„Földből magba,
magból szárba,
szárból virágba,
virágból kalászba,
kalászból kenyérbe,
kenyérből testembe,
testemből lelkembe,
lelkemből lelkedbe.”
Közeledik a tavasz, a hosszú, sötét éjjelek után növekszik a világos órák száma, és március 20-án egyensúlyba kerül a fény és sötétség mérlege. Láthatóan beindul a növények fejlődése, levelek bontakoznak ki a fa ágain, rügyek pattannak, a kis magocskákból kinövő palánták pedig elkezdenek nyújtózkodni, növekedni. Illatokkal, színekkel telítődnek meg az eddigi szürke hétköznapok. A környezetünkben látjuk, és egyre inkább érezzük a tavasz megújuló, beindító energiáját. Jó időszak ez arra, hogy mi magunk is új ötleteket, terveket, szokásokat ültessünk el magunkban, majd gondozzuk őket szépen, hogy aztán később élvezhessük annak gyümölcsét.
A következő mese is a fejlődéshez, saját képességeink meglátásához, elfogadásához kapcsolódik, hiszen ha elfogadjuk saját magunkat, utunkat, rátalálunk képességeinkre, akkor tudunk létrehozni, alkotni valamit és egyszer csak felfénylik majd bennünk is a csillag.
Hogyan került csillag az almákba?
Egyszer réges régen, hosszú idővel ezelőtt, a világnak csak egy almafája volt. Csak egy icipici kis almafa, picinyke gyökerekkel, még ágai sem voltak. Egy éjszaka aztán ez a kis almafa felnézett a gyönyörű éjjeli égboltra és csodálkozva nézte a szebbnél szebb csillagokat. A kis almafa csemete annyira el akarta érni és megérinteni őket, hogy csak nyújtózkodott, nyújtózkodott és nyújtózkodot.
Egészen addig nyújtózkodott, mígnem egyszer csak egy nagy almafa nem lett belőle. De hiába nyújtózkodott immár a nagy almafa, még így sem tudta elérni és megérinteni a csillagokat. A nagy almafa ekkor sírni kezdett és azt mondta: „Ó, drága Csillagtündér, el szeretném érni a csillagokat! De én itt lent vagyok, ők pedig ott fent a magasban!” A Csillagtündér gondolkozott egy pillanatig majd így szólt: „Kedves nagy almafa, ne búsulj, hozok neked csillagokat, de tudnod kell, hogy a csillagok nagyon messze élnek, úgyhogy hosszú időbe fog telni mire visszaérek.” És azzal a Csillagtündér visszarepült az égbe, ott hagyva csodálkozva a nagy almafát.
Teltek-múltak a napok, elérkezett a tavasz, és a nagy almafa gyönyörű zöld levelekkel és rózsaszín virágokkal lett tele, de még mindig nem érte el a csillagokat.
Aztán jött a nyár és a rózsaszín virágok fehérekké alakultak, mint a csillagok, majd kis almákká kezdtek változni, de a nagy almafa még így sem érte el a csillagokat.
Megérkezett az ősz és a kis almák egyre nagyobbak, nagyobbak és nagyobbak lettek, mígnem egyszer csak megértek. A nagy almafa annyira büszke volt a gyümölcseire, hogy már teljesen meg is feledkezett a csillagokról, mígnem egy napon a Csillagtündér visszaérkezett.
„Hoztam neked egy kosárnyi csillagot – mondta a Csillagtündér -, de az ágaid teli vannak szebbnél szebb almákkal. Hogyan bírnád még ezeket is tartani az ágaidon?”
„Ó, köszönöm szépen, kedves Csillagtündér – kiáltott fel a nagy almafa -, de már nincs szükségem a csillagokra. Az almáim megtöltik az ágaimat és annyira szépek, hogy nem bírok tőlük megválni.”
A Csillagtündér gondolkozott egy pillanatig, majd azt mondta: „Adok minden egyes almádnak egy csillagot, a mélyébe rejtve, így minden alkalommal mikor egy gyerek felvág egy almát, látni fogja a gyönyörű csillagot!”
Majd a Csillagtündér szép sorban mindegyik almát megérintette varázspálcájával, és elültetett mindegyik mélyében egy csillagot.
Így volt, mese volt, ha nem hiszed, járj utána.
Kérdések felnőtteknek:
– Mi sarkall fejlődésre?
– Hogy állsz magadhoz, mennyire vagy elégedett azzal, ahol a fejlődésedben tartasz?
– Mit szeretnél elérni? Milyen új MAGot szeretnél MAGadban elültetni, kifejleszteni?
– Ha már van egy gondolatmagod, ötletmagod mit kell tenned ahhoz, hogy aztán ezek kifejlődjenek? Hogyan tudod stabilizálni? Milyen képességeidre lesz szükséged a növekedéshez?
– Tudsz –e örülni a gyümölcseidnek? Értékeled –e az elért eredményeidet?
Játékok gyerekeknek:
– Vágjatok vízszintesen félbe egy almát és keressétek meg az elrejtett csillagot! Be is festhetitek és csinálhattok vele csillag lenyomatokat.
– Dobjátok fel az uzsonnát! Vágjatok fél cm széles szeleteket, szintén vízszintesen, és egy csillagformával formázzatok csillagokat, melynek a közepén az elrejtett csillagok is megmaradnak.
– Képzeld el, hogy egy kis magocska vagy a földben, érezd, ahogy a nap melegít, és szépen lassan kezdj el növekedni. Mi lett belőled? Egy szép virág, esetleg valamilyen fa? Hol nőttél ki, milyen tájon, mi van körülötted? Játszd el és akár le is rajzolhatod!
A mesét Lengyel Emese meseterapeuta-jelölt hozta nekünk.
