freewallet.org yobit bgogoli eobot eobot yobit.net биржа vbulletin nulled rus wp super cache tarot falı irc web chat applet poloniex.com yobit.net yobit.net
Kötődően nevelő óvoda alapítása a 13. kerületben - Mamami Fórum | Baba-mama közösségi és piactér

Közlemény

Összecsuk
No announcement yet.

Kötődően nevelő óvoda alapítása a 13. kerületben

Összecsuk
X
  •  
  • Szűrő
  • Idő
  • Mutatás
Clear All
new posts

    Kötődően nevelő óvoda alapítása a 13. kerületben

    El vagyok keseredve. Most úgy látom, hogy a lányom csak úgy járhat emberséges közegbe, ha nekifutok egy óvoda alapításának.

    Biztosan nem Waldorf lesz, viszont a kötődő nevelést támogató szellemiségű óvodát szeretnék létrehozni. Ahol a biztonság, az értő odafordulás és az értékek átadása nem lózungok, hanem a napi gyakorlat része.
    A 13. kerület belvároshoz közeli része a tervezett hely.

    Mamamik, kérlek Benneteket, hogy akit komolyan érdekel a dolog, és szívesen társulna, vagy szívesen járatná a csemetéjét egy ilyen oviba, jelentkezzen itt a fórumon, vagy emilen a kotodoen.nevelo.ovi[kukac]gmail.com címen!

    Rövidesen összeállítok egy igényfelmérő kérdőívet a komoly érdeklődőknek, amit ha kéritek, anonim módon is ki lehet majd tölteni.
    Andus + Borcsi + Pammi + Vencel + Lelle
    karban-tartok.hu kötődő nevelés a mindennapokban

    #2
    Mik a gondjaim a jelenlegi óvodánkkal?

    Nem tartják tiszteletben a gyermek személyiségét és jogait (a szülőről nem beszélve). Feltétlen bizalmat várnak el az alkalmazott módszerek és a személyzet irányában, és feltétlen alkalmazkodást várnak el az óvodai szabályok napirend/házirend tekintetében, viszont szülői kérésre sem képesek rugalmasabban működni.
    Pl. amikor megkérdezzük, hogy milyen napja volt a lányunknak, azt a választ kapjuk, hogy majd ő elmeséli. Hát nem. Mindannyian tudjuk, hogy egy három éves gyerek memóriája és világlátása erősen különbözik a felnőttekétől, és amikor én az óvónőt kérdezem, az nem véletlen. A lányomat én is meg tudom kérdezni, és meg is teszem. Hozzáteszem, nem órákig kívánok beszélgetni, hiszen azt a nyitó szülőin hallhattuk a vezető szájából, hogy az óvónőknek nincs ideje minden szülővel napi két percet beszélgetni, mert az 25 gyerek esetén már 50 perc, de egy-két mondatot szívesen hallanék, mielőtt hazaviszem.
    Pl. a gyerekeknek azt mondják, hogy addig nem kapnak ebédet, amíg csendben nem maradnak. Gondoljuk végig: egy három éves nem tudja, hogy mindenképp kell, hogy enni adjanak neki, hiszen joga van hozzá, mert a szülei befizették, továbbá azt sem tudja, hogy morálisan elítélendő, szakmailag pedig szegényes eszköztárról árulkodik éhes három éves gyerekek viselkedését étellel manipulálni. Ha esetleg sikerült volna annyira szeretetteljes és biztonságos közeget teremteni, ahol a gyerekek megszeretik az óvónőket, akkor nem lenne szükség a manipuláció és a „fegyelmezés” ilyen eszközeit bevetni a szabályok elsajátításához, hanem a gyerekek maguktól örömmel alkalmazkodnának azokhoz, mivel a szeretett személyek közvetítette értékekről lenne szó.
    Szívességet tesznek, nem szolgáltatnak: „örüljünk, hogy felvették a gyerekünket” mondja a vezető a nyitó szülői értekezleten, és hozzáteszi, hogy a tankötelezettségre vonatkozó szabályok szerint 2013. jan. 1-től a 2 igazolatlan napnál többet hiányzó gyermek eltanácsolható az óvodából. Ne csak örüljünk, féljünk is!
    Amikor jelezzük, hogy problémát látunk a dadus viselkedése és a gyerekek udvari biztonsága körül, azt viszonylag konstruktívan fogadják, de visszajelzést nem kapunk spontán, hogy igen, beszéltünk vele, satöbbi. Külön rá kell kérdezni, amire hetyke és álmagabiztos válaszként az jön: „Természetesen mindkettőt elintéztük!”, holott az udvari biztonság tekintetében az óvónők eredetileg erős felelősséghárítással éltek, mondván, hogy az udvar nagy, és ők nem felelnek azért, hogy a kollégáik hogyan végzik a munkájukat.

    A beszoktatás nagyon régi és rugalmatlan (ráadásul szakmailag is megkérdőjelezhető) elvek alapján történik. Minden gyereket egyszerre szoktatnak be, a házirend szabályait és az óvónők által bevezetett szabályokat aprólékosan betartatják az első pillanattól kezdve, ami háttérbe szorítja azt, hogy több figyelem jusson arra, hogy a gyerekek az óvónőkkel, a környezettel és egymással biztonságos, nyugodt légkörben ismerkedhessenek. A szülők a harmadik naptól kezdve nem kívánatos vendégek a gyermekeik körül, legfeljebb az öltözőben tartózkodhatnak. Az édesanyától nehezen elszakadó, feszültségét a többiek elleni agresszióban levezető kislány édesanyjának pl. nem szólnak, hogy töltsön több időt az óvodában, ill. ha ez nem lehetséges, a kislány nem kap kiemelt figyelmet, testkontaktust, extra biztonságot, amitől ellazulhatna. Ehelyett sírva, kitárt karokkal követi a söprögető óvónőt alvás előtt egy kis melegségét, de mindössze annyit kap, hogy az óvónő mondogatja neki, hogy mindenkinek hiányzik az anyukája.

    A gyermekek bemutatását szolgáló anamnézis-kérdőívet ugyan a legelső ismerkedő-napra bekérik (óvodakezdés előtt 5 nappal), azonban a gyermekek nevét (itt csak 20 fő!) még az első beszoktatási napon sem tudják az óvónők (értsd: név és arc alapján nem tudják, hogy adott gyerek a csoportjukba jár-e, amikor az első napon, az udvaron elkóborolt kisgyereket hoznak szomszédos csoport óvónői.) A másik kis csoport óvónői érdekes módon tudták a neveket.

    Az óvónőkön nem érzem a szeretetet és az empátiát. Az első napokon természetesen nem várom, hogy szeressék a gyereket, hiszen nem is ismerik, viszont nyitottságot, és érzelmi odafordulást jól esne látnom. A szándékot, hogy azt szeretnék, hogy a gyerek jól érezze ott magát (vs. betartsa a szabályokat), a kíváncsiságot a kicsi emberek iránt (vs. van-e fésűje). Nem látok testkontaktust, őszinte odafordulást, örömet, látok viszont logisztikai eseményt a gyerekben: „Szia, Borcsa, menj kezet mosni, mert út közben biztos mindent megfogdostál!” (Történetesen otthon beült az autóba, ott kiszállt, és még a kilincset se fogta meg…) ahelyett, hogy „Szia, Borcsa, hogy vagy ma?”, miközben kézen fogja és elviszi kezet mosni. Vagy az első napon mindkét óvónőnél észrevettem többször: amikor a gyerek odament mondani vagy kérdezni valamit, az óvónő nem hallgatta meg, hanem elkezdett valami egészen másról beszélni vagy kérdezni. Gyakran érzem az óvónőkön a feszültséget, hogy fárasztja őket a hangzavar és a megosztott figyelem. Én is kaptam már türelmetlen ciccegést, mert kérdezni szerettem volna valamit, de az óvónő nem hallotta, és ki kellett jönnie hozzám az ajtóig.

    Délutáni alváshoz nem mindig sötétítik be az ablakokat (néha elfelejtik, mondja az óvónő), pedig a terem egyik fala végig üveges, és az alvóhely másik oldalán is van egy nagy ablak. Amikor a lányom nem tudott elaludni (második alkalommal ottalvás), azt úgy kommentálták: „Pedig lett volna alkalma fél kettőig, még a hátát is megvakartuk, de aztán el kellett mennünk értekezletre.” Ezután az a dadus vigyázott a gyerekekre, akit a lányom (és apja) hallott éktelenül kiabálni csoporttársával azért, amiért bekakilt, és látta, hogyan rángatja a ruhát a kisgyereken. Vajon miért nem tudott elaludni???

    A gyerekem a családi napközi egy éve alatt olyan jelzőket tanult emberekkel kapcsolatban, mint a cuki és a dekisaranyos, most egy hét után azzal jön, hogy a testvére csúnya és rossz, ha nem tesz meg valamit, amit ő kér tőle. A kommunikáció testi szintjéről ugyanez mondható el: gyengédség helyett az agresszió mértéke emelkedett nála.

    Erős a gyanú, hogy a dadus nagyobb teret kap a nevelőmunkában, mint amire jogosítványa és kompetenciája van. A minap pl. kiültetett egy kisfiút büntetésbe, mert szétdobálta a játékokat a babakonyhában. Ha jól értettem, szabad játék alatt, de ebben nem vagyok biztos, és végső soron lényegtelen. Miért a dadus kezeli és miért büntetéssel az ilyen helyzeteket?

    Ez az óvoda integrált óvoda. Autista és autisztikus kisgyerekeket integrál. Amikor a gyakran „fegyelmezetlen” és a fejlődésben kissé elmaradt cigány kisfiúval első héten többen kiabálnak a bekakilás miatt, és az uzsonna közbeni artikulálatlan hangadásait folyamatos és ingerült pisszegéssel „kezelik”, vajon hogyan bánnak az autisták különcségeivel?

    Nem érzem, hogy a gyerekem az óvodában érzelmi és fizikai biztonságot kap, hogy kibontakozhat, hogy megfelelő viselkedésmintákat és értékeket sajátíthat el, pedig nagy valószínűséggel ezek a szavak szerepelnek az óvoda küldetésében

    Miért van az, hogy ezt az óvodát sokan igen jó óvodának tartják? Ennyire nincs igény a tiszteletre és az emberséges bánásmódra? Miért engedhetik meg maguknak mindezeket? Mert mi szülők is ilyenbe, sőt, még ilyenebbe jártunk, és mégis rendes ember lett belőlünk? (Igaz, ma is sokat dolgozunk a begyűjtött traumákon…) Vagy mert a gyereknek idejekorán meg kell tanulnia, hogy az élet kemény? (Három évesen már biztosan elég érett a személyisége ahhoz, hogy némi bántalmazást és manipulációt elviseljen és a helyén kezeljen…)
    Andus + Borcsi + Pammi + Vencel + Lelle
    karban-tartok.hu kötődő nevelés a mindennapokban

    Comment


      #3
      Andus, nagyon drukkolok Neked, hiszek benne, hogy sikerülhet!!!!
      Egy ovialapitas nagy falat, de ha itt nalunk sikerult par eve csinalni W ovit, akkor Budapesten biztosan sikerülni fog egy kotodoen nevelő ovit létrehozni. Gondolom a jogszabályoknak, infrastrukturális előírásoknak megfelelés az egyik legnehezebb rész, esetleg olyanban gondolkodtal a gyorsabb haladás érdekében, hogy mukodo oviban keresni helyet egy csoportnak? Tehat egy mukodo ovi, aminek megvan minden engedélye, de tudna egy csoportszobat biztosítani. Vagy teljesen kulon gondoltad? Szerintem is az a legidealisabb, csak nem tudom, mennyire szorít az idő...
      Bölcsesség, Boldogság, Béke, Baba :-)

      Comment


        #4
        Andus,
        minden elismerésem a tiéd, hogy ilyen kemény fába vágod a fejszédet... Amiket leírtál, hát... Sajnos egy óvodaalapítás nagyon nehéz dió, és mint ma minden, ez is a pénzről szól. Nem tudom, milyen területen mozogsz, én oktatási területen dolgozom, ráadásul egyháznál. Így sokszor látom a nehézségeket, falakat, amikbe a főnököm ütközik folyton, illetve azt, hogy állambácsi ahol csak lehet, keresztbe tesz egy-egy intézmény alapításánál, fenntartásánál, csak(?) azért, mert az az intézmény történetesen nem állami, hanem más. Esetemben egyházi...
        Timi - Lázár (2010.08.21.)

        Comment


          #5
          Timi pedig sokan menekülési "útvonalként " az egyház felé fordulnak,mert nekik a most talán könnyebb...

          Andus ha közelebb lennétek én mennék sőttt arra biztatnám magunkat,hogy ne csak az oviban,hanem iskolában is gondolkozzunk együtt!!
          Zsuzsa

          Comment


            #6
            Bár már nem a 13. kerületben lakunk, de ha lehetne, járatnám majd Sz-t ilyen oviba. Engem érdekelne, mi lesz ennek a kezdeményezésnek a további sorsa.
            I + Sz & G & kisG + Z
            „Ha boldog akarsz lenni, gyakorold az együttérzést!” XIV. Dalai Láma
            NÉZD MEG, FONTOS LEHET!!!

            Comment


              #7
              engem is erdekelne, talan halvanyan (pfuj pfuj intezmenyesites)
              Vikk vagyok, 35eves, durvan net fuggo (V, G, L)

              Comment


                #8
                Andus
                Bár nekünk nincs ilyen gondunk itt kicsit kintebb, de nyitott vagyok/lennék. Emmának még van egy éve. Igaz most bölcsis már:-(
                Andi
                Ádám (2007) és Emma (2010)
                www.bizzbennem.hu

                Comment


                  #9
                  Nálunk még odébb van az ovikezdés, de sajnos nem annyira távol mint a XIII.ker.
                  Ó, de szívesen társulnék, mert az itteni tapasztalotok szintén lehangolóak.
                  Lehet, hogyha írnék/linkelnékpár gyöngyszemet, máris szebb színbem látnád ama bizonyos óvódát. (persze, ez csak egy rossz vicc volt)
                  Nagyon megértelek!
                  Ági
                  párszáz ruha kabát-overall-kesztyű cipő 18-33 lány pedi női könyv-játék 0-99 lányruha+szoknya bélelt nadrágok

                  Comment


                    #10
                    Engem is érdekelne,én akartam anno ovit alapítani,a kötelező helységek,tornaterem,stb miatt kb. 160négyzetméteres ingatlanban gondolkodjál,13.kerület bérleti díjaival uff

                    Comment


                      #11
                      andus pont most vagyok bölcsi/csana keresésben, ezért tévedtem ide... meg érdekes, épp tegnap jutott eszembe, hogy megkérdezzem, hogy haladtok a beszokással, aztán elmaradt.

                      ez elkeserítő... nemrég hallottam valahol, hogy a tv szerint csak gyerekmegőrzés az ovi dolga, foglalkozni nem kell a gyerekkel...
                      Orsolya, kosok anyja-lánya-felesége-unokája

                      Comment


                        #12
                        Andus, nagyon drukkolok Nektek!
                        Elkeserítő ilyen történeteket olvasni, és sajnos nem egyedi esetekről van szó... De az a helyzet, hogy sok szülő nem foglalkozik ilyenekkel, nem különösebben érdekli, mit csinálnak a gyerekkel az oviban, nincs idejük a gyerekkel foglalkozni, csak hajtják a pénzt... Tisztelet persze a kivételnek. Sok szülőnek csak az a fontos, hogy milyen fejlesztések vannak az oviban, legyen nyelvóra, énekóra, táncóra, úszás, stb. és akkor biztos fejlődik a gyerek, nem lehet az olyan rossz, igen, mi is túléltük, jó, ha minél előbb felkészül a kemény életre...
                        Annyira örülök, hogy mi tudunk waldorfba járni, ahol épp az ellenkezőjét tapasztaljuk az általad leírtaknak... Bízom benne, hogy minél előbb sikerül megoldást találnotok és Borcsi nem sínyli meg nagyon ezt az időszakot...
                        Drukk-drukk-drukk!!!
                        Bea
                        Máté (2007. december 21.) és Nóri (2010. február 9.) és Lelle (2013. január 11.) anyája

                        Comment


                          #13
                          Én is szívesen vinném Jankát egy kötődően nevelő oviba, igaz nekünk a 13. ker kissé messze van, bár ha visszamegyek dolgozni, nem lesz gond
                          Szörnyű, amit az oviról írtál, én ebbe a részébe nem is gondoltam még bele, én csak a környékünkön lakó (és velünk egy játszótérre járó) agresszióval teli gyerekektől féltem Jankát (amikor gyakran jártunk oda, elkezdett félni a gyerekektől, volt olyan, hogy az apja kérdezte, jól érezte e magát egy programon, és ő azt mondta: igen, nem bántottak a babák , pedig önálló, határozott gyerek, csak nem szokott az erőszakhoz).
                          Azt mgkérdezhetem, hogy waldorf miért nem jöhet szóba?
                          Nóra és a csemeték: Janka (2010) a cserfes ovislány, és Tofi (2014) a mindig mosolygó pasa

                          Comment


                            #14
                            Megértem. Magán helyen is vannak sajnos ilyen galibák Még Borinál küldtek körbe egy ovinyitást, amit elvileg egy évvel elhalasztottak. Lehet, arra érdemes lenne ránézni, valahogy abban tenni (annak az ovinak az elvei - vagyis amelyik tagintézmény működik), nekem nagyon tetszett. Majd még írok, csak...

                            Comment


                              #15
                              Andus, sajnálom, hogy nem lett jobb mégsem
                              Okosat mondani nem tudok, nekünk is messze van, de drukkolok, hogy összejöjjön!
                              Addig mi lesz Borcsával? Jelenlegi állás szerint még nem óvodaköteles, kiveheted, ha megoldható.
                              Anya az összeomlás szélén és az állatkert: dilipók, hisztibéka-királynő és sipító kissárkány
                              Ha úgy érzed, személyemnek, véleményemnek túl nagy jelentőséget tulajdonítasz, gondolkozz el, a hiba vajon melyikünk készülékében lehet.

                              Comment

                              Betöltés...
                              X