire vagytok bátrak mondjuk több gyerek bevállalásában...
    Nojno és Csenge (5 és fél)
    "Én azt csinálom, amit akarok!"

    #2
    szerintem konzultálj IBCLC szoptatási tanácsadóval az infúzió melletti/utáni szopiról!!
    3 a királyfi, majd a 4. lány lesz

    Comment


      #3
      Szia Noémi! Társulok, bár ez neked nem új hír már. Lineáris scleroderma az "élettársam"... remélem, jó sokáig élünk együtt :-)
      a gyerekvállalás kérdése engem is érdekel. Elvileg - a dokim szerint is- nyugodtan vállalhatok még babát, ez a betegség az életem hosszát nem befolyásolja jelentősen. Persze nem csak ettől halhatunk meg...
      Mi többet szeretnénk, mondjuk 4-et (minimum). Én most a közeljövőben nagyon örülnék egy harmadiknak. Jól vagyunk velük, tulajdonképp velük jól bírok (...a házimunka már más kérdés.....:-( ). Még fiatal vagyok, a betegségem is jól van (február közepén megyek az immunvizsgálat eredményéért, hát remélem, rendben lesz...), úgy érzem, addig "kell" szülnöm, amíg megtehetem...Nem tudom, egy ilyn betegséggel 35-40 évesen mernék-e még vállalni babát. Az eddigi terveimből ez nem volt kizárva, most sincs, de azért más már így 2 gyerekkel...

      Engem leginkább a szoptatás érdekelt a babavárásom idején. Vagyis Borival, mert Marcival minden teljesen rendben volt, ott nem merült fel, hogy esetleg ne szoptathatnék valami gyógyszeres kezelés miatt. Borival is végül minden rendben lett, most is szopik, de azért izgultam, hogy így lesz-e. Na, aztán a szopi kérdés a másik...egyelőre nem akar jelentkezni kistesó, feltehetően a sok szopi miatt...hát, nem tudom mi lesz így...egyelőre nem szólnék bele Bori szopijába drasztikusan, de...na, semmi de, majd írok még.

      Remélem írnak mások is, persze azt is remélem, nem sokan érintettek, bár nem tartom valószínűnek, hogy csak mi ketten lennénk ..:-(.
      Vica vagyok, [COLOR="SandyBrown"]Marci, Bori, Johanna és Miska anyukája

      Comment


        #4
        Sajnos én is érintett vagyok. Myasthenia gravissal élek együtt, ami mellé cukorbetegség társul. Jelenleg csak minimális gyógyszert szedek egy nagyon jó pszichiáternek köszönhetően, aki elhitette velem, hogy lehet élni egy ilyen betegséggel, sőt gyereket is lehet vállalni. Szülés után volt egy kis romlás az állapotomban, akkor növelni kellett a gyógyszeradagom, de azóta újra visszaállt a régi rend annak ellenére, hogy a szakirodalom szerint szoptatás alatt romlik a beteg állapota. Szeretnék még egy babát, de úgy tűnik, hogy amíg szoptatok, addig nem fog menni.
        Marcsi és a gyerkőcök: Bori (2008.10.01.), Gellért (2012.01.27.) és Johanna (2013. 10.15.)

        Comment


          #5
          Sziasztok, nekem colitis ulcerosa (IBD) + rheumatoid arthritis kombináció van. Mivel a nagyobbik lányom születése után indult és megjártam az eü bugyrait, jó pár év eltelt a második gyerekig (9 és fél). Mint sokaknál, nálam is üti egymást a hatékony terápia és a terhesség / szoptatás. Úgyhogy épp azon vagyok, hogy meddig tartson még a szoptatás, mert évekig nem megy a fellángolt tünetek miatt. Persze már az is klassz, hogy 5 hónapja szopizik Sára, előtte az is benne volt, hogy nem fog egyáltalán.
          Nojno: Nálam ezt úgy oldottuk meg, hogy amikor helyi szteroid injekciót kaptam a csuklómba, az 48 óra alatt ürült ki. Addig az előre lefejt tejet kapta a babám üvegből és szerencsére ez semmilyen zavart nem okozott a későbbi szopit nézve. Úgy tűnt, hogy néhány hetente ezt ismételni kell majd, de szerencsére még nem kellett újra. Úgyhogy szerintem az is lehet megoldás, hogy kipótolsz egy-két etetést. Másfelől én is úgy tudom, hogy kisdózisú szteroid szedhető - bár nekem azt mondták a dokik, hogy nem javallott újszülöttnél elkezdeni, mert hirtelen sok jut neki, hanem ez arra vonatkozik, aki a terhesség alatt is szed egy fenntartó kezelést. Ami egy felnőttnek használ, az a tejen átjutva sok(k) a babának. Ha gondolod, megkeresem milyen dózisnál kellett nekem két napot várni...
          Fruzsi - lányok: Sári (2), Dorka (12)

          Comment


            #6
            Nem túl jó persze, hogy egyre népesebb a társaságunk, de azért mégis jó, hogy nem vagyunk egyedül a kis plusz úticsomagunkkal...

            Látom, hogy a gyerekvállalás bátor dolog mindenkinél.
            Marek, Genciána: nálatok nem úgy van, hogy alapból a terhesség-szoptatás időszaka egy jobb periódus, és majd utána jön egy nehezebb idő?

            Amúgy köszi az ötleteket, végül Pynky hathatós segítségével megleltem azt az icblc-tanácsadót, aki nagyon alapos tanácsot adott- és amit nagy csodálkozásomra az orvosaim full komolyan vettek, semmi "minekmáregyekkoragyereketszoptatni". Szóval ezer hála a segítségért!
            *******************

            Ti amúgy mennyire gonoljátok úgy, hogy lelki háttere (is) van a betegségeteknek?
            Mert én abszolút hiszem, hogy -esetemben legalábbis- jelentős szerepet játszanak benne pszichés faktorok. Nagyon szépen megjelenik annak a szimbolikája, hogy az autoimmun-betegségnél a védekezőrendszerem a saját szervezetem ellen támad: én alapértelmezetten olyan vagyok, hogy kb. ha a nagynénémnek fájt a lába, azért is magamban kerestem az okot, mindenkiért felelősséget éreztem, teljesen Terézanyu voltam (a könyvbeli, nem a filmes).
            Aztán jártam SM-csoportba, meg pszichodrámára, meg dinamikusmeditációra, meg naplóztam- és ez az egész egy virtuális el camino lett nekem, egy nagy vándorút magamba, egy alapos változást eredményezve.
            Szóval én nagyon sokat tanultam/ tanulok a betegség kapcsán.

            Aztán persze most, hogy relapszusom van, zsibbad-érzéstelen-nehéz a fél testem, elég ijesztő ez az egész, különösen, hogy most van az első ilyen alkalom, hogy már tényleg felelős vagyok valakiért... És ez talán egy jelzés, hogy itt az ideje lassítani, elmélyedni magamban, ellazulni... Kicsit nehezen megy, de azt hiszem, este előveszem a naplómat.
            Nojno és Csenge (5 és fél)
            "Én azt csinálom, amit akarok!"

            Comment


              #7
              Régóta gondolkodtam egy ilyen topik létrehozásán, de aztán mindig elhessentettem a gondolatot, hogy sok fiatal anyuka között hasonlóan "plusz csomagot cipelőkre" tudnék találni. Még sosem találkoztam egy velem korabeli "beteggel" sem, a kórházban (ahová lusta és hanyag mivoltomból fakadóan őrült rikán járok) csupa idős embert látok csak.
              Én Marek táborát erősítem - szintén myasthenia gravisosként 2001 óta. Bár nekem alapvetően nincs betegségtudatom (azért is írtam feljebb zárójelben), mert én is úgy vallom, a dolgok azért jelentősen jobban működnek, ha pozitívan gondolkodunk az életünkről, meg arról honnan hová tartunk.

              Én ezt is egy fejlődési fordulópontként élem meg most már. Persze akkor nem. Akkor elég mélyen magamba zuhantam pár hónapra. Kíváncsi vagyok Marek, neked hogyan jött elő!!!
              Én nagy túrázó, téli sportos, meg egyébként is elég nyughatatlan természet voltam (vagyok ), így aztán különösen nagy trauma volt, hogy egyszer csak, mikor szaladnék a buszhoz, összecsuklik a lábam alattam, meg nem tudom kinyomni a mustárt a tubusból. Előtte meg 1 hónappal még Magas-Tátrát másztunk az akkor már párom férjemmel.

              Nem írok erről most sokat, de nagyon sok mindent megváltoztatott ez az életfelfogásomban. Az életvitelemben kevesebbet. A háztartást erőm és hangulatom alapján csinálom, férjem elég sokat segít. A gyerekek után való lótás-futás is egész jól megy általában, ha meg nem, hát nyilván nyűgösebb vagyok, de próbálom őket is jobb belátásra bírni.
              Alapvetően elég kiegyensúlyozott, generalizált típusba tartozom, ami főleg a végtagizmokat érinti, és a gyógyszerem magam szabályzom, mikor mennyire van szükség.

              Az tényleg igaz, hogy a terhesség, meg a szoptatás sokkal egyenletesebb és jobb állapotot ad. Bár nálam ilyenkor is vannak kilengések, pl. most, hogy mindenki iszonyú beteg és Sári nem bír aludni, így nagyon sokat éjszakázom. És dacára, hogy most is kismami vagyok, eléggé paff lettem reggelre így a 4. majdnem ébren töltött éjszaka után.

              Nojno
              ez a naplós dolog mindig annyira irigylényre méltó a szememben. Én magamban, meg ha beszélgetünk vkivel eszméletlen sokat tudok dolgokon lamentálni, meg okoskodni, de nagyon nem vagyok egy grafomán alkat, így a leírás nehezen megy. Itt talán majd jobban.

              Marek
              még annyit kérdeznék így rögtön elsőre, h a szülést ill. az utána lévő időszakot (baba állapotát, te állapotod) mennyire befolyásolta a MG?
              kismok - három csokiszemű kislány (Julcsi, Sári, Lenke) anyukája

              Comment


                #8
                Olyan jó, hogy ti is vállaktok babát, szeretnétek még stb. !!!

                Nojno, amit meséltél a dokidról...hát, tök jó!!!!

                Nekem 13 évesen jött elő a betegségem, akkor még nem túl sokat filozofáltam a dolgon, olyan 17-18 évesen fogtam fel igazán.

                Nekem a külső tünet egy óriási barna folt a combomon, és egy kisebb a törzsemen, jó esetben ezek puhák, és olyanok, mint egy nagy májfolt vagy valami ilyesmi. Ha rosszabbodik, akkor bizonyos területeken keményebbé, fényesebbé válik a bőröm. Esztétikailag tulajdonképp egyáltalán nem zavar, ezen már túlléptem, sőt valahogy gyerekként sem zavart. Sosem hitegettk azzal, hogy el fog múlni, valahogy elfogadtam, hogy ott van és kész.(Persze nem szívesen mászkáltam fürdőruhában pl, de tudtam, hogy a párválasztásban ez nem lehet probléma. Mármint a foltok. Szóval tudtam, hogy az esetleges jelölteket nem egy ilyen folt fog eltántorítani tőlem :-)))) A dolog háttere- miután felfogtam- sokkal jobban érdekelt, érdekel.

                Nojno, én is tipikusan olyan vagyok, mint amilyen egy "könyvbéli autoimmun személyiség". egész életemben csudajó gyerek voltam, mindenhez szüleim szerint kitűnően alkalmazkodtam...eközben kb 3 éves koromtól tövig rágtam a körmöm, szaggattam körülötte a bőrt :-((. Éjszaka a fogamat csikorgattam, és üvöltve mentem óvodába:-(. Kicsit szomorúnak érzem ezeket a dolgokat, mikor így leírom, mert a szüleim a lehető legjobb szándék mellett neveltek, rengeteg szeretettel, de ezeket a jeleket valahogy semmibe vették, máig úgy beszélnek rólam, hogy mennyire "rendben" voltam.
                Az egész óvodás koromból arra emlékszem, és erről is beszélnek, hogy volt egy imádott óvónőm, akinek a szoknyájaq mellett állldogáltam. Aztán iskolásként végig kitűnő tanuló voltam (oké, nem szakadtam meg ettől, eszem is volt hozzá elég), zenélni tanultam, és középiskolásként, mivel mindent ezer százalékosan akartam csinálni, a gimi mellett elkezdtem zeneművészeti szaközépiskolűba járni a gitárral, ahol szintáén dicséretes ötös voltam. Emellett klarinétoztam, zenekarba jártam, cserkészkedtem, szent János bogaraztam (ha mond ez valakinek valamit), mindig mindenhol ott voltam segítettem, csináltam a dolgokat (otthon is). aztán 17 évesen egy külön törés eredményeként rájöttem, hogy megkattanok, ha ezt nem hagyom abba, és akkor a gitározást ezen a szinten befejeztem. Onnantól kezdve lett békésebb az életem. (addig is jó volt, nem tudtam volna előtte semmiről lemondani, de ez a mindenhol, mindenben megfelelés, ennek azt hiszem, köze van a betegségemhez...)

                Kb innentől számítva Marci szoptatásának befejeztéig SEMMI bajom nem volt. Én sem gondolkodom különben abban, hogy beteg vagyok, néha egy-egy dolog rákényszerít, hogy eszembe jusson, de hála Istennek, egyelőre nagy vonalakban rendben vannak velem a dolgok.

                Aztán mikor Marcival befejeztük a szoptatást, akkor kezdett el kicsit rosszabbodni a bőröm.Ez hónapokban mérhető, években. Azóta jelentős változás nincs, remélem nem is lesz. A lelki vonzat mellett szerintem azért nagy szerepe van a hormonális változásoknak is (persze a lelki dologkat sem zárom ki, tulajdonképp még időben is összevágnak a dolgok nálam...nekem az anyósommal nehéz , itt lakunk egy telken, utálom őt megbántani, de gyakran alakul így, hogy ha a saját elképzelésünet tartani szeretném-szeretnénk...aztán persze esz a nyavalya, a szó szoros értelmében...mert nem vagyok én gonosz meg utálatos, csak éppen vele nem értjük meg egymást ilyen közelségben...)

                Nojno, mi Gergővel jártunk a Szent Jakab útján, a caminon...:-)))) Csodálatos volt...egy életre szóló, de még biztos elmegyünk egyszer, ha megéljük. Olyan szintű isteni gondviselés volt velünk, hogy könyvet tudnék írni róla:-))) - mondjuk mi amúgy is nyitottak vagyunk, hogy észre vegyük az ilyen dolgokat.



                Gyakorlati kérdés: van köztetek, aki szed vagy szedett Immuran-t? Én 4 hónapig szedtem, 9 éve, igazából olvastam ilyen történetet, hogy valaki babavárás alatt is szedte vagy mi, nem tudom, ez tényleg lehetséges-e... Számomra nem aktuális a dolog, csak nagyon érdekel.
                Vica vagyok, [COLOR="SandyBrown"]Marci, Bori, Johanna és Miska anyukája

                Comment


                  #9
                  Sziasztok!
                  13 éve vagyok szklerózis multiplexes, nekem is látóideggyulladással, lábzsibbadással, -gyengeséggel jelentkezik évente 3-4-szer ez a betegség. Három éve szedek Immurant, azóta talán enyhültek a shubjaim. Héthetes voltam a fiammal, amikor kiderült a várandósságom, addig szedtem, és a 13. héttől folytattam, mivel orvosom és a genetikai tanácsadó szerint is az első három hónapban van jelentősége a gyógyszer hatásának. A 39. héten született teljesen egészségesen, és azóta is néhány kisebb náthát leszámítva nem volt nagyobb betegsége. Nekem 15 hónap alatt (amióta megszületett) most van/volt a negyedik shubom, tehát "hozom az átlagot" .
                  Greenie, Benjámin (2008. okt. 19.) anyukája

                  Comment


                    #10
                    Szia Greenie!

                    Üdv itt a mamami-n, úgy látom, ez az első hsz-ed.

                    Kérdezhetek tőled így nagy hirtelenséggel gyakorlatit? A shubjaid mennyire voltak komolyak a szülés után? Milyen kezelést kaptál rájuk? Szoptattál közben- szoptatsz?
                    Én az Immuran-ról most hallok először, én egy akkor Mo-on még nem törzskönyvezett szert kaptam havonkénti infúzió formájában, az jó volt, de babára készülve szünet lett.
                    Most meg végül Synachten-t kapok, mert az ilyenkor szokásos napi 1000 mg szteroid mellett nem lehetne szoptatni, ez meg a szervezet sajár szteroidját aktiválja, szoptatásbarát- csak épp lassabban hat. Na de érdekelnek a te tapasztalataid is!
                    ----------
                    Hú, a Camino de vonz... Most különösen, hogy ma kb. 30 méter megtétele után aludnom kellett,úgy elfáradtam...
                    --------
                    Egy csomó jót írtatok, amire még majd reagálni akarok, de most megyek, bedőlök az ágyikómba.
                    Nojno és Csenge (5 és fél)
                    "Én azt csinálom, amit akarok!"

                    Comment


                      #11
                      Nojno, ma gondolkodtam, hogy a Camino-val fájdítottam itt a szíved, épp most... azért lesz ez még jobb is!

                      Nem tudom, egy-egy shub után milyen állapotban vagy, most hogy leszel, igazából csak mint konduktor gondolkodtam rajtad, hogy vajon hallottál-e már a konduktív terápiáról. Ez most teljesen hülye kérdés, mert azt gondolom, hogy biztosan.
                      Igazából tudom, hogy Csenge mellett nem megoldható, hogy bemenj a Petőbe vagy ilyesmi, meg a konduktív terápiáról is azt gondolom, hogy egy a sok közül, biztos más is lehet jó, csak láttam a Petőben, hogy milyen fejlődésen, javuláson mentek át az emberek (jó esetben). Szóval, ha rossz állapotban maradnál, vagy kíváncsi vagy, biztosan tudnék neked egy feladatsort szerezni vagy összeállítani, amit otthon esetleg hetente néhányszor akár egyedül is megoldhatnál...
                      Csak ötlet volt, nem akarok erőszakoskodni meg semmi, csak tudd, hogy ha szükséged van rá, szólhatsz nyugodtan.
                      Vica vagyok, [COLOR="SandyBrown"]Marci, Bori, Johanna és Miska anyukája

                      Comment


                        #12
                        Igen, a sógornőm mesélt az oldalról, és konkrétan a fórumotokról, ami sajnos engem is érint. Persze, kérdezz nyugodtan!

                        A szülés után enyhébbek lettek a shubjaim. Bár a jobb szemem maradandóan a várandósságom alatt romlott le (látok, csak picit homályosan). Remélem, most a bal rendbejön. Vicces, hogy pont félvakon kezdtem fórumozni Szteroidot kaptam rájuk 5x v. 3x 1000mg infúziót. Sajnos nem szoptathattam, az Immuran miatt sem.
                        Nojno, Neked milyen sűrűn szoktak shubjaid lenni? És mennyi idő amíg rendbejössz? Ez a Synachten infúzió vagy tabletta?

                        A konduktív terápia érdekelne, mikor szokott lenni, mit kell tudni róla?

                        Ami a betegség lelki háttér részét illeti: én is tipikusnak vagyok mondható. Jó tanuló jókislány voltam, felnőttként is maximalista, hiperérzékeny maradtam, bár azt hiszem, sikerült apránként leépítenem ebből is, abból is.

                        Nektek a frontok, az időjárás befolyásolja az állapototokat? Igazából még ennyi idő után sem sikerült rájönnöm, mi okozza az egyes rosszabbodásokat. Néha a stressz, ez egészen biztos, de van, hogy teljesen jól vagyok, érzelmileg is kiegyensúlyozott, és egyik napról a másikra érzem, h. baj van.
                        Greenie, Benjámin (2008. okt. 19.) anyukája

                        Comment


                          #13
                          Greenie, most nem tudok, írni de majd írok a konduktívról mindenképp. Meg ha gondolod, megkeresem valamelyik évfolyamtársam, aki ott dolgozik, és megkérdezem, hogy konkrétan most hgy működik a jelentkezés.

                          (egyébként kb másfél órás foglalkozások vannak, gondolom annyiszor mész hetente ahányszor tudsz, persze vannak csoportok-állapottól függően. Arra nem emlékszem, hogy vagy ingyenes (Tb fizeti) vagy nem túl drága. 4 éve végeztem, akkor így volt biztos.)

                          Különben pedig számomra döbbenet, hogy pl. ahogy te vagy Greenie, hát amiket írsz, nem a legjobban, és nem mondják neked a dokik, hogy ez is létezik. Nem gondolom, hogy világmegváltás, meg mindnkinek más jön be, de azért legalább mondhatnák...(így előrevetítve annyit tudok röviden írni, hogy konkrétan a mozgásos problémákat lehet vele korrigálni, fejleszteni+érzelmileg jó lehet csoportban dolgozni hasonló helyzetű emberekkel (persze gondolom nem mindenkinek jön be ez sem...))
                          Majd írok.
                          Vica vagyok, [COLOR="SandyBrown"]Marci, Bori, Johanna és Miska anyukája

                          Comment


                            #14
                            Azt nem értem, Vica, hogy az SM az idegeken levő myelinhüvelyt károsítja, tehát az ingerületátvitellel van a gond, nem mozgásszervi betegség. Ezek alapján nem látom, hogy egy mozgásterápia esetünkben hogyan hathat- mondjuk azon kívül, hogy esetleg megtanulod, hogyan kompenzáld mondjuk az egyensúlyproblémákat, stb. Szóval tudtommal javítani nem javít.
                            Nojno és Csenge (5 és fél)
                            "Én azt csinálom, amit akarok!"

                            Comment


                              #15
                              Greenie eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                              Igen, a sógornőm mesélt az oldalról, és konkrétan a fórumotokról, ami sajnos engem is érint. Persze, kérdezz nyugodtan!

                              A szülés után enyhébbek lettek a shubjaim. Bár a jobb szemem maradandóan a várandósságom alatt romlott le (látok, csak picit homályosan). Remélem, most a bal rendbejön. Vicces, hogy pont félvakon kezdtem fórumozni Szteroidot kaptam rájuk 5x v. 3x 1000mg infúziót. Sajnos nem szoptathattam, az Immuran miatt sem.
                              Nojno, Neked milyen sűrűn szoktak shubjaid lenni? És mennyi idő amíg rendbejössz? Ez a Synachten infúzió vagy tabletta?

                              A konduktív terápia érdekelne, mikor szokott lenni, mit kell tudni róla?

                              Ami a betegség lelki háttér részét illeti: én is tipikusnak vagyok mondható. Jó tanuló jókislány voltam, felnőttként is maximalista, hiperérzékeny maradtam, bár azt hiszem, sikerült apránként leépítenem ebből is, abból is.

                              Nektek a frontok, az időjárás befolyásolja az állapototokat? Igazából még ennyi idő után sem sikerült rájönnöm, mi okozza az egyes rosszabbodásokat. Néha a stressz, ez egészen biztos, de van, hogy teljesen jól vagyok, érzelmileg is kiegyensúlyozott, és egyik napról a másikra érzem, h. baj van.
                              Nekem volt az első shubom, a látóideggyulladás, ami ugye maradandó károsodással járt, aztán bekerültem egy kutatásba (utólag kiderült, hogy a placebó-csoportba), két év alatt 2 shubom volt, egy halláscsökkenéssel járó, meg egy bal lábamat érintő. Ezen kívül csak zsibbadás, ilyesmi. De aztán leginkább kaptam is kezelést, 2 év után már az igazi szert, ami jó volt.
                              Aztán felfüggesztettem az immunmoduláns kezelést 3 hónappal a babagyártás kezdete előtt, hogy tisztuljon ki a szervezetemből. nem volt shubom, végig tök jól voltam terhesség alatt is. Én szoptattam- szoptatok ezerrel, és bizony egyre inkább arra gondolok, hogy amit nagyon elk*tam, az a H1N1 oltás volt, azt beadattam dec. elején, utána 2 nappal lett egy könnyű shubom, majd most ez, ami az eddigi legdurvább. Tutter szerepe van benne az oltás által kiváltott immunválasznak. Annyira bánom, hogy beadattam! na de már mindegy, már megvan a baj, a gyógyulásra kell koncentrálni.
                              A Synachten injekció.
                              Én a melegfrontra vagyok érzékeny, de ami a legjobban megvisel időjárásilag, az a magas páratartalom, attól teljesen kész vagyok.
                              A stressz is gáz nálam is, de most ez a shub pl. olyankor jött, mikor teljesen jól éreztem magam lelkileg. Persze hiszem, hogy van valami üzenete minden egyes ilyen relapszusnak, csak nem könnyű meghallani-érteni. Most is épp keresem ezerrel

                              Hú, remélem, nem lett túl zavaros, csak közben felébredt a gyerkő.
                              Nojno és Csenge (5 és fél)
                              "Én azt csinálom, amit akarok!"

                              Comment

                              Betöltés...
                              X