Piros Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes művész. Neve hallatán úgy hiszem, először mindannyian a Szabó Magda regényéből készült Abigél film Zsuzsanna nővérére gondolunk. Hálás vagyok, hiszen nekem személyes kapcsolódásom is lehetett vele. A Debreceni Advent egyik alkalmán hallhattam egy előadását, amibe átengedve magam, tudtam hangolódni az eljövendő Fény születésére. Most egy kicsit más oldaláról ismerhetjük meg. Óriási megtiszteltetés, hogy kicsit beengedett minket a „nagymamás” világába.
Mamami: Milyen nagymamának tartja/tartod magad?
Piros Ildikó: Én az öt unokámnak, az ILDI vagyok. Játékos, mert az a szakmám, ahhoz értek. Mindenről mese, ének, vers jut az eszembe. A legkisebb unokáimat úgy tanítottam járni, hogy Weöres Sándor verset mondtam hozzá, ami az utcán járó emberek arcára mosolyt csalt.
Mamami: Melyek a nagymamaság legörömtelibb élményei, pillanatai?
Piros Ildikó: A legörömtelibb, hogy a barátjuk, játszótársuk vagyok és ők határozzák meg, mit szeretnének játszani. Utálom a parancsolgatást.
Mamami: Kísérték-e kétségek, fájdalmas, nehéz érzések, pillanatok a nagyszülővé válást?
Piros Ildikó: Nem. Talán a születésük órái. A várakozás, az új baba jövetele volt a legnehezebb. Ekkora izgalom a sajátjaim születésénél nem volt.
Mamami: Megváltozott-e a kapcsolata/kapcsolatod a gyerekeiddel, ahogy szülők lettek?
Piros Ildikó: Nem változik semmi, én mindig a mamájuk maradok és ezek a nagy fiúk minden nap jelentkeznek. Mi egy szoros családban élünk.
Mamami: Hogyan egyeztethető össze a nagymamaság az élet más szerepköreivel?
Piros Ildikó: Az embernek rengeteg ereje van. Ha próbáltam vagy este „játszottam”, annak a jegyében osztottam be az időmet, mert fontos volt az ESTE! De mindig volt ebéd, leckecsinálás, ovi ki-be-suli, uzsonna. Ők így emlékeznek vissza ezekre az időkre.
Mamami: Volt-e olyan probléma, szituáció, amellyel nehezen küzdött meg nagymamaként?
Piros Ildikó: Csak az egyeztetés, hogy melyik családnak mikor szabadok segíteni.
Mamami: Milyen elvárásokat támaszt a szűk család, és miket a társadalom egy nő elé, ha nagyszülővé válik?
Piros Ildikó: Nem foglalkozom a „társadalommal”. Az én erőm, az én szeretetem, az én életem.
Mamami: Milyen emlékeket őriz saját nagymamájáról?
Piros Ildikó: Sajnos egyiket sem ismertem, mert már nem éltek, de csodálatos nagypapánk élt velünk, amikor édesapánk kiskorunkban meghalt. Mama negyven éves volt, föl kellett minket nevelnie. Tőle tanultam, láttam, hogy mekkora erő kell összetartani egy családot.
Mamami: Ha bármit kívánhatna unokáinak a jövőjükkel kapcsolatban, mi lenne az?
Piros Ildikó: Béke legyen a földön és egy szép, Isten áldotta hely, Magyarország, ahol élnek.
