Közlemény

Összecsuk
No announcement yet.

Félénk gyerekek

Összecsuk
X
 
  •    
  • Szűrő
  • Idő
  • Mutatás
Clear All
new posts

    Félénk gyerekek

    Akció
    Tanácstalan vagyok...

    Csepp gyermekünk októberben múlt 2 éves, és nem szereti (ez enyhe kifejezés) a hasonló korú gyerekek társaságát. Ha meglát egy ismerős gyerkőcöt, vagy olyat, aki közelít hozzá, dühös, rémült hangon húz el, hogy "indu-induuu!" (induljunk!). Ha vendégségbe megyünk, ahol van kisgyerek, akkor zokogásban tör ki, és olyan 1 óra kell, hogy feloldódjon (utána már minden oké). A kicsi babákkal semmi gondja, a nagyobbakat meg kifejezetten csípi.
    Járunk hetente egy délelőttöt játszócsoportba (amit hol nagyon szeret, hol már ez első pillanatban menekülőre fogná - aztán a végére belejön), Ringatóra, ahol ő az egyik legaktívabb. Játszótérre kevesebbet, mert legszívesebben végig a hintából szemlélődne, és érzem, hogy szorong, ha kiszáll. Közben meg vidám, kiegyensúlyozott, okos, gyönyörű kis srác (l. mellékelt kép :-D).
    Amikor Bálint kicsi volt, mindig elsírta magát, ha más gyerkőc sírva fakadt, de akkor is, ha valaki harsányan sikkantgatott. Eleve félt az erős, éles hangoktól (pl. troliajtó).
    Ötleteim vannak, hogy miért így alakult (születése után kórház, ahol nem lehettem végig vele, majd 3 hónaposan műtét, keveset voltunk gyerektársaságban és akkor sincsenek jó tapasztalatai a gyerekekkel...), de leginkább tanácsot várok olyan mamamiktól, akiknek az ehhez hasonló helyzetekhez van kulcsuk.
    Utoljára szerkesztette bodzaboris; 2012.11.27., 22:27.
    Évamama és Bálint, a kis csillagász (2008. október 2.)

    #2
    Szia!
    Erzsónk is fél(t) a vele egykorúaktól, Ő már két és fél éves, és kezd feloldódni, most már mellettük simán eljátszik, csak akkor kiabál, ha meg akarják fogni a kezét. Biztos egyéniség kérdése is, meg első gyerekként nem csoda, hogy furcsa neki a gyerektársaság, az egykorúak meg külön nehézség, hiszen a nagyobbak már vigyáznak rá, biztonságérzetet adnak, a kisebbek meg kisbabák még... Pont ez a kétéves kor az, amikor elég, ha beszed egy-két kicsit erőteljesebb rántást, vagy ölelést egy másik gyerektől, és az megijeszti. Kinövi, ne erőltesd! Nem véletlenül 3 évesen mennek oviba a gyerekek, ekkorra lesz igényük az egykorú társaságra.
    Roni, Erzsó (2008.07.22.) és Miska (2009.12.22.) mamája

    Comment


      #3
      Nekem is az a tapasztalatom, hogy az idő a gyógyír. Az én lánykám is ilyen volt, mint a te kisfiad. Szegény abszolút nem tudta megvédeni magát, sokat bántották ő meg csak bőgött. Ha bizonyos gyerekek közeledtek előre sikított.
      Most 3 éves lesz. Sokkal bátrabb, ha konfliktus van már meg meri védeni magát. A gyerekklubban csinál mindent, minden csoportos játékban benne van, sőt ő fújja a leghangosabban a nótákat. Simán ottmarad a játszós csoportban is nélkülem és semmi gondja nincs a többi gyerekkel.
      Kriszta, kétgyerekes Mami Cseni (2007.12.04) és Olivér (2009.07.03)

      Comment


        #4
        Jakab is dettó ilyen, eleinte engem is egy kicsit feszélyezett ez, illetve csak azért nem, mert én is elég visszahúzódó típus vagyok, szóval tudom, milyen érzés ez. Ma pl. mentünk a játszótér felé, végig nyígott, hogy ne menjünk, aztán amikor észrevette, hogy senki nincs lent, rohant befelé, alig tudtam hazavonszolni. Meg járunk mi is kicsi korától kezdve mondókázós zenélős foglalkozásra, na, ott másfél évet eltöltött úgy, hogy teljesen lemeredve ült, meg sem mukkant, csak figyelt. De azt nagyon. Egyszer elmentünk, és úgy alakult, hogy nem volt senki más, de a csaj így is megtartotta a foglalkozást. Illetve tartotta volna, ha szóhoz jut: Jakab az egész műsort lenyomta egyedül, a csaj meg bevallotta, hogy azt hitte, beszélni sem tud... Egyszer kérdeztem tőle, miért nem szereti akkor a Diridongót - "Mert ott vannak a gyerekek". A csúszda tetejéről képes volt még nyáron oldalt kiugrani, mert hirtelen felbukkant mögötte egy másik gyerek, úgy kaptam el...
        Mindezek ellenére én is azt mondom, hogy javul a helyzet, idő kell neki. És nálunk a kistesó is javít a dolgokon!
        Kata + Jakab (2008.02.08. 22:00) és Nudel (na jó, Franciska - 2009.11.19. 10:00)

        Comment


          #5
          Ja, és én nem keresnék ilyen okokat, hogy kórház vagy ilyesmi - szerintem ez elsősorban egyszerűen természet kérdése. Nálunk legalábbis nincs semmi, amire ráhúzhatnám, hogy ezért ilyen.
          Kata + Jakab (2008.02.08. 22:00) és Nudel (na jó, Franciska - 2009.11.19. 10:00)

          Comment


            #6
            Köszönöm!
            Azért megnyugtató, hogy idővel javul a helyzet és Bálint nem lesz egy mogorva, antiszociális csávó!
            Meg valószínű, hogy egyszerűen ő ilyen alaptermészetű. Azt hittem, hogy majd rohangálhatok a gyerekem után, ő meg legtöbbször úgy sétál, hogy megfogja a kezemet. Meg imád belemélyedni abba, amivel foglalkozik (mondjuk mostanában inkább abba mélyedne el, amivel mi foglalkozunk ).

            Most amiatt nehéz, hogy mennék ide-oda, vinném magammal Világot látni, de amint beszélgetnék valakivel, egyből "indu-indu" van. Pl. lakik a házunkban egy nagyon helyes 2 és féléves kislány, ma is jöttünk haza, örült, amikor meglátott bennünket, szaladt oda, hogy jönnek a Bálinték, én meg szívesen váltottam volna néhány szóta a mamájával. Aztán láttam, hogy a kislány teljesen elszontyolodott, Bálint arcát meg sem mertem nézni, de gondolom, milyen lehetett... és vonszolt befelé, hogy "ind-indu".
            Nekem azért furcsa ez, mert én meg nagyon is barátkozós voltam/vagyok, ezektől a helyzetektől meg gombóc lesz a torkomban. És inkább kerülöm a "konfrontációt" és nem megyünk társaságba.
            Évamama és Bálint, a kis csillagász (2008. október 2.)

            Comment


              #7
              Éva, a többiek már leírták amit akartam, benő is ilyen, de én látom a lassú változást.
              [COLOR="Green"]Andi és a fiúk: Beni és Barni

              Comment


                #8
                Nyúlanyóca eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                Köszönöm!
                Azért megnyugtató, hogy idővel javul a helyzet és Bálint nem lesz egy mogorva, antiszociális csávó!
                Hát, az avatarod alapján nem tűnik annak!
                Kata + Jakab (2008.02.08. 22:00) és Nudel (na jó, Franciska - 2009.11.19. 10:00)

                Comment


                  #9
                  Ez a legnehezebb, amikor nem ugyanolyan a természetünk, mint a gyerekünké, persze, hogy nehéz beleélned Magad a helyzetébe, ha Te másmilyen voltál! Majd megtalálja Bálint is a helyét, valószínűleg nem hangos bandavezér lesz, de az nem is baj... Én is nagyon visszahúzódó voltam, de mindig mindenhol megvoltak a barátaim, nem magányoskodtam. És a hangosakkal is nayon jóban tudtam lenni egy idő után!
                  Roni, Erzsó (2008.07.22.) és Miska (2009.12.22.) mamája

                  Comment


                    #10
                    katak eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                    És nálunk a kistesó is javít a dolgokon!
                    Hú, de jó! tervezünk tesót, és tartottam tőle, hogy még nehezebb lesz!
                    ... és az avatarod nagyon édes!
                    Évamama és Bálint, a kis csillagász (2008. október 2.)

                    Comment


                      #11
                      Ronka eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                      Ez a legnehezebb, amikor nem ugyanolyan a természetünk, mint a gyerekünké, persze, hogy nehéz beleélned Magad a helyzetébe, ha Te másmilyen voltál! Majd megtalálja Bálint is a helyét, valószínűleg nem hangos bandavezér lesz, de az nem is baj... Én is nagyon visszahúzódó voltam, de mindig mindenhol megvoltak a barátaim, nem magányoskodtam. És a hangosakkal is nayon jóban tudtam lenni egy idő után!
                      Igen, inkább legyen kevés, de jó barátja, mint végtelen számú ismerős mellett magányos.
                      És a hangosakat hogyan veszed le a lábukról?
                      Évamama és Bálint, a kis csillagász (2008. október 2.)

                      Comment


                        #12
                        Nyúlanyóca eredeti hozzászólása Hozzászólás megtekintése
                        És a hangosakat hogyan veszed le a lábukról?
                        Na, erről fogalmam sincs! Általában valahogy belekeveredtünk egy mély beszélgetésbe, utána meg barátok lettünk. Meghallgatásra Ők is vágynak, egy csöndesebb meg jó hallgatóság lehet. De sosem értettem, hogy miért hozzám fordul egy-egy ember, akiről azt hittem, rám se néz! ???
                        Roni, Erzsó (2008.07.22.) és Miska (2009.12.22.) mamája

                        Comment


                          #13
                          Nálunk hasonló volt a szituáció. Dávid vígan homokozott, amíg más gyerek meg nem jelent a játszótéren. Ekkor bepattant az ölembe és az ujját szopva nézte, hogy a többiek mit csinálnak.

                          Most 4 éves, imádja az óvodát, "mert ott sok gyelekkel lehet játszani" és hazafelé egyből a játszótér felé vesszük az irányt "hátha vannak ott gyelekek". Most is lassan oldódik fel egy új helyen, de ahol ismerős, ott a legtöbb gyerekkel megtalálja a közös hangot. Az óvónéni szerint szeretik őt a csoporttársai.
                          Györgyi

                          Comment


                            #14
                            Nálunk nincs ilyen probléma, de én a helyedben nem erőltetném a társas programokat. Mi például Timi úgy 2 éves koráig elég ritkán jártunk gyerektársaságba, mert ő meg kicsit agresszív típus volt. Akkor mentünk a játszótérre, mikor még senki nem volt kint. Most már bátran megyek vele társaságba, de kivártam az időt, míg "érett" lesz rá. Szerintem ez nem szoktatás kérdése, inkább egy érési folyamat.
                            Nekem az sokkal furcsább, hogy egy éves kor alatt minek a gyerektársaság egyáltalán? Nem akarok senkit megbántani, de ez szerintem egy modern jelenség (majdnem azt írtam: divat), valamiért mindent előbb csinálunk, mint egy-két korosztállyal ezelőtt.
                            Akkora egyéni különbségek vannak, Timi pl. még alig beszél - Bálint meg még társaságba nem szeret járni.
                            Heni és Timi (mi) - (2008.07.22) , na meg a BeBuhttp://bebu.hu

                            Timi már oviba jár! Van hely, ahová felvették!!

                            Comment


                              #15
                              Jövök én is. Lehel is ilyen volt, ha fáradt, vagy rosszkedvű, a mai napig ilyen. 3 évesen elkezdett csanába járni, heti 3 nap, nagyon örülök neki, mert nem bírta a sok gyereket, itt meg 6an voltak összesen, 3 gondozóval, szóval nem volt neki nagy trauma. És eljárt, de sose mondta, hogy szereti. CViszont - szerintem emiatt a fokozatosság miatt - az ovibaszoktatás szeptemberben(3,5 évesen) rém egyszerűen ment. Azóta is imád járni, szereti hogy sok gyerek van ott, reggel ugrik ki az ágyból, hogy van ma ovi, anya? Az óvónénik is mondják, hogy kezdeményező, jól érzi magát. Egyedül az agresszióval nem tud mit kezdeni, ha valaki bántja, egyszerűen csak áll, és visít, nem védi meg magát De ez is javult, mióta Lilla ténylegesen partner a játékban, mert őt pl megvédi a többi gyerektől, gondolkodás nélkül, sőt, túl is félti Úgyhogy én bízom.

                              Még annyit akartam, hogy nálunk a tesó születése, mint olyan, pont, hogy rontott a helyzeten. Lilla születése után hónapokig nem mentem inkább vele sehova, mert mindentől úgy kiborult, hogy utána napokig szenvedtünk. DE! Amikor Lilla is elkezdte keresni a társaságot, és Lehel rájött, hogy ez a kicsi csomag vicces, és jó ötletei vannak, és sokkal jobb úgy játszani, hogy valaki nevet a poénjaimon pl... Elkezdett Lillával játszani... Aztán meg társaságban is kezdeményező lett... Most meg már úgy jön haza az oviból, hogy anya, az összes lány, mind velem akar játszani!

                              Szóval szerintem kitartás, és tényleg ne erőltesd, ha nem bírja az idegeneket, kicsit hanyagoljátok a találkozásokat.

                              Jahh... Én is ilyen vagyok, nekem ez nem újdonság. Plusz nálunk megspékelve ez azzal, hogy hozzám hasonlóüan Lehel se bírja, ha az intim szférájába másznak. Nem szereti, ha megérintik, megpuszilják, stb. Én is csak a férjemtől és a gyerekeimtől, mástól nem tűröm el, valami hülye fóbia ez. lehel ugyanilyen. Na ez pl sokkal nehezebb, beadni a nagyszülőknek pl, hogy ne puszilgassák a gyereket, mert pont attól hergeli magát De bocsánat, ez már OFF
                              Évi #motherofdragons és a három kölyöksárkány: L(2007 tavasz), és L(2009 ősz) és L (2017 tél)

                              Comment

                              Népszerű

                              Összecsuk

                              Cikk a mamami portálról

                              Összecsuk

                              szivárvány
                              Betöltés...
                              X