Az anyaság útjára lépve nagyon sok új érzéssel és élethelyzettel találkozunk. Ma egyre kevésbé természetes, hogy az új, megszülető családot körbeöleljék az ősök, támogatva az új életszakaszt. Első gyermekem születésénél még nem tudtam vagy nem foglalkoztam nőket, anyákat segítő szervezetekkel, valahogy nem éreztem akkor még, hogy mekkora erő rejlik ezekben a közösségekben. Így egyedül kellett „megharcolnom” a családomon belül a saját női és anyai utam, dacolva a szokásjogokkal, társadalmi elvárásokkal.
Emlékszem egy konferencia által ismerkedtem meg az EMMA Egyesülettel, ami azóta jó nagy utat járt be és egyre több segítővel kiegészülve támogatja a nők és anyák útját. Külön öröm, hogy az egyik stábtagjuk, Hofgárt-Ékes Noémi Debrecenben él, így egy késő nyári napon, a kisebb gyerkőc alvásideje alatt beszélgettünk az EMMA Egyesületről, az ő útjáról és a jövőbeli célokról.
Mamami: Sokan hallhattunk már az EMMA Egyesületről különböző kampányok által, mégis jó kicsit „belülről” is megismerni. Beavatsz minket abba, hogy mi is az EMMA?
Hofgárt-Ékes Noémi: Azt hiszem, a legjobb, ha azt mondom, hogy EMMA egy közösség. Sorstárs- és szakmai közösség is egyben, de mindenekelőtt közösség. Attól válik azzá, hogy mindenek felett hiszünk a nők közötti összefogás és szolidaritás erejében. Arra biztatjuk, abban támogatjuk a nőket, hogy tegyenek önmagukért és egymásért, és vállaljanak felelősséget a társadalmi szintű változásért is.
Elsősorban a gyermekvállalás időszakán keresztül tekintünk a női életútra. Több mint egy évtizede dolgozunk azért, hogy az anyák társadalmi helyzete javuljon. A tevékenységünk középpontjában a várandósság, a szülés, és a kisgyermeknevelés évei, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó társadalmi rendszerek állnak, különös tekintettel a szülészeti ellátórendszerre.
A női életet igyekszünk összetettségében szemlélni és élni. Meggyőződésünk, hogy a női lét egyes aspektusai, kihívásai egymással összefüggenek, ezért elkötelezettek vagyunk a nőtémákban aktív csoportok együttműködése mellett.
Mamami: Milyen tevékenységek zajlanak az Emmában? Milyen témákban keresnek titeket az érintettek?
Hofgárt–Ékes Noémi: Az egyik legfontosabb és „leghíresebb” tevékenységünk az EMMA vonal. (Zöld szám anyáknak: +36 80 414 565).
Ez egy anonim módon elérhető információs és segélyvonal, amely kifejezetten anyák számára jött létre hat évvel ezelőtt.
A vonalon képzett önkéntesek várják a nők hívását, akik bármilyen aktuális nehézségükkel telefonálhatnak. Nincs kritérium, nincs minimum súlyossági szint, nincs „nyafogás” vagy másokéhoz mérten elhanyagolható probléma. Ítélkezésmentes, elfogadó sorstárs segítő vár minden nőt a vonal másik végén. Ennek a fajta meghallgatásnak elképesztő az ereje. Főként azért, mert a női történetek nagyon gyakran gazdátlanok. Kimondhatatlan ugyanis az anyaságban gyakran megtapasztalt magány, a félelmek, a fáradtság, a szülésünkhöz kapcsolódó csalódottságunk, traumáink. Egyszerűen nincsenek rá szavaink, nem illik, a gyengeség jele.
Ezért azt tapasztaljuk, hogy számtalan esetben a puszta hallgatás is megkönnyebbülést ad a hozzánk forduló nőknek – és mi pontosan ezt a megkönnyebbülést szeretnénk nyújtani nekik.
Ha valami köré annyi tabu és hallgatás épül, mint az anyaság köré, akkor borítékolható, hogy az egész kérdést átszövik a nehézségek. Ezek tovább gyűrűznek, az egyénen belül is – így egyenes utat jelentenek ahhoz, hogy az anyák mentális és fizikai egészsége is sérüljön. De tovább gyűrűzik generációkon is, örökítjük ezeket a mintákat, emiatt, a lányaink, fiaink, unokáink miatt is különösen fontos, hogy megtörjük a csendet.
És hogy mivel fordulnak hozzánk? Azt hiszem mindezzel, amit fentebb említettem, és bármi mással is. A szülészeti erőszak, a szülészeti ellátás során szerzett negatív élmények állandó témái a vonalra befutó hívásoknak, de van, akinek „csak” támogatásra, feltöltődésre van szüksége a szülése előtt, a gyermekágy viharos napjai alatt, vagy bármikor, amikor túl nehezek a hétköznapok. A COVID alatt a párkapcsolati erőszakot átélő nők hívásainak a száma is megszaporodott sajnos.
Természetesen abban az esetben, ha az anya ezt igényli, további szakembereket javaslunk neki, a problémái megoldását elősegítendő. A járvány időszakában egyébként óriási mértékben növekedett meg a Vonal forgalma. Azt tapasztaltuk, hogy a pandémia az eddig is jelen lévő, klasszikusan nőket érintő súlyos nehézségek mögé óriási felkiáltójelet tett. Ez egyfelől persze fájdalmas, hiszen rengetegen kerültek nehéz helyzetbe.
Másfelől viszont küldetésünknek érezzük, hogy az anyai tapasztalatokat és megéléseket kihangosítsuk, és aktivizmussá alakítsuk a nehézségeket, elősegítendő a társadalmi változásokat.
A Vonal mellett ugyanis ez a másik fontos feladatunk: a nők tapasztalatait magunkba szívni, és folyamatosan dolgozni a változásért. Nagyon mélyre ágyazott társadalmi problémák húzódnak meg gyökérokként az anyák legfontosabb kérdései mögött, az EMMA nyolctagú stábjának projektjei mind ezen nehézségek megoldási lehetőségeit térképezik fel. Ennek érdekében rendszeresen dolgozunk együtt más civil szervezetekkel, támogató női közösségeket hívunk életre az EMMA Műhelyek keretein belül, folyamatosan követjük az egészségügyi rendszer változásait, és állandóan igyekszünk tolmácsolni az anyák kéréseit és érdekeit az illetékes szervek felé.
Mamami: Beavatsz minket abba, hogy milyen módon lehet valaki az EMMA Vonal önkéntese?
Hofgárt-Ékes Noémi: Éppen most zártunk egy ilyen önkéntesképzést, a COVID miatt a Vonal iránti megnövekedett igény ugyanis halaszthatatlanná tette az új önkéntesek toborzását. A jelentkezés utáni kezdő interjúkat a kiválasztottak számára több hetes képzés követi. Ezt követően válhat valaki önkéntessé a Vonalon. Ez azt is jelenti, hogy az önkénteseinket nem toborozzuk és képezzük állandóan, hiszen kötelességünk megadni nekik azt a muníciót, ami az általuk végzett munkához szükséges, ez pedig idő- és erőforrás igényes tevékenység. A képzésük ráadásul nem áll meg a munkába állásukkal: ahogyan változnak a körülmények, úgy változnak a számukra kínált képzések lehetőségei is.
A párkapcsolati erőszakkal kapcsolatban érkező hívások számának megugrásakor például a NANE tagjaitól kértünk segítséget, hogy az önkénteseink képesek legyenek jól jelen lenni ezekben a hívásokban, és a megfelelő kompetenciával bíró segítségnyújtókhoz irányítani a telefonálókat. Fontos, hogy a képzések mellett az önkénteseinknek természetesen állandó szupervíziót is biztosítunk.
A képzés hetein túl még valami összekapcsolja az EMMA önkénteseit: mindegyikük anya. Ennek kiemelt jelentősége van, hiszen meggyőződésünk szerint óriási erő rejlik a sorstárs közösségekben. Az anyák kapcsán „divat” leértékelni ennek a szerepét. Nem is csak az anyák, a nők kapcsán általában. Hiszen mit mondogatunk – sokszor mi magunk is? Ha a nők összegyűlnek, abból semmi jó nem sülhet ki… Ez óriási tévedés, sőt, mára azt gondolom, hogy átverés. Természetesen megvannak a női közösségek, az anyai közösségek sajátos kihívásai – ennyi masszív társadalmi problémával, tabusításokkal és egyenlőtlenséggekkel küzdő csoportnál hogy is ne lennének?
A problémáknál azonban valami sokkal nagyobbat, a változáshoz elengedhetetlenül szükséges erőt is hordozzák a sorstársakkal való kapcsolódások. Ezt a fajta kapcsolódást szeretnénk mi rehabilitálni, ugyanis szerintünk ebben rejlik a nők jövője.
Mamami: Kíváncsi lennék, hogy mi a te történeted? Te is önkéntesként kezdted a munkát az EMMÁNÁL?
Hofgárt-Ékes Noémi: Tulajdonképpen én is egyfajta „önkéntesként” vagy legalább is önkéntes szerepben kerültem EMMA soraiba 2019 őszén (bár nem a Vonalon dolgoztam), amikor az Új nap, új remények adománygyűjtő kampányhoz csatlakoztam követként. Sokféle szállal kötődtem már ezt megelőzően is az Emmához, de ez volt az első hivatalos munkám velük. A saját történeteim és tapasztalataim megosztásával gyűjtöttünk pénzt a vidéki EMMA műhelyek megvalósítására. Nagyon élveztem a munkát, volt egy óriási flow bennem. Szerettem, hogy nyilvánosságot kaphatnak olyan történetek, amelyeknek bár elképesztő súlya van a női életutakban, mégis keveset hallhatunk róluk. Szerettem azt is, hogy ezeken keresztül rengeteg anyával tudtam kapcsolódni.
Ezt követően mindig közel maradtunk egymáshoz EMMÁ-val. Fél évvel később kerestek meg azzal, hogy örülnének, ha továbbra is velük maradnék, és hivatalossá válna az együttműködésünk – így lettem az adományszervezésért és a kommunikációért felelős munkatársa a stábnak. Izgalmas volt, hiszen éppen ekkor jött a covid, tehát majdnem egy évet dolgoztam úgy egy új közösségben, hogy személyesen szinte soha nem volt módunk találkozni. A munka mégis beszívott, és azt éreztem, a helyemen vagyok.
Mamami: Mesélsz nekünk kicsit arról, hogy az EMMA előtti időszakban hogyan kapcsolódtál a nők ügyéhez és a szülészeti kérdésekhez?
Hofgárt-Ékes Noémi: Korábban is rengeteget foglalkoztam szülészeti kérdésekkel. Dúlaként szülésélmény feldolgozó csoportokban voltam jelen, Debrecenbe helyi, szüléssel kapcsolatos rendezvények szervezésében vettem részt. Sőt, az akkor folyamatban lévő egyetemi tanulmányaimat is teljesen felforgatta ez a szenvedélyes elköteleződés a szülés-születés, anyává válás kérdései mellett, egészen új irányt vett az érdeklődésem: a perinatális időszakban szerzett traumák természete kezdett foglalkoztatni.
Egy idő után azonban rájöttem, hogy az a sok nehézség, amely a szülészeteken felüti a fejét, messze nem csupán ellátási színvonalbeli probléma – pedig leginkább ezt az aspektusát igyekeztem megragadni. Nem pusztán arról van szó ugyanis, hogy a szülészetek nehezen adaptálják az új gyakorlatokat és evidenciákat – pontosabban erről van szó, de a miért a könnyen észrevehetőnél sokkal több rétű kérdés.
Elkezdtem látni, hogy van ennek az egésznek egy nagyon húsba vágóan nőkhöz kapcsolódó aspektusa is. A nők kompetens, döntéshozatalra képes személyekként ugyanis nagyon ritkán jelennek meg az ellátásuk során, ez egy a sok közös pont közül, amely felfedezhető a legtöbb anya fájdalmában és traumájában: a kontrolvesztettség és a kiszolgáltatottság érzése. A közvélekedéssel ellentétben ez semennyire nem szükséges velejárója a szülésnek.
Ma azt gondolom, hogy a szülészeti erőszak tünet: tünete az egész társadalmunkat átható patriarchizmusnak. Ez persze semennyire nem jelenti azt, hogy elhanyagolható lenne, de azt mindenképpen jelenti, hogy nem fordulhatunk a probléma felé kizárólag a tüneti kezelések eszköztárával. Az ellátást érintő reformok ezen a területen nem azért olyan nehézkesek, mert a szülészek egytől-egyig óriási szakmai hiányosságokkal bírnának, hanem azért, mert a nőket és az orvosokat határoló társadalmi közeg alkalmatlan arra, hogy talajt biztosítson a megvalósulásuknak.
A nők egyenjogúságával kapcsolatos hiányosságokból egyenesen következik a szülészeteken tapasztalható minden egyéb működési hiba, hiszen az ilyen masszív társadalmi problémákat nem lehet csak úgy átugrani, mintha nem is léteznének. Valószínűtlen, hogy ami a küszöbön kívül történik, az a küszöbön belül egészen váratlan fordulatot vesz – ha a kinti világnak nem sajátja a nőközpontú szemlélet, a szülőszobákon sem várható ennek a megjelenése.
Amint így kezdtem tekinteni a szülészeti kérdésekre – azaz nőjogi kérdésként kezdtem őket szemlélni, azonnal megjelent az életemben az EMMA – érdekes szinkronicitás volt. Mintha előkerült volna a hiányzó láncszem, megtaláltam a helyem.
Mamami: Ahogy hallgatlak, egyre jobban erősödik bennem, hogy nagyon komoly munkát végeztek, hiszen társadalmat érzékenyítő folyamatokban vesztek részt, amihez nagyon oda kell tennetek magatokat. De kikből áll EMMA?
Hofgárt-Ékes Noémi: Az Egyesület állandó munkatársaink, önkénteseink, aktivistáink és a küldetésünket támogató segítő és kutató szakemberek szoros együttműködésén alapul. Amikor én érkeztem, akkor hárman voltak az Egyesület állandó munkatársai, majd közvetlenül utánam csatlakoztak a stábhoz még négyen. Nagyon izgalmas időszak van mögöttünk, óriási élmény, de egyben hatalmas feladat is volt csapattá kovácsolódni. Jelenleg ezzel a felállással, nyolcan vagyunk állandóan jelen és dolgozunk az aktualitásokon.
Nagyon színes a közösségünk, de ahogyan az önkénteseknél, úgy a stábtagoknál is fontos kiemelni, hogy amellett, hogy a tagjaink rendkívül sokféle szakmai perspektíván keresztül tekintenek az anyák ügyére, maguk is anyák, azaz az aktivizmusunk abszolút a saját belső utunk “terméke” is.
Mamami: Mi volt az elmúlt időszak fő csapásvonala és mi az, amin most dolgoztok?
Hofgárt-Ékes Noémi: Az új önkéntesek képzése mellett a hálapénz kivezetése körüli kérdések és az ehhez kapcsolódó nehézségek voltak az elmúlt időszak prioritásai. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy ez utóbbi folyamatban több fronton is jelen legyünk, és állandóan szem előtt tartsuk és képviseljük a reformok kialakítása és alkalmazása kapcsán is a női érdeket.
A K-Monitorral közösen végzett korábbi kutatásunkhoz érkezett több mint 11.000, hálapénz fizetéssel kapcsolatos anyai beszámoló részletes elemzését éppen 2020. december 16-án mutattuk be, pár héttel azt követően, hogy megjelentek az egészségüggyel kapcsolatos új szabályozások. Sajnos a reformok egy része éppen ezeket az anyai tapasztalatokat hagyta figyelmen kívül, fokozva ezzel az anyák bizonytalanságát és félelmeit. Rengeteg kérdés adódott az új jogszabályok kapcsán, sok feladatot adva ezzel az Egyesületnek is.
Ez a problémakör egyébként átgyűrűzik a jelenbe is, nem vesztette aktualitását. Folyamatosan követjük a szülészeti rendszer helyzetét, fogadjuk az anyák visszajelzéseit, akik arról számolnak be, hogy bizonytalanok olyan alapvető kérdésekkel kapcsolatban, mint az orvos- és intézményválasztás lehetősége. Hogy az ellátás folytonossága biztosított legyen, az olyan alapvető érdeke minden szülő nőnek, amit állandóan, megszakítás nélkül szavatolnia kellene az ellátórendszernek. Ez jelenleg nem valósul meg maradéktalanul.
Fontos lenne az is, hogy a hálapénz kivezetéséhez kapcsolódó egyéb reformok kézen fogva lépjenek életbe az ellátás minőségéhez kapcsolódó fejlesztesékkel, és mindezek betartására, betartatására garanciákat is kapjanak az anyák.
A személyes jelenlét fontosságát érezve nagyon szeretnénk továbbra is megtartani az EMMA Műhelyeket, ezeket nyár elején folytatni tudtuk az online forma helyett személyes jelenlét mellett is. Csak bízni tudunk abban, hogy ez továbbra is így maradhat. Illetve folyamatosan dolgoznunk kell azon is, hogy a Vonal állandó elérhetőségét fenntartsuk, a működésének stabilitása rajtunk múlik. Őszi adománygyűjtő kampányunk éppen ezt a célt szolgálja.
Mamami: Hallgatva téged, te biztosan jó úton vagy és hálásak lehetünk, hogy van egy szervezet, ami igyekszik válaszokat találni a női és anyai léttel kapcsolatban. Neked mi ad erőt a folytatáshoz?
Hofgárt-Ékes Noémi: Nekem a működésünk. Az, ahogyan a stábban lévő nyolc ember működik együtt, abszolút modellje annak, hogy mire képesek a női közösségek. Korábban nekem ez az élmény egyáltalán nem volt hozzáférhető. Jellemzően fiú barátaim voltak, azt éreztem, hogy a lányok vagy a nők, ha együtt vannak, akkor az mindig súlytalan, kell a férfiak jelenléte, hogy valid legyen az, amit mi, nők gondolunk. Hogy ezt éreztem valaha is – az pontosan annak a társadalmi diszfunkciónak a terméke, ami ellen ma tenni szeretnék, és amiből annyi nőket érintő súlyos hátrány és trauma nő ki.
A rengeteg erő mellett egészen új perspektívákat nyitott meg számomra, hogy megtanultam női közösségben működni és gondolkozni – őszintén remélem, hogy a lányaimnak ezek a nézőpontok már alapértelmezett részei lesznek a hétköznapoknak. Ezért dolgozom és dolgozunk – a változásért.
Hofgárt-Ékes Noémivel Bíró-Polgár Mariann beszélgetett
