Főoldal Egyéb kategória Szelíd, gyengéd császármetszés

Szelíd, gyengéd császármetszés

Interjú Ferenczi Gabi dúla- és perinatális szaktanácsadóval

by maja

Az elmúlt években az tapasztalható, hogy bár az anyává avatódó, szülő nőkben egyre erősebb a vágy a háborítatlan, gyengéd szülésre, születésre, mégis ma Magyarországon minden harmadik szülés császármetszéssel végződik. Sok szakember dolgozik azon, hogy megfogalmazza ennek a miértjét és segítse a folyamat megfordítását. Vannak azonban olyan történetek, ahol a baba-mama párosnak a császármetszés az útja. Ezekben az esetekben sem kell lemondanunk a „háborítatlanságról”, mert a gyengéd császármetszés lehetőséget ad arra, hogy a természetes szülés pozitív élettani hatásai közül minél több megvalósulhasson.

Számos tanulmány bizonyítja, hogy ha családközpontú, szelíd, anya és bababarát a császármetszés, annak nagyon sok hozadéka van a későbbiekben. Így például a folyamatos bőrkontaktus segíti a baba adaptációját, az újszülötteknél alacsonyabb a fertőzések száma és kevesebb orvosi ellátásra van szükség, növeli a szoptatás sikerességét, az újszülöttek nyugodtabbak, valamint elősegíti az anya és újszülött közötti kötődés kialakulását. Emellett az anyái mutatók stabilabbak a műtét során, gyorsabban regenerálódnak, gyorsabban érzik, hogy visszakapják a kontrollt a babáikkal kapcsolatban. Úgy érezzük, ha már ez az út, akkor minden szülő nő és megszülető baba számára biztosítani kellene a gyengéd császármetszéssel szülés és születés lehetőségét. Hálásak vagyunk, mert Ferenczi Gabi perinatális szaktanácsadó és dúla elvállalta a felkérésünket és segített kicsit betekinteni abba, hogy hogyan is tud ez megvalósulni a realitásban.

Mamami: Császármetszés esetén milyen jogai vannak a kismamáknak?

Ferenczi Gabi: Alapvetően ugyanazok a jogok vonatkoznak rájuk, mint bárki másra, aki az alapellátásba bekerül. Beletartoznak ebbe olyan alapdolgok, mint a méltóság tiszteletben tartása, a tájékoztatás, a döntésben való részvétel vagy az újszülöttel való közös elhelyezésre való jog.

De a realitás nagyon intézményfüggő. A magyar szülészeti rendszer nem egy átlátható rendszer, nem lehet azt mondani egy kismamának, hogy amennyiben ez és ez történik veled, akkor erre és erre kell felkészülnöd. Befolyásoló tényező az intézetvezető szemlélete, az ügyeletes orvos szemlélete, és azon is sok múlik, hogy az adott helyzetben kik vannak a kismama körül.

Bár a jog nem olyasvalami, amit ki kell harcolni, hanem olyan elidegeníthetetlen dolog, ami jár minden ellátásban részesülőnek, sajnos mégsem lehet egyértelműen azt mondani, hogy ehhez és ehhez van jogod és ez bárhol érvényesülni fog. Sokkal inkább lehet hagyatkozni, kérdéseink megfogalmazására, kéréseink kihangosítására, mert azok sok esetben nyitott fülekre találunk és önmagában, ha elindul egy kommunikáció, az át tudja hangolni a szülés születés élményét. Nem az adott beavatkozások szokták hangolni azt, hogy egy nő hogyan emlékezik vissza a szülésére, hanem a bánásmód, amiben részesül. A legtöbb nő szüléshez fűződő élményeit az határozza meg, hogy mennyire marad nála kontroll, mennyire kezelik partnerként őt és mennyire maradhat döntéshelyzetben.

Összefoglalva, jó, hogyha ismerjük a választott intézmény alapvető szokásait és az alapvető sarokpontokat, de a jogok hangoztatása helyett, sokkal célravezetőbbnek tartom, ha felteszik a kismamák a kérdéseiket és megfogalmazzák kéréseiket.

Mamami: Milyen lehetőségeink vannak ma Magyarországon? Van-e mód arra, hogy gyengéd császármetszésünk legyen?

Ferenczi Gabi: Nagyon intézményfüggő, hogy hogyan viszonyulnak az egyes helyzetekhez. Rendkívül változatos, hogy hol mit lehet elérni. Van néhány intézmény itthon, ahol szinte teljesen meg tud valósulni a háborítatlanság. De vannak olyan intézmények is, ahol a megszületett babák nem az édesanyjukhoz, hanem inkubátorba kerülnek. Széles a spektrum, amin ez mozog.

Érdemes onnan elindulni, hogy milyen az a császármetszés, ami a lehető legközelebb áll a kisbaba ideális útjához és innen tudunk a realitás felé haladni és feltárni azokat a pontokat, amiket érdemes átgondolni, megbeszélni. A császármetszésnek két oldala van, az egyik az anyai a másik pedig a baba oldala. Az, hogy ennyire elterjedt a császármetszés (ma Magyarországon minden 3. baba így születik, a születések közel 42%-a császármetszéssel végződik) annak a következménye, hogy maga a műtéti eljárás nagyon sokat fejlődött.

A császármetszés története onnan indult, hogy a haldokló anyákból mentették ki a magzatot. Ez száz százalékos anyai halálozással járt (1610-ből származik az első feljegyzés, arról, hogy az anya túlélte a műtétet – 25 nappal).  A 19. századtól, a műtéti eljárás fejlődése azt eredményezte, hogy az anyák is egyre nagyobb arányban maradtak életben. Innentől kezdve ez a beavatkozás olyan eljárássá vált, amit nem csak extrém helyzetekben kellett alkalmazni, hanem esetenként akár megelőzésként is lehetett használni. Az utóbbi évtizedekben nagyon sokat csiszolódott a módszer. Manapság már egyre inkább afelé halad, hogy az anyai szövetek legkevésbé sérüljenek, így például amit kézzel szét lehet húzni, azt nem vágják.

Emellett a kisbabák oldalát sem lehet figyelmen kívül hagyni. Korábban nagyon hirtelen és gyorsan kellett kivenni az újszülötteket az anyaméhből, mielőtt a nagyon erős altatószerek elérték a méhlepényt, és bekerült volna az ő szervezetükbe is, míg napjainkban a legtöbb esetben gerincmenti érzéstelenítést végeznek, ahol az anya eszméleténél van, és azonnal tudja fogadni a világra érkező kisbabáját.

A gyengéd császármetszés egyik alap momentuma, hogy nem kiveszik a babát, hanem rést nyitnak neki és ő maga dolgozza ki magát a külvilágba, ami azt jelenti, hogy sokkal inkább hasonlít ez az érkezés a hüvelyi érkezéshez. Megtörténhetnek például azok a forgások, amiket az ő magzati reflexei irányítanak, ami nagyon fontos, mert hosszútávon sok hátránytól megóvja a kisbabát.

Fontos momentum, hogy manapság már nem azonnal vágják el a köldökzsinórt, hanem hagyják egy-két percig pulzálni, mert ez még nem jár nagy fokú fertőzésveszéllyel, viszont a kisbaba hozzájut a méhlepényben tárolt vérmennyiség jó részéhez, ami hozzájárul (például vas-)tartalékai feltöltéséhez.

Ami talán a legfontosabb, hogy amikor a kisbaba megérkezik, már a műtőben is érkezhet az anya mellkasára. Azonnal megkezdhető a bőrkontaktus, az aranyóra. Külföldön van arra gyakorlat, hogy az anyát már eleve úgy viszik a műtőbe, hogy csőtopszerű felső van rajta, így amikor megérkezik a kisbaba egyszerűen, mint egy erszénybe beteszik, és anélkül, hogy bárki veszélyben lenne, meg tud történni az első találkozás. Ez a baba és a mama számára is nagyon fontos pillanat, amire rá vannak huzalozva, és ha nem történik meg az nagy-nagy hiány mindkettőjüknek.

Ha nincs is csőtop, ezt meg lehet oldani úgy is, hogy ha van az anya mellett egy kísérő, aki meg tudja biztonsággal tartani az újszülöttet az anya mellkasán. Készülni lehet egy vastagabb takaróval, mert a műtőben hideg van. Ha a fentiek mégsem valósulhatnak meg, mert nem gyengéd császármetszést támogató intézményben vagyunk, már az is nagyon-nagy dolog, ha odatartják a babát az anya arcához. Meg tudja nézni, meg tudja puszilni és találkozik a bőrük. így máris ismerkednek, máris tudomást szereznek egymásról. Klassz dolog, ha még azt is sikerült megbeszélni, hogy tegyék szabaddá az anya kezét. hogy meg tudja fogni a kisbabáját. Ezekre érdemes és fontos kitérni a császármetszés előtt, mert nagyon sok szerepük van a későbbiekben.

Mamami: Olyan furcsa, hogy van, ahol megvalósulhat császármetszésnél is az aranyóra van ahol nem, mi ennek az oka?

Ferenczi Gabi: Ez a millió dolláros kérdés. Érthetetlen és felfoghatatlan számomra is. Hiszen nem pénz kérdése, még csak azt sem lehet mondani, hogy nagy szaktudás szükséges hozzá, valahogy mégsem tudja átlépni az ingerküszöböt. Hasonló ez ahhoz, hogy a rengeteg mai állásfoglalás ellenére, még mindig vannak olyan intézmények, ahol például vajúdás közben nem ehet, vagy nem állhat fel, nem mehet ki a mosdóba a kismama. Csak azt tudom ismételni, amit a fentiekben mondtam, hogy nagyon sok múlik az intézményvezető és a szakszemélyzet hozzáállásán.

Személy szerint én, a két oldalú erőben hiszek. Ha van egy felső akarat és van egy látható igény az anyák szintjéről, akkor az a kettő együtt hatni fog. Egymás nélkül nem működik a kettő. Abban az intézményben ahol én szoktam édesanyákat kísérni, nem a klasszikus gyengéd császármetszés a gyakorlat, de a kisbabát nem viszik el azonnal, hanem odatartják az anyukához és van rá példa, hogy meg is tudja ölelni. Amennyiben az apa vagy a kísérő jelen van, akkor a kötelező vizsgálatokat követően, odaadják a kisbabát az apukának szőr-bőr kontaktusba.

Mamami: Hogyan kell elképzelnünk a császármetszés folyamatát?

Ferenczi Gabi: A műtőben van egy üvegfal, ahonnan az apa figyelemmel kísérheti a folyamatot, de bent nem tartózkodhat. A tér maga úgy van kialakítva, hogy az anya elé ki van feszítve egy paraván és a megszületést követően odatartják az anyához a babát, majd elviszik megvizsgálni. Az apa elkísérheti a babát, majd ha mindent rendben találnak meg is kaphatja a mellkasára. Ez az a pont, amikor a babák megnyugszanak.

Önmagában az, hogy megszületést követően odatartják az anyukához és tudnak egy picit találkozni, ismerkedni, nagyon fontos pillanat és már ez is át tudja hangolni az élményt. Úgy vagyunk huzalozva, hogy amikor a baba a mellkasunkhoz ér, akkor érkezik a felismerés, hogy akit vártunk, megérkezett – itt van a kisbabám.

Azok a kismamák, akik altatásban tudják megélni a császármetszést, arról számolnak be, hogy keletkezik bennük egy nagy űr. Azzal a tudattal alszanak el, hogy várandósok és úgy ébrednek, hogy már nincs velük a kisbabájuk. Ezt borzasztóan nehéz összerakni. Épp ezért fontos nagyon, hogy amint lehet, minél több időt töltsön a baba és az anya bőrkontaktusban. Erre nagyon jó a rooming in elhelyezés, ami biztosítja, hogy folyamatosan együtt tudjanak lenni.

A hormonális huzalozás, ami mindkettőjükben megvan, sokkal hamarabb el tud kezdődni, ha baba és mama kevés szeparáció után, folyamatosan együtt vannak. Ez hangolja a kapcsolatukat és hangolja a kismamát az anyaságra. Hormonálisan úgy vagyunk összerakva, hogy ha érintkezünk a babánkkal, megkapjuk azt az endorfinfröccsöt, amitől mi szeretnénk a babánkat ellátni. Ebből minél többet kapunk annál könnyebben megy kisbabánk ellátása.

Mamami: Ha már császármetszés, hogyan tudunk lélekben felkészülni és hogyan tudjuk elérni, hogy ha rendben megy a folyamat, minél inkább gyengéd legyen?

Lehet erre készülni, lehet ezt a folyamatot átgondolni, tervezni. Talán az egyik legfontosabb kérdés, amit én szeretek a kismamákkal átgondolni, megbeszélni, hogy ki lesz jelen mellettük. A császármetszésnél is nagyon fontos lehet a dúla személye. Az apa jelenléte, ha ő szeretne részt venni a kísérésben, véleményem szerint nem kérdés. Ha együtt készült a pár a gyermekük születésére és úgy tervezték, hogy az apa jelen lesz a szülésnél, akkor a szülés módja ezen nem szokott változtatni.  Még fontosabb is, hogy ebben a nehezített helyzetben tudjanak együtt haladni.

A dúla elsődleges feladata ebben a helyzetben kettejük támogatása, hogy jobban tudják tartani egymást, jobban el tudjanak merülni a családdá válás folyamatában, legyen egy érzelmi-biztonsági háló körülöttük. Azt tapasztalom, hogy ha műtétre kerül a sor nagyon fontos, hogy az apa mellett legyen valaki, akinek kevésbé idegen ez a helyzet, aki tudja, hogy mi fog nagyjából történni, aki tudja erősíteni például abban, hogy ha szeretné a szőrkontaktust, akkor kérheti azt. Itt az apák nagyobb fókuszt kapnak.

Amikor a babát kiemelik, és a kezdeti ismerkedés után elviszik az anyától megvizsgálni, akkor az anya egy légüres térbe kerül. Nem hallja, nem látja a babáját, nem tudja, mi történik vele. Az apától sem várhat tájékoztatást, mert ő a babával van. Tapasztalataim szerint ilyenkor nagyon jó, ha van valaki, aki tud közvetíteni. Apró gesztusok csupán, de mégis nagyon szükségesek, mert amikor megszületik a kisbabánk, akkor látni akarjuk, érezni, ölelni és ha ez nem megy, akkor jó, ha van valaki, aki figyel erre és közvetíti az eseményeket.

Műtét után sokáig csak háton szabad feküdni, a mozgásban is korlátozottabb az anyuka. Nagyon fontos lenne, hogy minden édesanya mellett legyen egy segítség, aki például segít megtartani a kisbabáját a mellkasán, aki segíti a szopizást, vagy a szükséges dolgokat a keze ügyébe készíti. Minden frissen szült nő komfortjának a maximalizálása kiemelt feladatunk.

Az első hetekben a zavartalan gyermekágy nagyon fontos. Jó, ha az anyukát minél több, valódi segítő kéz támogatja. Egyrészt, hogy fizikálisan gyorsabban épüljenek, másrészt pedig a gyermekágy időszaka egyébként is a mézeshetekről szól, arról, hogy a kisbaba és anyukája hangolódjon. Zavartalan gyermekágynál nagyon sok vissza tud pótlódni abból, ami a császármetszés miatt elmaradt.

Fontos megemlíteni, hogy sok helyen találkozhatunk azzal a tévhittel, hogy a császármetszés rontja a szoptatás esélyeit. Ez önmagában nem igaz. A szoptatást a műtétet követő szeparáció nehezíti meg. Sok helyen 6-12 óráig nem találkozik babájával az édesanya, pedig császármetszés esetén is az lenne a legfontosabb, hogy minél előbb mellre kerüljön a baba.  Ha nincs szeparáció, akkor szinte ugyanolyan esélyekkel indulnak a szoptatásban a császármetszéssel született babák is, mint a hüvelyi úton született érkezettek. Általában 48 óra alatt elindul a tejtermelés, ez a császármetszések esetekben kitolódhat néha 72 órára, de ennél markánsabb különbség nincs. Ha azt sikerül elérni, hogy ne válasszák el a babákat és az anyákat, akkor az nagyban át tudja színezni az adott helyzetet.

Ha extrém vészhelyzet van és altatásban történik a császármetszés, akkor késleltetettebb a találkozás, de ebben a helyzetben is nagyon fontos, hogy minél hamarabb történjen meg. Alapvetően a normál császármetszésnél, körülbelül 25 perc, amit távol tölt egymástól, az anyuka és a kisbaba. Ezt optimális esetben egyből bőrkontaktus követi, a baba hüvelyi születéshez hasonlóan egyből keresi a mellet és innentől már ugyanúgy zajlanak a dolgok, mint a hüvelyi szülésnél. Ha az első 6 órában megtörténik a találkozás, akkor szintén sokkal könnyebb és gyorsabb lehet az egymásra találás.

A műtéteket követően általában mindig van a műtöttek körül egy gyógytornász, aki segíti a rehabilitációt. Áldásos lenne, ha a császármetszést követően is segítenék a kismamákat, mert szükség lenne rá. Vannak olyan intézmények, ahol van már arra gyakorlat, hogy gyógytornász segíti a kismamákat, de az esetek 80%ban ez nem áll rendelkezésre. Éppen ezért érdemes tájékozódni és magunknak felkészülni, hogy egyrészt hogyan tudjuk megkönnyíteni a regenerálódást, másrészt, hogy kikhez tudunk fordulni, ha kérdésünk, elakadásunk van. Nagyon jó kezdeményezés például a Császárvonal applikáció, ahol hiteles szakemberek segítik a felépülés folyamatát és segítenek minden szinten, akár például regenerálódásról, akár hegkezelésről vagy éppen szoptatásról vannak kérdéseink.

Muszáj kitérnem arra, hogy a megélt folyamatoknak megvan a lelki lenyomata is. A heg nem csak a testükön, hanem bennünk is látható, csak van, aki könnyebben, van, aki nehezebben mossa át magán a történteket. Két út van vagy elindul a baba és császármetszés a születés folyamatának a vége, vagy, van, amikor eleve programozott császárra megy a kismama.

Mamami: Hogyan lehet ezt megdolgozni magukban? Hogyan tudnak kompetensek maradni vagy úgy érezni magukat? Ha valaki például nagyon Leboyer vonal, hogyan lehet megnyugtatni a babájával kapcsolatban? Hogyan lehet segíteni a feldolgozásban?

Ferenczi Gabi: Merőben más helyzet a programozott császármetszésre készülni és más, ha sürgősségi császármetszésre kerül sor. A programozott császár esete is lehet nagyon nehéz lelkileg, de erre legalább lehet előre készülni. Itt körbe lehet járni a folyamatokat, fel lehet tenni a kérdéseket, meg lehet győződni arról, hogy biztosan ez-e az egyetlen út.

Ha a kismama a kérdéseket fel tudja tenni és azokra válaszokat is kap, akkor meg fog születni benne is a válasz, hogy ez most nem tud másképpen megtörténni. El tudja fogadni, hogy így kell történnie, ez a kisbabája útja a világra. Ha a szakemberek jól megválaszolják a kérdéseiket, akkor érzésem szerint a császármetszés is tud elfogadható lenni, mert tudjuk, hogy ez a legjobb út mindkettőnknek.

Alapvetően 4-5 kérdéskört átgondolva, meg is kapjuk azokat a válaszokat, ami megnyugtató ebben a helyzetben. Abban szoktam támogatni az anyákat, hogy ezeket a kérdéseket fel tudják tenni. Ilyen például, hogy lehet-e, van-e más alternatíva, mert ha például farfekvés miatt javasolják a műtétet, rögtön van alternatív lehetőség, amit körbe lehet járni. Ha megmarad a kontrollélmény, az máris egy megnyugtatóbb szülésélmény felé hangolja az anyákat.

Ugyanezt végig lehet vinni a sürgősségi császármetszések esetén is. Ilyenkor sokkal rövidebb és intenzívebb állapotban kell végiggondolni és elfogadni a folyamatot, ezért is van, hogy sokkal nehezebben szokták fogadni az anyák. Túl rövid az idő, hogy meg tudják emészteni, hogy a magukévá tudják tenni. Érthető módon gyakran kialakul az újdonsült anyákban egy hiányérzetet, úgy érzik nem tudták megcsinálni. Nincs meg a teljesítménytudat, megküzdés élménye, hogy „megdolgoztak” a kisbabáért.

Ilyenkor még nagyon szeretettel és támogatással próbálok rámutatni, hogy ha nem is hüvelyi megszületéssel ért véget a vajúdás, az odáig vezető út, a megküzdés megmarad. Ráadásul a műtét utáni regeneráció ugyanúgy nehéz, tartogat kihívásokat, mint a hüvelyi szülés folyamata. Friss műtéti sebbel ellátni egy újszülöttet is ugyanolyan próbatétel tud lenni, mint egy hosszú vajúdás. Igyekszem az erőforrásokat megvilágítani. Igyekszem emlékeztetni őket, hogy a babájuk meg tudott foganni, ki tudták hordani, elindult a vajúdás, ki is tágultak, a műtétet követően pedig együtt tudnak lenni, tudja gondozni, tudja szopiztatni.

Ezért is nagyon fontos például, hogy ne legyen hosszan tartó szeparáció. Minél rövidebb időn belül történjen meg az egymásra hangolódás időszaka, mert az nagyon vissza tudja hozni az édesanya gyakran megtépázott kompetenciaérzetét. Újra előhozza azt az érzést, hogy én vagyok az, aki felelősen életben tartom, gondozom a kisbabám. Az ő legjobb szakértője.

Ami jó hír az embergyerekekkel kapcsolatban, hogy nagyon tudnak alakulni és meg tudják tanulni, hogy szeretve vannak, akkor is, vagy annak ellenére, hogy hogyan születnek és tudnak-e szopizni. Meg tudnak gyógyulni abban, ha szeretve vannak és válaszolunk az igényeikre, reagálunk az ő jelzéseikre és igyekszünk kitalálni mit szeretnének. A kapcsolódás és a türelem megteszi hatását.

Bíró-Polgár Mariann

Kapcsolódó cikkek

A weboldalon cookie-kat használunk, annak érdekében, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk. Elfogadom Teljes adatkezelési tájékoztató ITT.