Szamosi Zsófia Jászai Mari-díjas színművész. 2001-ben végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán, Marton László osztályában. Játszott Szolnokon, a Vígszínházban és Pintér Béla társulatában, jelenleg szabadúszó. A színház mellett filmekben is találkozhatunk vele, így láthatjuk például a Terápia sorozatban, a Szép csendben, Foglyok filmekben. De ő játszotta például Deák Kristóf Mindenki című, Oscar-díjjal jutalmazott rövidfilmjében a tanárnőt is. Emlékezetes az Egy nap című film is, ahol egy három gyermekes édesanya szerepébe bújva követhetjük végig egy nő, egy napjának kihívásait. A forgatás utolsó napján tudta meg, hogy kislányával várandós. Megtisztelő, hogy vállalta, hogy egy picit az anyaság világába is bekukkantsunk az Anyastaféta interjúval.
Mamami: Mi volt a legnagyobb kihívás anyaként, amit sikerült megoldanod?
Szamosi Zsófia: Apró sikerek mindig vannak, de arra kellett rájönnöm, hogy ezek általában átmeneti sikerek. Folyamatos változásban van a kislányom, az igényei, a tudása, így a viszonyunk is folyton változik. Mire azt érzem, hogy valamit sikerült megtanulni, addigra jön valami más, vagy történik valami visszalépés – ha lehet így kifejezni magamat. Például a kislányom már hosszú ideje egyedül alszik el szobájában, de most ez valamiért felborult és nem hajlandó. Tehát nem tudok elkönyvelni semmit végérvényesnek, hogy na, ez sikerült, egyedül alszik, pipa.
Mamami: Mi volt az eddigi legnehezebb próbatétel, amit anyaként átéltél?
Szamosi Zsófia: A legnehezebbnek mindig azt találom, amikor valahogy saját magamat kell megváltoztatnom. Sokszor érzem úgy, hogy a gyereknevelés nem az, hogy a gyereknek megtanítsak dolgokat, hanem, hogy én megtanuljak dolgokat, én változzak, például én legyek türelmesebb, én legyek rugalmasabb. Közben sokszor találkozom a saját korlátaimmal. Olyan állapotokba tudok kerülni, mint soha azelőtt. Kicsit ijesztő is, hogy ezt pont az anyaság hozza ki az emberből. Nekem mindig ezek a legnehezebbek. Az anyaság rettentő sok alkalmazkodást kíván, teljesen megváltozik a korábbi életmódod. Kérdés, hogy az ember mennyire könnyen áll át erre, és hogyan tudja kezelni azokat a mozzanatokat, amik kizökkentik a saját komfortzónájából. Vannak olyan nők, akik lemondanak a saját igényeikről és az anyaság oltárán áldoznak fel mindent, vagy épp életük fő ambíciója maga az anyaság. Én színész vagyok, ami nem csupán egy szakma, hanem egy hivatás. Csak teljes szívvel és figyelemmel lehet csinálni. Számomra az a kihívás, hogyan tudom folytatni úgy, hogy közben a gyerekemnek is mindent megadjak.
Mamami: Mi az a három dolog, ami szerinted boldoggá tesz egy gyermeket?
Szamosi Zsófia: Szeretet, figyelem és az élmények.
Mamami: Ha újra kezdhetnéd, mit tanácsolnál magadnak a babás korszakban?
Szamosi Zsófia: Kevesebb rettegést, hogy valami baj lesz, bár szerintem ezt nehéz megúszni, első gyermeknél valószínűleg ezen át kell esni. A második, harmadik gyereknél gondolom, az ember már lazábban tudja kezelni az egészet. Tehát kevesebb rettegést kívánnék magamnak, például a tej kontra tápszer kérdésben. Elfelejteni azt a gondolatot, hogy egy életre megnyomorítom a gyerekemet, hogyha nem anyatejet kap. Szerintem ezzel nyomasztani a kismamákat csak értelmetlen bűntudatkeltés. Amúgy egy idő után sok tejem volt, de küzdelmes út vezetett odáig, és a szorongás nem segített benne.
Mamami: Mi az, amit elfogadhatatlannak tartasz a gyermeknevelés kapcsán?
Szamosi Zsófia: A bántalmazás minden formája. Emellett azt, hogy ha valaki a saját vágyait akarja a gyermekére projektálni. Sokszor látom azt, hogy felnőtt emberek a saját ambícióikat, saját világnézetüket vagy be nem teljesült vágyaikat próbálják a gyermekükben minden áron beletáplálni és ezt én nagyon helytelennek gondolom. Ilyenkor vagy az van, hogy meg akar felelni a gyerek és lesz belőle valaki, aki nem akart lenni, majd a pszichológus negyven évesen kibányássza belőle, vagy pedig egy nagy rebellis lesz. Mindig nagy veszély az, amikor az ember nem veszi észre, hogy nem jól akar jót.
Mamami: Hogy érzed, mennyire gyermek- és anyabarát a világ körülötted?
Szamosi Zsófia: Ha a mikrokörnyezetemet vizsgálom, akkor az gyerekbarát, anyabarát és mindenbarát. Ha ezt az országot nézem, mert ennél nagyobb távlatokban nem érdemes ebben gondolkodni, akkor már messze nem így gondolom. Nekem olyan szakmám van, hogy éreztem hátrányát annak, amikor elmentem szülni. Valahogy az ember kiesik a vérkeringésből, elfeledkeznek róla és kevésbé számítanak rá, ha nem ugrik rögtön vissza a munkába. Biztos vagyok benne, hogy más munkahelyeken sem könnyebb. Nehéz gyerekek mellett munkát találni és úgy látom, az anyaság hátrányos megkülönböztetést jelent a munkaadó számára.
Mamami: Milyen szavakkal, érzésekkel tudnád jellemezni a szüléstörténeted?
Szamosi Zsófia: Az, hogy megszületett és egészséges a kislányom az csoda, fantasztikus és felemelő érzés volt. De nehéz arról beszélnem, ahogy nekem alakult a szülésem. A választott orvosom nem vette fel éjszaka a telefont és így aztán nem is jelent meg a szülésnél, ezért egy teljesen idegen embernél szültem. Programozott császár lett volna, de hamarabb megindult a kiírt időpontnál. Nyomasztó volt, hogy akiben bíztam, akinek hónapokig fizettem a magánrendelésen, az nem veszi fel a telefont, nincs sehol, ha nem a neki kényelmes időpontban kell megjelennie. Később rám se nézett, hogy vagyok. Gondolom, pénzre már nem számított tőlem. De maga a kórház is nagyon nyomasztó volt. A magyar közegészség minden riasztóságát megtapasztalhattam.
Mamami: Kitől kaptad a legnagyobb segítséget a szülés körüli időszakban és mi volt az?
Szamosi Zsófia: Elsősorban a férjemtől, aki ugyanúgy részt vett mindenben és a mai napig részt vesz. Ő olyan apuka, aki fürdet, pelenkáz és mindent csinál ugyanúgy, mint egy anyuka, tehát semmi olyan mozzanata nincs a gyerekgondozásnak, amiben ne venne részt. Neki ez a természetes, nincs kötelezettség, ez neki belső igénye.
Mamami: Szerinted mivel tehet egy újdonsült apa a legtöbbet ebben az időszakban a családjáért?
Szamosi Zsófia: Elsősorban a fent említettekkel. Tudom, hogy nem mindenkinek természetes ez vagy a munkája miatt nem tud ennyire részt venni. Ezek mellett, nagy türelem is kell, és az hogy egy apuka se ragaszkodjon a korábbi életmódjához. Meg kell érteni, hogy ez egy új élethelyzet, amiben változnak a körülmények. Nem lehet igényt tartani ugyanúgy a sok óra alvásra, csak azért mert dolgozott, mert az anyuka is ugyanúgy dolgozott, csak ő otthon és ő is szeretne aludni. Szóval az apa minden fajta lelki és fizikai részvétellel tud segíteni, ha kivonja magát azzal nem.
Mamami: Mik azok az emberi értékek, amit mindenképpen szeretnél átadni gyermekednek/gyermekeidnek?
Szamosi Zsófia: Mások tisztelete, tolerancia és minden iránti kíváncsiság.
