Főoldal CsaládNők világa ANYASTAFÉTA – BÉRES EDINA

ANYASTAFÉTA – BÉRES EDINA

Támogató interjúk anyáktól anyáknak

by maja

Megtartó jelenlét, alázat, profizmus, biztonság, szeretetteljes figyelem.

Kevés olyan ember van, akiről minden történetben szeretetteljes szavakat lehet hallani. Béres Edina bába ilyen ember, akiről mindenkinek a fenti gondolatok jutnak eszébe. Először egy barátnőmtől hallottam róla, aki vele élte át az anyává születés beavató pillanatait, majd amikor készítettük a Bábai bemutatkozókat a mamai oldalra, magam is tapasztaltam, hogy minden igaz, amit mesélnek róla. Személyesen még nem találkoztunk, de telefonon keresztül is érződik egy olyan tisztaság, nyugalom, bölcsesség, amiben jó megmártózni.

Edina bábaként nagyon sok nő szülését kísérte már. Olyan tudásnak van birtokában, amit sokan már elfelejtettünk, de támogató, bátorító és szeretetteljes jelenlétével emlékeztetni tud arra, hogy mindannyiunkban megvan az élet adásának ősi tudása, annak tapasztalata, hogy én is meg tudtam csinálni, te is képes vagy rá.

Megtisztelő, hogy Edina vállalta az Anyastaféta interjút és egy szép őszi délutánon hosszabban is megtapasztalhattam, hogy mennyire jó a közelében lenni. Hálás vagyok ezért az alkalomért.

Mamami: Mi volt a legnagyobb kihívás anyaként, amit sikerült megoldanod?

Béres Edina: Egyedülálló anyaként gyermekeket nevelni önmagában is valódi kihívás. Nem is egyszeri, hanem folyamatosan jelenlévő kihívás. A legnagyobb szervezést az igényli, hogy minden fontosabb eseménynek, például iskolai programoknak, ünnepségnek is meg tudjon lenni a helye a mindennapokban, a kenyérkereset és a házimunka mellett. Érdemben rendelkezésre állni a megfelelő időben, például amikor mesélnivalóik vannak, mert ezek a pillanatok a legtöbb esetben nem halaszthatók.

A szüléskíséréssel összeegyeztetni az „egyedülálló szülő-létet” eleinte igazi kihívás volt.  Kezdetben úgy gondoltam, hogy ez lehetetlen, majd valahogy mégis kiderült, hogy meg lehet oldani, de nehéz arra válaszolni, hogy hogyan. Ha egyben néztem rá az útra, elég sokszor megoldhatatlannak éreztem a feladatokat, de megtanultam azt, hogy egymást követő események láncolatából áll össze minden.

Amikor nagyon nehéznek éreztem a napokat, segített, ha arra gondoltam, nem kell az egész életemet egy nap alatt leélni, hanem minden napnak megvan és meglesz a maga ritmusa, minden fontos dolognak meglesz a helye és minden naphoz meglesz az erő, a segítség, a kapaszkodó.

Mérföldkő volt számomra a pillanat, amikor rájöttem, hogy ez az „egyedülálló anya- állapot” már nem egy megoldhatatlannak látszó, életidegen feladat, megtaláltuk magunkat ebben az új helyzetben a gyerekekkel és tudott kialakulni egy szerethető rendszer. Tudunk ebben úgy működni, hogy igaziból – jobb híján- meg is szerettük ezt az állapotot, ezt a családi minőségünket is. A holnap pedig mindig meghozza a maga útját.

Mamami: Mi volt az eddigi legnehezebb próbatétel, amit anyaként átéltél?

Béres Edina: Számomra mindig az a legnehezebb próbatétel, amikor valamelyik gyermekem beteg vagy valamelyik gyermekemet fájdalom, igazságtalanság, sérelem éri. Ez egy olyan gyötrelmes és fájó próbatétel, ami teljesen kiveszi a lábam alól a talajt.

Például a mára már felnőtt gyermekem első szerelmi csalódása még engem is nagyon megviselt annak idején. Pokoli volt látni a szenvedését, a veszteség okozta fájdalmát még úgy is, ha az eszemmel tudom, hogy ezek a csalódások az életünk szükséges velejárói, ezekből épülünk, tanulunk és ezek által alakul az értékítéletünk, ami segít eligazodni és megtalálni a párt, aki mellett majd el tudjuk képzelni az életünket. 

A védelmezés, az óvó, gondoskodó attitűd fontos meghatározói a személyiségemnek egyébként is, nemcsak a gyermekeim mellett.

Mamami: Mi az a három dolog, ami szerinted boldoggá tesz egy gyermeket?

Béres Edina: Fontosnak tartom az érzelmi stabilitást, azt, hogy legyen legalább egy biztos pont a gyermekek életében, valamint a szerető, gondoskodó jelenlétet.

A jelenlét az egyik leginkább meghatározó dolog. Ahogy az első kérdésnél is beszéltünk róla, vannak olyan helyzetek a gyermekeink életében, amik nem halaszthatóak, nem tehetők át máshova. Ez a velük való kapcsolódásban azért tűnik olyan markánsnak, mert ők leginkább még a jelenben élnek és nekünk felnőttkori sajátosságunk, hogy elsősorban a múltunkkal és jövőnkkel vagyunk elfoglalva.

Nagyon sokat tanultam a jelenben levés fontosságáról a szülések kísérése során. A szülésnél ugyanis nincs más, csak a jelen, és ez a kisgyermekekkel való létben is ugyanígy megvan.

Ha egy mondatban kellene válaszolnom, akkor úgy fogalmaznék, a gyermekeknek alapvető és hosszútávon nagyon fontos szükséglete, hogy a számukra érzelmi biztonságot nyújtó ember jelen legyen, elérhető legyen, amikor szükséges.

Mamami: Ha újra kezdhetnéd, mit tanácsolnál magadnak a babás korszakban?

Béres Edina: Az első, ami eszembe jut, hogy érdemes komolyan venni: nem csak az első, hanem a második, harmadik, negyedik és többedik gyermeknél is teljesen átalakul, megváltozik minden velünk és körülöttünk. A többedik gyermeknél is az történik, hogy szétesik, majd újrastruktúrálódik a világunk, ezért véleményem szerint ebben nincs olyan, hogy rutin. Hiszen mindannyiszor az újonnan hozzánk érkezővel közösen kell kialakítanunk az új családi életteret, kapcsolódásokat. A családunk teljesen más minőségben születik újjá.

Emlékszem, amikor vártam a második gyermekemet, előre sajnáltam, hogy hogyan is lehet ugyanúgy szeretni még egyszer, mint amikor az első gyermekem érkezett.  Majd másodszorra, harmadszorra és negyedszerre is megtapasztaltam, hogy az anyai szeretet csodálatos módon van kitalálva és minden gyermeknek megvan a saját, külön helye az anyai szívben, ami csak az Övéik, és nem másé. 

Fontos erre felkészülni. Erre mindenképp emlékeztetném magam, de nem tudom, hogy használna-e. 🙂

Mamami: Mi az, amit elfogadhatatlannak tartasz a gyermeknevelés kapcsán?

Béres Edina: Hosszú távon nagyon káros tud lenni, ha egy gyermek nem kapja meg a szeretetteljes óvó, védő indulást az életében. Nagyon szomorú, ha nincs ebben része mindaddig, amíg nem tudja magát megvédeni.

Emellett az érzelmi, testi, lelki bántalmazást mélységesen elítélem, mert a gyermekek sérelmére elkövetett bármiféle erőszak visszafordíthatatlan károkat tud okozni bennük. Bábaként a szülésre készülődés során abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy az anyák lelkük mélységeibe is beavatnak minket és sajnos látható, hogy rengeteg, gyermekkorban elszenvedett abúzus van a történetekben. A szexuális-, vagy más jellegű abúzús rettenetes, borzalmas és elfogadhatatlan felnőttkorban is, mégis azt gondolom, ha ugyanez gyermekkel történik, az biztos, hogy visszafordíthatatlan károkat okoz. Jóvátehetetlen és megbocsáthatatlan gyerek- és felnőttkorban egyaránt. A felnőttnek már talán van annyi előnye, hogy érettebb a személyisége, tapasztalata, önvédelmi mechanizmusa, így esetleg lehet reménye és esélye feldolgozni az eseményeket, de a gyermeknek nincs.

Amikor egyedül maradtam, nagyon nehéz volt a gyermekeim melletti jelenlétnek a mindennapi teendőkkel való összeegyeztetése. Sokan bántottak a környezetemben, hogy önsorsrontó vagyok, miért nem adok magamnak több szabadidőt, miért én akarok mindent megoldani. Nekem viszont, pont az előzőekben elhangzottak miatt volt és van egy olyan mély meggyőződésem, hogy nem lehet egy gyermeket akárkire rábízni. Valami miatt én lettem az anyukájuk és nekem kutya kötelességem megóvni őket, főleg úgy, hogy az egyik stabil pont kiesett mögülük. Tanulva mások élő példájából, a mai napig nagyon megválogatom, hogy kire bízom rá őket.

Mamami: Hogy érzed, mennyire gyermek-és anyabarát a világ körülötted?

Béres Edina: Azt érzem, hogy bizonyos szempontból egyre kevésbé az. A női lét egy olyan szegmensének vagyok a harcosa, ami maradandó és állandó értékeket képvisel, mégis olyan ellenszélben van részünk, ahol kapaszkodó nélkül nehéz stabilan megmaradni.

Amikor 25 évvel ezelőtt a játszótéren arról beszélgettem más édesanyákkal, hogy a gyermekem az otthonunkban született, zömében csak elcsodálkoztak, hogy nahát, van ilyen is, de nem ért hátrányos megkülönböztetés. Ma viszont már az utca emberének is megvan a véleménye arról, hogy te felelős szülő vagy-e, veszélyezteted-e a gyermekedet ezzel, vagy azzal. Ez szinte minden gyermekneveléssel kapcsolatos témára igaz. Szeretünk a más dolgával és felelősségével foglalkozni, a sajátunkkal pedig sokkal kevésbé.

Mamami: Milyen szavakkal, érzésekkel tudnád jellemezni a szüléstörténeted?

Béres Edina: Mindegyik szülésemre igaz, hogy életem legkatartikusabb élményei közül valók. A hivatásom gyakorlása során sok szüléstörténetet hallgatok végig, így tudom, hogy kivételes és kiváltságos helyzet, hogy mind a négy alkalommal így éltem meg. Sajnos nem ez az általános. A szülésünk akárhol és akárkikkel történik, mindenképp meghatározó életesemény. Kihat sok más mellett az anyai kompetenciaérzésünkre, a gyermekünkkel való viszonyunkra. A szülésünk az, ami a körülöttünk lévő világot mozgatja.

Én négy alkalommal szülhettem saját ritmusomban. Megadatott, hogy önerőből keresztül tudtam menni a saját nehézségeimen és békében tudtam világra hozni gyermekeimet. Úgy érzem a szüléseim megerősítő élményeinek is közük van ahhoz, hogy az életemben adódó sok-sok nehézséghez valahonnan mindig van erőm.

Mamami: Kitől kaptad a legnagyobb segítséget a szülés körüli időszakban és mi volt az?

Béres Edina: Az első szülésem előtt sokat számított, hogy doulaként dolgoztam Geréb Ági mellett. A szüléseimre és a mindennapi életemre is hatott, hogy nagyon sokat tanulhattam mellette, illetve az ő jó példája által: ahogyan ő van és volt a világban. Tőle tanultam meg, hogy mennyire fontos felelősséget vállalni a saját életünket meghatározó döntésekért. Elképesztő fontos, hosszú távú útravaló volt ez, amit akaratlanul adott a jelenlétével, a jelenléte minőségével, ahogy bánt a rábízottakkal, a munkatársaival.

Emellett édesanyám jelenléte volt meghatározó. Az első két gyermekem születése idején még része volt az életünknek. Olyan természetes volt, hogy a szülést követően ő segítette a napokat. Ennek az értékével a harmadik gyermekem születése után szembesültem, amikor édesanyám már nem élt.

Amikor anyává születünk, keressük és vágyjuk az anyai minőséget és nekem nehezebb volt úgy anyává válni, hogy a saját anyukám már nem volt jelen fizikai valójában. A harmadik szülésem után a testvérem állt mellettem. Olyan jó és megnyugtató volt az ő jelenléte is. Azt hiszem, nagyon hiányzik ez a fajta, támogató asszonyközösség, az összetartó női erő a mai világból. Faluhelyen annak idején a nők körbevették gondoskodó szeretettel a szülőnőket, vigyáztak a nagyobb gyermekekre, főztek, mostak rájuk.  Úgy érzem ennek a hiánya meghatározó manapság a szülés körüli időszakban a családok életében.

Az új élet születésével megszületik a család köré egy burok, amely körbeöleli, óvja, vigyázza a frissen született családot. A külvilágnak ebben nincs helye. Manapság alig telik el pár óra máris visszacsatlakoznak az anyukák az online térbe. Ekkor szoktam belegondolni abba, hogy mennyire erőszakosan gyakorol nyomást mindannyiunkra ez a világ: ha nem vagy az online térben, akkor lemaradsz, kimaradsz. Többek közt ez a kényszer hozza magával a helyzetet, hogy szülés után pár órával már térj vissza az „életbe” és a szülést követő héten már minden menjen úgy mintha mi sem történt volna. Ez az álvalóság egy nagyon rossz irány.

Mamami: Szerinted mivel tehet egy újdonsült apa a legtöbbet ebben az időszakban a családjáért?

Béres Edina: Az első időszakban az újszülött kisbaba testi, lelki szükségleteit maradéktalanul az édesanya tudja kielégíteni. A méhen belülihez hasonló szimbiotikus kapcsolat köti össze anyát és babáját és bár az addigi egy test egy lélek már külön vált ez a fajta szimbiózis még sokáig fennáll. A friss gyermekágyas anyának az a szükséglete, ami a babának. Szeretve, gondoskodva, etetve, megtartva levés. Egy anya, akiről így gondoskodik a környezete, aki pihenni, töltődni tud, mindazt a jót, amit kap a körülötte lévőktől, azt tovább tudja adni a kisbabájának. A legtöbbet tehát azzal tehet egy újdonsült apa, ha az anya mellett van az Ő igényei szerint. Ha szereti, vigyázza, megtartja Őt.

Tapasztalatom, hogy egy nő akkor tudja leginkább megtalálni a saját útját és abban jól lenni, ha teljes támogatást kap a párjától vagy teljes szabad kezet.

Ugyanígy igaz, hogy akkor várható a legkevesebb szövődmény a várandósság idején és a szülés során, ha az anyának a lehető legkevésbé kell alkalmazkodnia a környezetéhez, hiszen egy kivételes és áldott állapotban van. Az életadó asszonyt pedig szolgálni és tisztelni kell.

Mamami: Mik azok az emberi értékek, amit mindenképpen szeretnél átadni gyermekeidnek?

Béres Edina: Elsősorban az élet és a másik élőlény iránti tisztelet, szeretet, megbecsülés. A szeretni tudás és a szeretet kifejezésének képessége. A tapasztalat, hogy a legtöbb, amit adhatunk a másiknak az az időnk és figyelmünk. Ha ez a fajta odafordulás szüntelenül jelen van az életükben, az sokszorosan visszahat rájuk is. Az élet ettől is szép.

Béres Edinával Bíró-Polgár Mariann beszélgetett.

A napokban jelent meg Béres Edina könyve, Maga ki?! címmel.

Kapcsolódó cikkek

A weboldalon cookie-kat használunk, annak érdekében, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk. Elfogadom Teljes adatkezelési tájékoztató ITT.