Rumini, Balikó, Sajtos Rozi, Galléros Fecó, Füttyös Vilkó, Rence Ervin, Lile, Maszat, Sári és még hosszan sorolhatnám azon mesefigurákat, akiket Berg Judit József Attila-díjas író hívott életre. Az első Rumini kötetet még kislányának írta karácsonyra, aki szerencsére a következő karácsonyra is ilyen mesét kért. Azóta (2006) közel 50 könyv született meg az írónő által, melyekkel történetről történetre, újra és újra gyermekek tízezreit varázsolja el. Történetei a legkisebb óvodástól kiskamaszkorig minden korosztályt meghódítottak. Nagy megtiszteltetés, hogy az Anyastafétában válaszolt kérdéseinkre.
Mamami: Mi volt a legnagyobb kihívás anyaként, amit sikerült megoldanod?
Berg Judit: A legnagyobb kihívást számomra a gyerekeim lelki problémáinak megoldása jelenti. Gondolok itt bizonyos elszenvedett traumákra, bánatokra, iskolai nehézségekre, szerelmi vagy barátsággal kapcsolatos csalódásokra és olyan kisebb-nagyobb eltévelyedésekre, amelyek megfelelő segítség és beszélgetések nélkül rossz irányba is vihetnék az adott gyereket. Az egyik gyerekem évekkel ezelőtt például belevonódott abba, hogy az osztály egyik tagját kiközösítsék, és sokat beszélgettünk, mire megértette, miért fontos változtatnia és hogyan tudna fordítani a helyzeten. Mi nagyon nyitott, egymásra figyelő családot alkotunk, szeretünk egymással beszélgetni, ezért eddig mindenre megtaláltuk a megoldást.
Mamami: Mi volt az eddigi legnehezebb próbatétel amit anyaként átéltél?
Berg Judit: Az anyai próbatételeknek is sok fajtája van. Volt egyszer három nehéz percem, amiben összesűrűsödött az anyaság és alkotó lét minden kínja. Két gyerekem is beteg volt, a másik kettő még lábadozott, egyedül voltam velük otthon. Írásról szó sem lehetett, minden percemet lekötötte a betegápolás és a háztartás. Az egyik gyereknek éppen megmértem a lázát, és rémülten láttam, hogy majdnem 40 fok. De mielőtt kitaláltam volna, mitévő legyek vele, odajött bőgve a két lábadozó, akik előzőleg összeverekedtek, egyikük meg is ütötte magát, így vérzett az orra, mögöttük támolygott a harmadik beteg, aki ezen a stratégiai ponton hányni kezdett az előszoba közepén. Ekkor megszólalt a telefonom is, amit értelemszerűen nem vettem bár, bár a kijelzőre pillantva láttam, hogy az a producer hív, akinek a hívását három napja várom. Amikor pedig a hányás abbamaradt és csak a tócsa éktelenkedett az előszoba közepén, miközben én a karomban tartottam azt, aki addig hányt, csöngetett a postás, hogy ajánlott küldeményt hozott, menjek ki érte a kapuba. Mindezek körülbelül három perc leforgása alatt történtek, de azt hiszem, maradandó emlékként őrzöm meg ezt a három percet.
Mamami: Mi az a három dolog, ami szerinted boldoggá tesz egy gyermeket?
Berg Judit: Sok minden fontos a gyerekek boldogságához, de szerintem egyik legfőbb a szülők szeretete, odafigyelése, érdeklődése és a gyerek maximális elfogadása. Nagyon fontosnak tartom a harmóniát (a szülők közt is!) és a kiszámíthatóságot, hogy a gyerek biztonságban érezhesse magát. És persze kellenek barátok, közös élmények, sok nevetés, együttlét. Nehéz volna rangsorolni ezt a sok mindent.
Mamami: Ha újra kezdhetnéd, mit tanácsolnál magadnak a babás korszakban?
Berg Judit: A babás korszakra biztos azt tanácsolnám magamnak, hogy merjem élvezni minden pillanatát, ahelyett, hogy a tennivalókon, elvárásokon, háztartáson és egyebeken aggódnék. És merjek az ösztöneimre hallgatni, még akkor is, ha azok nem teljesen esnek egybe a védőnő javaslataival.
Mamami: Mi az, amit elfogadhatatlannak tartasz a gyermeknevelés kapcsán?
Berg Judit: Én abban hiszek, hogy a gyerekeknek szükségük van értelmes korlátokra, keretekre. Igenis ki kell tenni a stoptáblát bizonyos helyzetekben, és nem szabad hagyni, hogy a gyerek bármit megtegyen. Nagyon idegesítenek azok a szülők, akik mindent megengednek és semmiben sem korlátozzák a gyereket, mert rettentő veszélyesnek tartom a gyerek személyiségfejlődését illetően. Azt is hátborzongatónak tartom, amikor a szülők – valamilyen okos érvre hivatkozva – idő előtt avatják be gyerekeiket a nekik még nem való dolgokba. Például saját telefont kap az ötéves, mert a többieknek is már van, és úgy igazságos, hogy akkor neki is legyen. Vagy azért nézhet meg egy neki nagyon nem való filmet, mert amúgy is olyan fejlett, érettebb az átlagnál. A harmadik dolog, ami kiveri nálam biztosítékot, amikor a szülők a gyerek előtt veszekednek a gyereknevelésen, vagy tudatosan egymás ellen próbálják hangolni a gyerekeiket.
Mamami: Hogy érzed, mennyire gyermek-és anyabarát a világ körülötted?
Berg Judit: A világban uralkodó tendenciák alapvetően egyáltalán nem nevezhetők gyermek- és anyabarátnak, még ott sem, ahol különböző politikai okokból fokozott gyermekvállalásra ösztönzik a családokat. De szerencsére a világon mindenütt élnek jó emberek, összetartó, szerető családok, nőket tisztelő férfiak, jó szülők, akik mindent megtesznek a gyerekeik boldogságáért.
Mamami: Milyen szavakkal, érzésekkel tudnád jellemezni a szüléstörténeted?
Berg Judit: Négyszer szültem és mindegyik más volt. Bevallom, mindegyik előtt féltem a rám váró fájdalomtól, sok volt benne az aggodalom, a szorongás, de a végén a meghatottság, az eufória és valami hatalmas megkönnyebbülés lett rajtam úrrá minden alaklommal. Bár nem vagyok hívő, hálát is adtam magamban – a természetnek és magának az életnek, hogy ebben a csodában részem lehetett.
Mamami: Kitől kaptad a legnagyobb segítseget a szülés körüli időszakban és mi volt az?
Berg Judit: A szüléseim körüli időszakban mindig mellettem állt a családom, a szüleim és a testvéreim. A többi nagyszülő is nagyon sokat segített, a második férjem pedig idillien nyugodt körülményeket teremtett számomra a második, harmadik és negyedik gyerek érkezésénél.
Mamami: Szerinted mivel tehet egy újdonsült apa a legtöbbet ebben az időszakban a családjáért?
Berg Judit: Szerintem egy apa azzal tesz a legtöbbet a családjáért, ha odafigyel a gyerekekre, áldoz rájuk az idejéből, foglalkozik, játszik velük, és közben boldoggá teszi az anyukájukat. Ehhez sok megértésre, szeretetre, türelemre és elfogadásra van szükség.
Mamami: Mik azok az emberi értékek, amit mindenképpen szeretnél átadni gyermekednek/gyermekeidnek?
Berg Judit: Nagyon fontosnak tartom a család szeretetét, de az embertársaink iránt érzett tisztelet, elfogadás, nyitottság is létszükséglet. Szeretném megtanítani a gyerekeimnek a felelősségvállalást, és azt, hogy higgyenek magukban. Szeretném, ha gondolkodó, világra nyitott emberek lennének, akiket nem lehet ostobaságokkal, propagandával mások gyűlöletére, kirekesztésére rávenni. Szeretném, ha mernének és akarnának kiállni a fontos, jó ügyek és a rászorulók mellett. Legfőképpen pedig azt szeretném, hogy ne féljenek semmitől, hanem merjenek szabadok lenni.
A Maszat könyvek korábban megjelent ajánlóját itt olvashatjátok.
