Főoldal CsaládNők világa A modern menstruáció

A modern menstruáció

A test normális működése a stigmák árnyékában

by ekesnoemi

A menstruációm volt az első dolog, amit eltitkoltam az anyukám elől. 10 éves voltam, és fogalmam sem volt, hogy mi történik a testemmel. Amit tudtam, hogy véreztem, féltem, és szégyelltem magam. De semmim nem fájt. Így az első héten mindössze annyit tettem, hogy hosszú wc papír darabokat tekertem az alsóneműm köré. Kis házban éltünk, így nem volt sok idő, mire kiderült a titkom. Elpirultam, ahogy a szemetesből előkerültek a véres papírdarabok. Menstruálsz? – kérdezte – de természetesen már tudta a választ.

Az édesanyám ezután bemutatta nekem a két centi vastag, pelenkaszerű szárnyasbetéteket, amelyek non stop védelmet adnak a szivárgás ellen. Csüngtem a menstruációs termékeket bemutató reklámok minden szaván, hogy rájöjjek, melyik lesz az, ami segít a titkom megtartásában, és amely által a legjobban elrejtőzhetek. Arra gondoltam, legfeljebb majd két betétet hordok, ha az a megoldás. Bármit megtettem volna, hogy soha ne derüljön ki, hogy éppen menstruálok.     

Fogalmam sincs, mi miatt volt ez ilyen erős bennem. Egyszerűen tudtam, hogy titkolóznom kell, teljesen magától értetődő volt.

Természetesen nem én vagyok az első nő, aki szégyent érez a teste működése, különösen a menstruációja miatt. Miért van ez? És hogyan változtathatunk rajta.

Üdv a modern menstruációs forradalom korszakában!

Ahogyan az amerikai nők kezelik a havi vérzésüket, azt  Lara Freidenfelds történész „modern menstruációnak” nevezi. Részletesen be is mutatja elméletét 2009-es könybében (Modern menstruáció – Havi vérzés a 20. századi Amerikában). „A modern menstruáció az az elképzelés, amely szerint a tested működése nem hat arra, hogy mennyire vagy produktív az iskolában vagy a munkában” – mondja Freidenfelds egy interjúban. „Egy olyan test, amelynek nincs szaga és nem görcsöl.”

A 20. század fordulóján a nők pamut betéteket viseltek a havi vérzésük során. Az 1920-as évekre, azonban a munkerőpiac aktív részeseivé váltak, és nagy nyomás nehezedett rájuk, hogy a vérzésüket titokban, diszkréten, és mindenféle különösebb jel nélkül tudják menedzselni. Ezt a törekvést ma is tetten érhetjük, például a menstruációs higiéniához kapcsolódó termékek reklámaiban. A nők ezekben a spotokban egy strandon fekszenek fürdőruhában, vagy éppen életük teniszmeccsét játszák – mind olyan tevékenység, amit alig várunk a havi vérzésünk idején, ugye? Nem jelent nekik semmit, hogy éppen menstruálnak, nem hat rájuk, tökéletesen érzik magukat, és azzal a maxi betéttel még repülni is meg tudnak majd tanulni. A reklámok szerepe ennek a képnek a formálásában óriási. Freidenfeld kutatásainak egyik részét a Kotex kampányainak elemzése tette ki (a Kotex az USA egyik első eldobható mentruációs higiéniai termékeket forgalmazó cége). Hogy a márka igazán a nők bizalmába férkőzhessen, szülésznőkkel dolgoztak együtt a menstruációról szóló oktató anyagaik kidolgozásában.

Habár ezeknek az oktatási anyagoknak a kidolgozását kereskedelmi célok motiválták, végül segítségül szolgáltak a nők, anyák és lányaik közötti párbeszéd elindításához: 75 nővel és férfival készítették például interjúkat a menstruációról, az elkészült brossúráknak pedig óriási jelentőségük lett. „A legidősebb nők, akivel interjút készítettem elképesztően boldog volt, hogy a lányainak adhatta a füzetet.” – mondja Freidenfelds. „Az érdeklődés tehát megnőtt a párbeszéd iránt, azonban sok idő kellett, míg ez az igény igazán gyökeret tudott verni.”

Freidenfelds szeretett volna mindenféle korú és nemzetiségű emberrel interjút készíteni a témában, de a fókuszban végül fehér, afrikai-amerikai és kínai-amerikai nők voltak. „Az afrikai származású anyák különösen aggódtak lányaik testképéért” – mondja Freidenfelds. „Érthető ez a tendencia, hiszen a rasszizmus erőteljes megjelenése súlyos terheket rakott az afrikai nők testükkel való viszonyára is.” A kínai származású családoknak egészen más volt a tapasztalatuk.
„A bevándorló családok nő tagjainak egészen más képük volt a menstruációról. Ezek a nők például jellemzően nem használtak tampont, az idősebb nőrokonok tanácsára.”
Magam is bevándorló szülők gyermeke vagyok, és ezt a tapasztalatot az én élményeim is megerősítik. A nagyanyám, aki a 60-as években érkezett Észek-Floridába Hondurasból, még beszélni sem volt hajlandó a témáról, amikor kíváncsi kamaszként érdeklődtem.

„Szűz vagy?” – kérdezte. Nem hiszem, hogy tudta, de nem igazán voltam népszerű az iskolában, és valójában még egy kézfogásig is alig jutottam egy fiúval, tehát igen, abszolút szűz voltam. „A tampon nem szűzlányoknak való.” És ezzel lezártuk a beszélgetést.

Bár rengeteg családban okoz fejtörést, hogy hogyan beszélgessenek a menstruációról, az anyák mégis a lányaik első és legfontosabb forrásai a témában Margaret L. Stubbs szerint, aki a Chatham Egyetem oktatója, és az elmúlt 30 évben a lányok fejlődését kutatta. A fejtörtést egyfelől az okozza, hogy a menstruációról való beszélgetés nagyon erősen súrolja a szexualitás kérdését, amit a legtöbben szeretnének elkerülni. Minden szégyenlősség ellenére ezek a beszélgetések kritikus fontosságúak a lányok fejlődése szempontjából. „Ismert tény, hogy azok a lányok fejlődnek a legkiegyensúlyozottabban, akiknek a legpozitívabb a képük a mensturációról” – mondja Stubbs. „Reménykedünk abban, hogy sikerül a menstruációt az egészséges működés egyik jeleként megismertetni velük.”

A „free bleeding” mozgalom

Míg a modern menstruáció kifejezésen leginkább a nők és testük kapcsoltának 20. századi változásait  értjük, a „free bleeding” (szabad menstruáció) egy egészen eltérő perspektívát kínál. Pontosan azt jelenti, aminek hangzik: a mindenféle „védőfelszerelés” nélküli havi vérzést.

Talán mindenki emlékszik a mozgalom leghíresebb képviselőjének 2015-ös fotójára. A London Maraton végén, a célszalagot átszakítva, magasra emelt kézzel, és jól láthatóan véres nadrággal szerezte meg győzelmét. A nő a képen Kiran Gandhi volt, zenész, művész és aktivista, művésznevén Madame Gandhi.

Közel egy éve készült a 26 mérföldes maratonra, és csak a rajtnál vette észre, hogy a menstruációja ideje elérkezett.

„Talán keresnem kellett volna egy tampont, de úgy gondoltam, hogy nem lenne kényelmes” – mondja Gandhi. „Előtérbe helyezve a kényelmemet a nézők kényelmével, úgy döntöttem, hogy beveszek egy fájdalomcsillapítót, és csak futok.”

Gandhi is bevallja, hogy jobb alkalom nem is kínálkozott volna arra, hogy tette azonnal berobbanjon az interneten. Azokban az időkben történt ez, amikor Donald Trump hírhedt kijelentése is szárnyra kapott Megyn Kellyről („Láthatták, ahogy vérben forog a szeme és vér folyik a… az akármijéből.”) Tehát azon ritka időket éltük, amikor az emberek beszéltek a menstruációról. És milliók twittelték ki a fotóját. „Nem az volt a cél, hogy mindenki elfogadja a nézeteim a szabad menstruációról. AZ volt a cél, hogy az emberek beszéljenek a kérdésről, és törjük meg a csendet.”

A történetéről szóló cikkek és beszélgetések tökéletesen beváltották ezeket a reményeket. „Attól a másodperctől kezdve, hogy egy nő belép a pubertáskorba, semmi mást nem hall, csak azt, hogy nem elég jó.” – mondja Gandhi. „Azt mondják, a havi vérzésünk undorító. Nem tanítanak minket hálára és örömre, holott a testünk rengeteg öröm lehetőségét rejti magában.”

Gandhi azt mondja, hogy soha nem érezte könnyűnek a beszélgetést a menstruációról, még gyeremekként sem egy new yorki lányiskola diákjaként. „Emlékszem, mennyire furcsa volt ez az egész, de azt gondoltam, megpróbálok beilleszkedni ebbe a néma kultúrába.” – mondja. Hogy milyen dolgok utaltak arra, hogy ez egy fajta kultúra? Apróságok. Mint például, hogy a lányok eldugták a tamponjaikat, amikor a mosdóba mentek. A nők még egymással sem beszéltek erről. Mivel a nők hallgatnak, mindenki azt hiszi, hogy minden rendben van, nincs miről beszélni.” Freidenfelds azonban szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a mozgalom komolyabb teret nyerhetne magának: „azok a nők, akiknek a státusza nem betonbiztos, nem kockáztathatják a modern menstruáció nézete által szabott határok átlépését.” – mondja.

Határozottan emlékszem a Gandhi-fotóra. Míg pontosan tudtam, hogy a szabad menstruáció és a maraton egyaránt távol állnak tőlem, be kell vallanom: igazán erős nőnek kell lenni ahhoz, hogy ezt bevállaljuk.

Az eredeti cikk itt olvasható: https://www.thelily.com/why-were-taught-to-hide-our-periods/

Kapcsolódó cikkek

A weboldalon cookie-kat használunk, annak érdekében, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk. Elfogadom Teljes adatkezelési tájékoztató ITT.