Főoldal Egyéb kategória A pozitív, negatív és traumatikus szülésélmény

A pozitív, negatív és traumatikus szülésélmény

by maja

A nők háromféle beállítódással viseltethetnek a várandóssággal – anyasággal – kapcsolatban: a babavárást, a szülést és a csecsemőkort borzalmas, nehezen elviselhető életszakasznak élik meg és szenvednek tőle, kibírhatónak, mások által is végigcsináltnak, tehát önmaguk számára is elviselhetőnek tartják, illetve saját személyes fejlődésük, érésük, kibontakozásuk részeként élik meg, örömmel fogadják, a benne rejlő ambivalenciát megértéssel kezelik.

A pozitív szülésélmény kulcsa dr. Sharron Humenick szerint az önbizalom. Ha a nőket büszkeséggel és elégedettséggel töltötte el a szülésük, akkor az növelte önbizalmukat, önértékelésüket, erősítette döntésképességüket és a szülésüket erőt adó élményként határozták meg. Ezzel szemben a szülést traumaként átéltnők a kontrollvesztettség, kiszolgáltatottság, magára hagyatottság, megalázottság, félelem, tárggyá tevés (elszemélytelenedés, passzivitás) érzésével küszködtek. Penny Simmkin úgy találta, hogy a szülésükkel legnagyobb mértékben elégedett nők az átélteket a siker fogalmaival jellemezték, úgy érezték uralták a helyzetet, az ellátó személyekre jó érzésekkel emlékeztek. A szülésük visszaigazolta személyiségük értékeit, növelte önbecsülésüket. A hosszútávú elégedettséghez alapvető volt az, hogy uralhatták azt, ami velük történt és dönthettek gondozásukkal kapcsolatos kérdésekben A kórházi szülések sokszor negatív színezetűek, függetlenül attól, hogy orvosi szempontból egészséges az anya és az újszülött. Sheila Kitzinger úgy véli, a szülés élménye nem a szülés folyamatának törvényszerűségein múlik, hanem a helyzeten: azon, hogyan bánnak a nővel szülés közben. A trauma/erőszak legfontosabb hatótényezője nem az orvosi beavatkozás megléte vagy hiánya, hanem a személyekkel kialakított kapcsolat minősége, a medikális szemlélet.

A medikális szemléletben gépként kezelik a női testet, ami elromolhat.          

Az orvos feladata ellenőrizni a szülő nő testének működését és folyamatosan megfigyelve azt, az előírt mutatókhoz igazítania az orvosi beavatkozások által. A modern gépesített környezet azt az üzenetet közvetíti az anya számára, hogy a szülés veszélyes, felügyeletet igénylő folyamat, ami a szakértők közreműködése nélkül nem megy végbe. Ez automatikusan csökkenti a szülő nő kontroll és kompetencia élményét. Ezt erősíti a szeparáció a folyamat során: a nő testének és lelkének, a női testnek és az őt figyelő gépeknek, a magzat és az anya érdekeinek különválasztása. Elkülönítés az is, amikor a szülő asszonyt addigi élettapasztalataitól függetlenül kezelik, vagy a testi történések élményszínezetével nem foglalkoznak. Az anya elválasztása a családjától, a szülés után a babától nehéz élményként marad meg a szülést követően. A hanyatt fekvő testhelyzet kiszolgáltatottság és tehetetlenség érzését erősíti a nő testének kitárulkozása, intim testrészeinek védtelenül hagyása, mozgási és cselekvési szabadságának korlátozása által. Az orvosi beavatkozások fájdalmat növelő hatásúak, miközben a szülési fájdalom csillapítása orvosi feladattá vált. A szülés közben és után megélt fájdalom önmagában is traumatikus hatású lehet. (Kitzinger 2008.)

A korábban szexuális abúzust, nemi erőszakot átélt nőkben a várandósság és szülés alatti orvosi eljárások aktiválhatják az egykori nyomasztó élményeket. Az újraélést kiváltó két fő tényező az intenzív fájdalom és a kontroll elvesztésének élménye, de elhangozhatnak olyan mondatok, amelyek kapcsolhatóak az eredeti élményhez. A szülő nőt hatalommal bíró személyek veszik körül, fájdalmat okozhatnak nekik, hasonlóan a gyerek pozícióhoz. Az invazív beavatkozások, a nemi szervek érintettsége, az ezzel járó fájdalom és a szégyenlősséggel, meztelenséggel, kitárulkozással járó helyzetek szintén triggerként szerepelnek, csakúgy, mint a baba fejének a hüvelyen való áthaladása kapcsán átélt fájdalom, a hüvely és a gát sérülése. Az újraélések alapvetően befolyásolják a szülés élményét.

Szülés után  poszttraumás stressz szindrómában szenvedhetnek a szülést traumaként megélt a nők. Ekkor a szülő nők tehetetlenséget, kontrollvesztést, kiszolgáltatottságot és pánikot éltek át a vajúdás, szülés, gyermekágy időszakai alatt, önmagukat és/vagy a babájukat életveszélyben tudva.

Az alábbi tünetek egy részét, vagy mindegyikét észlelhetik önmagukon: elkerülése mindazon helyzeteknek, helyeknek, személyeknek, akiknek vagy amiknek köze volt a szüléshez. A szülésre való tudatos visszaemlékezés lehetőségének elutasítása, az erről való beszélgetések hárítása. Szülés után a babával való kapcsolat kerülése, a kötődés kialakulásának problémája. Fokozott aktivációs szint és készenléti állapot tartás fennmaradása, ami egyrészt állandó veszélyérzetben, a veszélyre való beállítódásban, fokozott szorongásban és ingerlékenységben jelentkezik, másrészt testi tüneteket idéz elő pl. alvászavar, szervi betegségek nélküli fájdalmak, étkezési zavarok. A tudatos emlékezés elkerülése mellett jellemző az emlékbetörések jelenléte, a traumatikus élmény és az átélt érzések akarattól független felidéződése, ismétlődése, újrajátszódása. Az idő múlásával egyre erőteljesebbé váló tünet a beszűkültség, ami vonatkozhat a tudat (gondolatok) beszűkülésére, az emberi kapcsolatoktól való visszavonulásra, és társul hozzá az elidegenedettség érzése és az érzelmek elvesztésének érzése. A beszűkültség miatt az életminőség is romlik, a magány és a tehetetlenségérzés állandósul, a külső segítségkérés igénye lecsökken. Gyakori jelenség a bűntudat és önvád-magát okolja az események rosszra fordulásáért.

A kisebb-nagyobb nehézségekkel kísért szülés rövidebb és hosszabb távon negatív hatású lehet, ami indokolttá teszi az élmény feldolgozásánál szakértő segítség igénybevételét.

A nehéz szülések testi és lelki történései negatívan befolyásolják az anya újszülötthöz való viszonyát, ami a kötődés alakulását nehezíti, feldolgozatlanságuk a baba elutasításához vezethet. Az elakadt gyászfolyamat a babával és /vagy a patrnerrel kapcsolatos harag, agresszív indulat megjelenését eredményezheti, vagy az elhárított, elfojtott érzések szorongások, félelmek formájában nehezítik az anya mindennapjait. Az anyaság megélése kapcsán elvárt öröm hiánya, a negatív érzések, indultok az anya bűntudatát növelik, önértékelését csökkentik. Hosszabb távon a következő szülést akadályozó tényezővé válhat akár tudatosan, akár rejtetten a gyermek vállalás elutasításával. A következő várandósság és szülés ugyanakkor aktiválhatja az elfeledettnek hitt élményeket, megterhelve azt.

Dr. Török Zsuzsanna vizsgálata szerint a gyermekágyhoz társuló hangulatzavarok gyakoriságának alakulásában rizikótényezőt jelent az anya alacsony iskolai végzettsége, munkanélkülisége, ha egyedülálló, ha korszülése, vagy műtétes szülésbefejezése volt, illetve ha nem állt mellette érzelmi biztonságot adó személy a vajúdás alatt, vagy ha a szülését szubjektíven nehéznek élte meg

A szülésélmény szakszerű feldolgozása több szempontból nagyon fontos. Azonnali megkönnyebbülést ad az érzelmek intenzitásának csökkenése, a bűntudat és a feszültség oldódása által. Az élmény integrálása, a belső pszichés munka a megelevenedő élmények, sérülések és traumák hozzáférhetősége, felismerése és átdolgozása révén elősegítheti a személyiség érettebbé válását. Segíthet kibékülni az ambivalens érzelmekkel, elfogadnia változásokat. Korrektív és gyógyító élmény a szülők saját gyerekkorukból származó hiányaira, lehetőséget ad a transzgenerációs minták átírására. Csökkentheti a szülés utáni pszichés zavarok előfordulását. Javíthatja a szülő és a gyermek közötti kapcsolatot, csökkentheti a bántalmazás előfordulását. Erősíti a párkapcsolatot, segíti a gyermekvállalási kedv visszatérését.

Ferenczi Beáta vagyok, pszichológusként dolgozom Debrecenben, az Életpszichológia Tanácsadó Központban. Többek között foglalkozok a gyermekvállalás és a perinatális időszak témáival, történéseivel és nehézségeivel. Az itt folyó munkáról tájékozódhatnak a weboldalunkon www.eletpszichologia.com

Irodalom:

Antoine, Corinne: A terhesség és az anyaság pszichológiája, Saxum Kiadó, Budapest, 2010.

Berencsi-Eke Csilla: Anyasebek, Ursus Libris Kiadó, Budapest, 2015.

Bevezetés a vajúdástámogatás rejtelmeibe, DONA Dúla kézikönyv, Szombathely, 2009. 888.7888. DONA www.dona.org

Cramer, Bertrand–Palacio-Espasa, Francisco: A baba-mama pszichoterápiák gyakorlata, Medicina, Budapest, 2012.

Etényi Zsuzsa: „Vizsgálható-e a születési emlékezet kisgyerekeknél?”, in: Várandósság, születés és gyermeknevelés a magyarországi kultúrákban, Kongresszusi tanulmánykötet, 1999. Animula Kiadó, Budapest, 32-57. o.

Kitzinger, Sheila: A szülés árnyékában Katarzis vagy krízis?, Alternatal Alapítvány, Budapest, 2008.

Molnár Judit: „Posztpartum poszttraumás stressz szindróma“, in: Kuritárné Szabó Ildikó– Tisljár-Szabó Eszter (szerk.): Úgy szerettem volna, ha nem bántottak volna. A családon belüli gyermekkori traumatizáció: elmélet és terápia, Oriold és Társai Kiadó, Budapest, 2015.

Orosz Katalin-S. Nagy Zita: A sorsformáló 9+1 hónap Kulcslyuk Kiadó Budapest, 2017.

Raphael-Leff, Joan: Másállapot A várandósság pszichológiája, Háttér Kiadó, Budapest, 2010.

Renggli, Franz: Aranykapu az életbe, Gyógyulás a magzati lét és a születés traumáiból, Ursus Libris Kiadó, Budapest, 2016.

Stern, N. Daniel: Anya születik, Animula Kiadó, Budapest én.

Török Zsuzsanna–Szeverényi Péter, dr.: „A szüléshez társuló pszichiátriai zavarok. A gyermekágyi lehangoltság“, in: Magyar Pszichológiai Szemle 2007; 62.3.395-405.

Varga Katalin–Suhai Gábor: Szülés és születés. Lélektanon innen és túl, Pólya Kiadó, Budapest, 2010.

Kapcsolódó cikkek