A mesék nagyon fontos szerepet töltenek be az életünkben. Gyermekként szólítanak meg minket először, majd szülővé válva mi magunk leszünk gyermekeink mesélői. Mesét hallgatni jó. A nap egyik fénypontja lehet, amikor összebújva, együtt barangolunk gyermekünkkel a királylányok, szegény legények, próbák és kalandok világában. Lengyel Emese meseterapeuta-jelölt vállalta, hogy válaszol pár kérdésünkre, ami kicsit közelebb vihet a mesék küldetésének megértésében.
Mamami: Hogyan tud segíteni a mese?
Lengyel Emese: A mese az eddig élt emberek tapasztalatait, tudását őrzi, így minden élethelyzetre találhatunk mesét. Hiszen igaz, hogy a világ változik, de a problémák, megélések, témák, amikkel szembesülünk, ugyanazok, mint régen.
A mese ősi képeken, szimbólumokon keresztül üzen nekünk, a tudatalattinknak, analógiás gondolkodásunkat is bekapcsolva, pont ezért tud olyan mélyen hatni ránk. A gyerekek ezt a fajta „függőleges” gondolkodást még sokkal többször használják, majd az iskolával, a racionális, „vízszintes” gondolkodás előtérbe helyezésével, ez egyre inkább háttérbe szorul.
A kép ősibb, mint a nyelv. Míg a nyelvre a sorrendiség, addig a képre az egyidejűség jellemző. A kép az összes információval együtt jelenik meg. Ha azt mondom, hogy úgy érzem magam, mintha egy nyílvessző lennék egy kifeszített íjban, valószínűleg mindenki át tudja érezni a helyzetem. Magában hordoz megannyi információt egyszerre.
Mamami: Hogyan tud gyógyítani?
Lengyel Emese: Elsősorban úgy, hogy rávilágít az aktuális problémánkra, elakadásunkra vagy épp csak a helyzetre, amiben vagyunk. Sokszor már önmagában az a felismerés gyógyító, hogy rálátok, épp milyen helyzetben vagyok, mert eddig valami miatt ez nem tudatosult bennem, vagy csak nem akartam vele foglalkozni. De a mese szembesít vele. Valójában ez az első lépés, hogy rálássak, hol is vagyok most.
Ha egy meseterápiás folyamatról van szó, akkor ezután megnézzük, hogy azon a helyszínen a mesében mi a teendő, ki vagy kik a segítők. Lehet, hogy csak az a feladatunk, hogy épp megpihenjük, de lehet, hogy meg kell küzdenünk egy félelmetes sárkánnyal, vagy épp a kertünket kell megtisztítanunk, rendbe tennünk.
A meseterápia alatt fontos momentum a mesei segítővel való találkozás, hiszen a segítőben vannak meg azok a képességek, amit a hősnek meg kell magában találnia, ki kell fejlesztenie, vagy mozgósítania kell. Azonban utána, ezeknek az új képességeknek a birtokában, már a hősnek kell folytatnia útját.
A mesék megmutatják az utat, hogy egy adott helyzetben mit tudok tenni és milyen eszközök szükségesek hozzá, ezért a meseterápián alapvetően tündérmesékkel dolgozunk, ami tartalmazza a rendeződés és az egyensúly helyreállításának mikéntjét.
Ha egy gyerek ugyanazt a mesét kéri mindig, akkor abban biztosan van valami, ami megszólítja, nem véletlenül szeretné ugyanazt a történetet hallani újra meg újra. (Legelőször az 1970-es években írta le a mesék szorongásoldó hatását egy amerikai gyerekpszichológus Bruno Bettelheim, bár utólag derült ki, hogy könyvében nagymértékben támaszkodik Julius Heuscher írásaira.) A gyerekek a meséken keresztül a megfoghatatlan, alaktalan szorongásaikat, félelmeiket megtestesíthetik például egy boszorkány képében, és a megoldatlan, tudatalattiban lévő lelki konfliktusokat is oldhatják.
Mamami: Mikor milyen mese javasolt, ha van ilyen, mire érdemes figyelni válogatás közben?
Lengyel Emese: A mesék azért is olyan nagyszerűek, mert mindenki pont annyira és pont úgy képzeli el, ami neki jó, bírható, ellentétben egy tv-ben, vagy valamilyen digitális eszközön látott mesével, ahol a kép adott és lehet, hogy sokkal félelmetesebb, mint amit a gyermek maga elképzelne, elbírna.
Ha hallgatja a mesét, a belső képi világa aktiválódik és fejlődik. Egy mesének számos értelmezési lehetősége van, mindenki azon a szinten érti meg, amire aktuálisan képes. Ezért is nagyon fontos, hogy a mesét ne magyarázzuk, hiszen az én értelmezésem, az én eddigi tapasztalataimból adódnak, míg másnál ez különböző. Természetesen az a jó, ha minél több mesét ismer már a gyerek, és ő maga kéri, miről olvassunk neki. Vannak azonban mesetípusok, amit bizonyos korosztályok szívesebben hallgatnak. Jó szem előtt tartani, hogy azon korosztály számára mely témák vonzóak.
Az egészen kicsi gyerekek 3 éves korig, szívesen hallgatnak a mindennapi élettel kapcsolatos történeteket, amikben olyan tárgyak, állatok, növények vannak, amit már ők is ismernek. Vagy nagyon jók a testről szóló mesék. 3 éves kortól állatmesék, láncmesék, egyszerűbb cselekményű történetek kedveltek, majd 5-7 éves kortól a bonyolultabb, hosszabb tündérmesék is jöhetnek.
Nagyon szeretek a természethez kötődni és olyan meséket választani, amivel a természetben, külvilágban is aktuálisan tapasztalható témákkal találkozik a gyerek. Így most decemberben, közeledve az év legsötétebb napjához és a fény születéséhez, egy ehhez kapcsolódó karácsonyi legendát szeretnék megosztani, melyben nagyon jól megmutatkozik a fény természete. December 21-én a Nap útja során eléri a legmélyebb pontját, és miután bejárta a mélységeket, lassan felemelkedve ismét átveszi az uralmat a sötétség felett, és megszületik valami új.
Útravaló mese:
Volt egyszer egy messzi-messzi ország s abban a messzi-messzi országban, egy pompás palotában élt egy nagy, nemes, gazdag király. Mivel élete a végéhez közeledett, el kellett döntenie, hogy a három fia közül melyiknek adja az országát: ki lenne a legbölcsebb, legjobb királya ennek a csodás, javakban bővelkedő országnak. Maga elé hívatta hát őket és így szólt:
– Kedves fiaim, mivel mindhármatokat egyformán szeretlek, egy próba elé állítalak benneteket. Ez majd segít eldönteni, hogy melyikőtök kormányozza halálom után az országot. A feladat, amire kérlek, a következő: palotámnak a báltermét pirkadattól éjfélig meg kell töltenetek színültig valamivel, akármivel. Akinek ez sikerül, az kapja meg a koronámat és a királyságomat. Kezdjed te, kedves legidősebb fiam.
A legidősebb fiú gondolkozott, s mivel a környéken jó sok homok volt, azt gondolta ki, hogy majd színültig megtölti a termet homokkal. Nosza, hozzá is látott, száz szolga lapátolta, talicskázta vele a homokot, hordták pihenés nélkül, szakadatlan dolgoztak pirkadattól éjfélig, ám hiába, a terem még csak félig sem telt meg.
A középső fiú úgy gondolta, szalmával próbálkozik, hisz aratás volt, rengeteg a szalma, hátha azzal sikerül megtöltenie a termet a padlótól a mennyezetig. Neki is száz szolga segített, hordták, hányták, vasvillázták, cipeltél a szénát, izzadtak a melegben, ám a pirkadattól éjfélig tartó kemény munka eredményeképp a terem még így is csak kétharmadáig telt meg.
A legkisebb fiú következett. Pirkadatkor leült a bálterem közepére a földre, és nem csinált semmit. Egész nap csak ült és mosolygott. A testvérei elhűlve kérdezték, hogy mint akar így megfelelni a próbán, de ő csak nyugodtan mosolygott. Majd, amikor elérkezett az éjfél és jött a király, hogy megnézze, mit végzett a legkisebb fia, a fiú a bálterem közepén ülve elővett egy mécsest és meggyújtotta. A mécses fénye egy szempillantás alatt betöltötte a báltermet, a padlótól a mennyezetig, a legtávolabbi sarkocskába és zugba is jutott belőle.
A király szívét mérhetetlen melegség töltötte el, és így szólt:
– Fiam, látom, hogy nemcsak okos vagy, hanem a szíved tele van szeretettel, alázattal és bölcsességgel. Kívánom, hogy királyságod alatt ez a Fény vezéreljen az uralkodásban. És a legkisebb fiú igazán méltó, bölcs és nemes királya lett az országnak.
(Ismeretlen eredetű karácsonyi legenda)
Kérdések gyerekeknek:
– Te milyen fény lennél? Gyertya? Esetleg egy mécses? Vagy egy napsugár, ami a leveleket csiklandozza, vagy a hullámokon megcsillan? Engedd szabadjára képzeleted!
– Hol világítanál?
– Mit világítana be fényed és milyen messzire jutna el?
– Melegítene –e valamit, valakit a fényed?
– Milyen színű lenne a fényed?
– Le is rajzolhatod!
Kérdések felnőtteknek:
– Mit jelent számodra a fény? Mit jelent számodra a belső fény?
– Tudsz –e kapcsolódni saját belső fényedhez?
– Keresed, és megtalálod -e a fényt magadban egy nehéz élethelyzetben (sötétségben)?
– Tudsz –e másnak is adni a melegségedből, fényedből?
– El tudod –e fogadni, ha más ad neked a melegségéből, fényéből?
– „Minden láng fölfelé lobog. Az emberi lélek is láng.” írta Gárdonyi Géza. A te lángod keresi –e a fejlődési lehetőséget, hogyan állsz a jövődhöz?
Bíró-Polgár Mariann (Majamami)
