Horváth Lili Jászai Mari-díjas színésznő. Gyermekként inkább visszahúzódóbb kislány volt és bár édesanyja, Tordai Teri Kossuth-díjas színésznő által megérintette a színház, mégsem erre a pályára készült. A sorsot viszont nem lehet elkerülni, így Földessy Margit Drámastúdiójának is volt növendéke, majd elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetemet is és színésznő lett. Gyakorlati éveit követően játszott többek között a Budapesti Kamaraszínházban és a Veszprémi Petőfi Színházban is. Jelenleg színészként szabadúszó.
A színház mellett, Földessy Margit Drámastúdiójának tanára és 2017-ben életre hívta a Lili-suli közösségi teret, ahol kisebb gyermekeknek szervez különböző alkalmakat, táborokat. Három gyermek, két fiú és egy kislány édesanyja.
Óriási büszkeség és hála van bennünk, hogy Horváth Lili a rengeteg elfoglaltsága ellenére nyitott volt a mamami.hu felé és beengedett minket kicsit az anyaságába. A komor idő ellenére nagyon jó hangulatú beszélgetésünk volt és sokat nevettünk, miközben barangoltunk anyasága színterein.
Mamami: Mi volt a legnagyobb kihívás anyaként, amit sikerült megoldanod?
Horváth Lili: Minden nap tartogat kihívást. 🙂 Ha csak egyet kellene kiemelni, akkor az mindenképpen az idővel való zsonglőrködés lenne. Nekem talán ez a legnehezebb. Kislány korom óta bennem van az anyaság, nagyon hálás vagyok, hogy háromszorosan is megtapasztalhatom gyermekeim által ezt az érzést, mégis én valahogy úgy működök jól, ha az anyaság mellett még ezer más dolgot csinálok. Így mindig zsonglőrködök, hogy ne vegyek el senkitől időt, se a gyermekeimtől, se magamtól se a munkámtól, ami persze nagyon nehéz, így tele vagyok bűntudattal.
Amikor nem vagyok a gyermekeimmel, aggódom, hogy mi lehet velük, baj-e ha nem vagyok mellettük. De próbálom ezt a bűntudatot letenni és elfogadni azt, hogy minden úgy jó, ahogy van. Ebben mamám (Tordai Teri Kossuth-díjas színművész – szerk.), nagyon jó tanácsadóm, mert ő azt vallotta és ennek mentén nevelt, hogy a gyermeknek is kell valamilyen szinten alkalmazkodnia a környezetéhez, ne mi alkalmazkodjunk minden esetben hozzájuk. Sajnos a világ ma valahogy azt sugallja, hogy attól vagy jó anya, ha kiszolgálod a gyermekeid, én is hajlamos vagyok mindent köréjük tenni, de sokszor rájövök, hogy ez nem minden esetben jó. Ezért próbálom a bűntudatot „elnyomni” magamban. 🙂
Hálás vagyok, mert anyaságom sűrűjében volt olyan időszak, amikor beszélgethettem ezekről az érzésekről Vekerdy Tamással, aki mindig azt mondta, hogy igenis kell segítséget kérni a mindennapokban, mert a gyermekeink tényleg lerágnak minket és muszáj a pihenés, töltődés, hogy tovább tudjunk haladni. Nem attól leszünk jó anyák, ha maximálisan meg akarunk a gyermekeink helyett csinálni mindent.
Szeretek olvasni is Vekerdytől, sok kedvenc gondolatom gyűlt már össze az évek során. Jelenlegi kedvencem a kamasz fiam kapcsán, hogy „felújítás miatt zárva…”
Mamami: Mi volt az eddigi legnehezebb próbatétel, amit anyaként átéltél?
Horváth Lili: Most pont nyakig benne vagyok egy próbatételben. 🙂 A nagyfiam, aki most 16 éves és kicsit koraérő típus, kezd elindulni a férfivá válás útján és zárja a terét, olyan, mintha elkezdene kirepülni a családi fészekből. Mozgósítanom kell ezzel kapcsolatban minden elfogadást magamban és helyre kell tennem anyaként a bennem lévő érzelmi zsongást.
Annyira szeretném még, ha ugyanúgy a kicsi fiam lenne, mint három évvel ezelőtt, mindemellett persze tudom és elfogadnom, hogy most már nem a babusgatós időszak van. Folyamatosan átlépünk egy másfajta kapcsolódásba, hiába szeretném még az előző állapotot.
Az eszemmel tudom, hogy valahol ez a természet rendje, megszülünk egy kis lényt, nevelgetjük, terelgetjük, majd elengedjük, mert nekik is megvan a maguk útja és amikor nélkülünk indulnak tovább, nekünk hátrébb kell lépni. Én ebben az elfogadásban vagyok most, ami nagyon nehéz állapot, de próbálkozom. 🙂
Mamami: Mi az a három dolog, ami szerinted boldoggá tesz egy gyermeket?
Horváth Lili: A szeretet, a közös élmények. Ami pedig még nagyon fontos és erre szintén Vekerdy Tamás hívta fel a figyelmem, hogy meghatározó, amit mutatunk nekik, mert a gyermekünk leköveti a mi létállapotunkat. Ha anya és apa jól érzi magát, szeretet, tisztelet van közöttük, akkor ebben a gyermek is jól tudja érezni magát és a világhoz is jól tud kapcsolódni.
Válás esetén pedig, amiben nekem gyermekként is volt részem, ha az egymáshoz való jó hozzáállás és kölcsönösség van jelen a szülők között, akkor a gyermek is talán könnyebben tud hozzáállni a megváltozott körülményekhez és jobban megtalálja magát benne. Emellett ha operatív a szülők egymáshoz való hozzáállása ebben a helyzetben is, akkor azt a mintát viszi magával tovább a gyermek.
Mamami: Ha újra kezdhetnéd, mit tanácsolnál magadnak a babás korszakban?
Horváth Lili: Imádtam a babás korszakot, most azért már nem vállalkoznék rá, de valódi szép évek voltak. Gyönyörködtem bennük, az illatukban és innen a távolból mondhatom, hogy még azt is szerettem, amikor nem aludtak. 🙂
De a kérdésre válaszolva, ma már talán több segítséget kérnék. Hajlamos vagyok mindig mindent magam csinálni és emlékszem annak idején, a gyermekágyas és kisgyermekes időszakban folyamatosan ólmosan fáradt voltam.
Most a körülöttem lévőkön látom, hogy ügyesebben megosztják a terheket.
Van egy előadásunk, amit a mamámmal játszunk együtt, Nőkből is megárt a címe. Nagyon ajánlom minden anyukának, nagymamának és persze apukának is. Nem konkrétan a saját életem jelenetei, de az alap történetben sokan magunkra ismerhetünk. Van ebben szó anyává válásról, nagymamává válásról, szülővé válásról, anya-gyermek kapcsolatról, szóval minden olyan kapcsolódásról, ami ezt az időszakot öleli fel.
Mamami: Mi az, amit elfogadhatatlannak tartasz a gyermeknevelés kapcsán?
Horváth Lili: Az én világomba semmilyen formába nem fér bele a gyermekek bántalmazása, sem érzelmi, sem fizikai és semmilyen módon. Természetesen van nálam is olyan, hogy felemelem a hangom, amikor elfogy a türelem, de soha-soha nem ütnék meg egy gyermeket sem. Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermeknek nem szabad hazudni. Akár jóról, akár rosszról, de beszélni kell nekik mindenről, ami körülveszi őket. Ahogy már korábban is mondtam, az önazonos nevelés nagyon fontos, óriási felelősség, hiszen gyermekeink ezek alapján mintáznak minket.
Mamami: Hogy érzed, mennyire gyermek-és anyabarát a világ körülötted?
Horváth Lili: Bizonyos szempontból az látható, hogy arra tart, hogy gyermekközpontú legyen, de ha anyukákkal beszélgetünk, még mindig nem könnyű a mindennapok sűrűsége. Minden nap dönteni kell, hogy mikor vagy anyuka és mikor dolgozó nő. Borzasztóan nehéz ez és persze ne feledjük azt sem, hogy a munkahely nem mindig veszi figyelembe ezt a mindennapos vívódást…
Mamami: Milyen szavakkal, érzésekkel tudnád jellemezni a szüléstörténeted?
Horváth Lili: Amikor a gyermekeim születésére gondolok, akkor mindig a kedvenc ünnepem jut eszembe, a karácsony. Emlékszem mindhárom várandósságom idején, alig vártam, hogy végre a kezembe vegyem, ringassam őket, mint amikor alig várjuk, hogy karácsonykor kibontsuk az ajándékokat. Most is szeretem ezt az ünnepet, egészen gyermek tudok lenni közben. 🙂 Bennem ezt az ünnep érzést hozta elő mindhárom szülésem, annak ellenére, hogy császárral érkeztek a gyermekeim erre a világra.
Mamami: Kitől kaptad a legnagyobb segítséget a szülés körüli időszakban és mi volt az?
Horváth Lili: Egy jó nőgyógyász és egy jó szülésznő volt mellettem és kísértek az úton. A szülésznőmmel azóta is barátnői viszonyban vagyunk. Annak idején abban biztos voltam, hogy választanom kell magam mellé egy bábát, dúlát vagy szülésznőt, mert fontosnak éreztem, hogy velem legyen valaki.
A szülésekben a jókedv és humor sokat segített, hogy átlendüljek a nehéz pontokon.
A gyermekágyi időszakban a második, harmadik gyerkőcnél az ember már valamivel rutinosabb, csak ott már jelen van az első meg a második gyermek is, akivel foglalkozni kell. 🙂 Arra emlékszem, hogy az első gyermekágyi időszakom volt nagyon idilli, mert meg tudtam élni teljesen. A második már nehézkesebb volt a két kicsivel, de mamám és anyósom nagyon sokat segített nekem, hogy pihenősebb és babára figyelősebb pillanatok is legyenek. Gyermekágyi időszakban ez úgy hiszem szinte mindenhol így lehet, hogy a nagymamák összefognak és segítik a friss anyuka első heteit.
Mamami: Szerinted mivel tehet egy újdonsült apa a legtöbbet ebben az időszakban a családjáért?
Horváth Lili: Úgy hiszem, azzal segíthetnek legtöbbet, ha jelen vannak. Emellett emlékszem a hormonok játéka és az új élethelyzet által sírósabb és feszültebb voltam az első időszakban, mint ahogy sok más friss anyuka is. Ilyenkor nagy segítség, ha a férj, a nyugalom bástyájaként van jelen és elviseli, amikor a felesége nincs a legjobb hangulatban. Azt vallom, hogy a humor sok mindenen átsegít és nekem nagy szükségem volt rá a gyermekágyas időszakban is.
Mamami: Mik azok az emberi értékek, amit mindenképpen szeretnél átadni gyermekednek?
Horváth Lili: Fontos számomra az ünnepek megtartása. Nem azért mert illik és nem is az ajándék miatt, hanem mert úgy érzem, hogy a hétköznapok körforgásában ezek adnak melegséget, örömöt és erősítik az összetartozást. Az évszakokhoz hasonlóan ezektől lesz egyfajta ciklikusság az életünkben és ezekben jó megpihenni. Remélem, jól tudom ennek fontosságát továbbadni nekik és meg is tudják tartani ezeket majd a saját családjuknál, mert úgy látom, a világ sajnos ez ellen dolgozik.
Az együtt lét, a beszélgetés számomra nagy érték, ezt próbálom nekik is tovább adni, például úgy, hogy sokat levelezek velük. Ma már a modern kornak megfelelően, messenger üzeneteket szoktunk váltani, de így is olyan jó, amikor egy szép gondolattal vagy képpel próbálom a mindennapok sűrűjében fenntartani a kommunikációt. A legjobb persze az, amikor együtt vagyunk és beszélgetünk, ajándék, amikor kinyílnak és jól tudunk egymáshoz kapcsolódni.
A korábbi Anyastaféta interjúkat itt olvashatod.
