Állóképes gyerekek - Új Kim John Payne könyv

Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyvét jól ismerjük, szeretjük, így alig vártuk, hogy megjelenjen a kiskamaszok és kamaszok rezilienciájáról szóló új kötete. Ahogy kézbe kaptuk, neki is láttunk, mivel nekünk is van kiskamasz és kamasz gyermekünk, különösen izgalmas a téma. Szinte nincs olyan ember, akit ne érne bántás és trauma élete során. Arra szeretnénk magunkat és a gyermekeinket felvértezni, hogy tudjanak olyan képességeket kifejleszteni magukban, amelyek segítenek a nehézségek átvészelésében, s testileg-lelkileg akár megerősödve távozni belőle, hogy magabiztos egyénként élhessék mindennapjaikat. Mert nehézségek, azok lesznek…

A könyv első négy fejezte konkrét tanácsokkal lát el bennünket, mit tegyünk, amikor kiderül, bántják a gyermekünket, hogyan kezeljük saját, zsigerből jövő reakciónkat. Ugyan első körben anyaoroszlánként rontanánk neki a bántalmazóknak, az iskolának, miért nem védi meg gyermekünket, vagy hasonló nem túl átgondolt lépéseket tennénk, a könyv megoldásokat kínál, ehelyett mit érdemes tenni, hogyan érdemes reagálni.

Megtanulhatjuk, hogyan építsünk inkább bizalmat és önbizalmat, hogy képes legyen megbírkózni nehézségeivel. Azaz hogyan legyen, legyünk reziliensek.

Mit jelent a reziliencia?

A reziliencia, vagyis az a képesség, hogy a nehéz időkben vagy azok elmúltával vissza tudjuk nyerni normál testi-lelki állapotunkat. Ez a képesség alapvető fontosságú a tinédzserek és kiskamaszok életében is. Kim John Payne „Állóképes gyerekek” című legújabb könyvében részletesen foglalkozik azzal, hogyan fejleszthető ez a képesség a fiatalokban. Payne szerint azonban a reziliencia nemcsak a megküzdési stratégiákban, hanem az érzelmi rugalmasságban is megnyilvánul, tehát esszencális, hogy a tinédzserek képesek legyenek adaptálódni a változó körülményekhez és kihívásokhoz. Ez a mai, gyorsan változó világban azt hiszem mindannyiunknak extrém fontos: képesek kell legyünk alkalmazkodni a folyamatosan változó körülményekhez, meg kell látnunk a pozitív lehetőségeket a nehézségekben. Ez a képesség magában foglalja az önbecsülés és az önmagunkkal szembeni együttérzés fejlesztését, amelyek szintén a reziliencia alapkövei.

A serdülők és a reziliencia

Minden tinédzsernek szembe kell néznie mindennapi kihívásokkal, például baráti vitákkal vagy iskolai csalódásokkal. Jobb esetben csak ezekkel. Nem ritka az úgynevezett bullying sem, online és offline térben egyaránt, nem beszélve a családi problémákról, betegségekről. Mi sem voltunk ezzel másképp annak idején, de mostanában azért új kihívásokkal nézünk szembe ezen a téren is. Ezek a megtapasztalások természetesen formálnak minket, de nem mindegy hogyan jövünk ki belőle. A reziliencia fejlesztése ezért a korai életszakasztól kezdve egész életünk során fontos szerepet kellene kapjon, de kamaszkorban különösképpen, hiszen segít a gyerekeknek megbirkózni a komolyabb nehézségekkel.

De hogyan fejleszthető a reziliencia?

Személyes attitűdök és reziliencia

Az önbecsülés és az önmagunkkal szembeni együttérzés Payne szerint elengedhetetlenek a reziliencia kialakulásához. (itt egy másik könyvet is ajánlanék, méghozzá az Együttérzés önmagunkkal című könyvet, a jövőben erről is tervezek írni). Az önbecsülés azt jelenti, hogy a kiskamasz vagy kamasz gyermekünk tisztában van saját értékeivel és képes kiállni magáért. Az önmagával szembeni együttérzés pedig segít abban, hogy képes legyen elfogadni és kezelni a kudarcokat és csalódásokat. Payne hangsúlyozza, hogy az ilyen attitűdök fejlesztése abban is segíti őket, hogy kevésbé legyenek kiszolgáltatottak akár a zaklatásnak vagy bármilyen negatív környezeti hatásoknak.

Szociális készségek és kapcsolatok

A baráti kapcsolatok kialakítása és fenntartása, a konfliktusok kezelése és a közösségi tevékenységekben való részvétel mind hozzájárulnak a reziliencia kialakulásához. A környezettől jövő támogatás, akár barátoktól, családtól vagy más felnőttektől érkező, alapvető a kamaszok érzelmi jólétének fenntartásában. A reziliencia fejlesztése során fontos, hogy a gyermekek olyan szociális hálóval rendelkezzenek, amely támogatást nyújt a nehéz időkben. Néha nem mi szülők vagyunk az akitől elfogadják a „tanácsokat”, érdemes a szélesebb családból vagy baráti körből olyan felnőtt mentort keresni nekik, akikhez mindig fordulhatnak.

Nemrég egy beszélgetés során kérdeztem a kamasz fiam, szerinte mit csinálnak másképp az ő iskolájában, mitől olyan jó az osztályközösség (12.o.)? A válasz így hangzott: Sok évig van együtt az osztály, ugyanaz a tanár kísért minket hosszú ideig, valóban odafigyelnek ránk és energiát tesznek azokba a tevékenységekbe, ami erősíti az empátiát, az együttműködést. Nagy hangsúlyt kap a kreativitás és az együttműködés. (Waldorf iskola) Milyen érdekes, gondoltam magamban, a generációkutató Steigerwald Krisztián pont ezeket említette a jövő fő készségeinek. (többek között)

Segítő gondolkodási szokások

A reziliencia másik fontos eleme Payne szerint az, hogy megtanuljanak a gyerekek úgynevezett pozitív és reális gondolkodási szokásokat kialakítani. Ez magában foglalja a problémamegoldó stratégiák fejlesztését és azt, hogy képesek legyenek a nehéz helyzetekben is meglátni a lehetőségeket és akár a pozitívumokat. A szülők szerepe kulcsfontosságú ebben, hiszen ők azok, akik példát mutathatnak a pozitív gondolkodásra és az optimizmusra. Nekem például pont az ellenkezője okoz nehézséget, hiszen én alapvetően vidám, pozitív embernek mondanám magam, és nem értem, amikor a gyermekeim olyan sötéten tudják látni a dolgokat. Erre például nem találtam választ a könyvben, de remélem, hogy a minta, amit látnak, az évek során mégiscsak hatással lesz rájuk.

A reziliencia fejlesztése

Sejtettük persze, de Payne meg is fogalmazza, hogy a reziliencia fejlesztése hosszú meló, amelyhez idő és türelem szükséges. Azok a tevékenységek, ahol megtapasztalhatják az elégedettséget, mint például a sport vagy a művészet, hozzájárulhatnak az önbizalom és az önbecsülés erősítéséhez.

Ha gyermekednek van önbecsülése, akkor elhiszi, hogy számít és megérdemli, hogy mások tisztelettel bánjanak vele. Emellett nagyobb valószínűséggel védi magát azáltal, hogy elkerüli a kockázatos viselkedést és helyzeteket. Az erős önbecsülés segít neki kiállni magáért, így kevésbé lesz kiszolgáltatott például az iskolai vagy netes zaklatásnak.

Mit adott nekünk ez a könyv?

Minden ember ki van téve bántásnak, zaklatásnak nem csak gyermekkora során. Azt hiszem mindannyian tudnánk példát hozni rá iskolás korunkból, de akár napjainkból is. Kim John Payne könyve azért jóleső és megerősítő olvasmány, mert a reziliencia nem csak a nehézségek leküzdéséről szól, hanem az érzelmi rugalmasságról és a pozitív gondolkodásról is. A szülők, tanárok és a közösség szerepe elengedhetetlen ebben a folyamatban. Azáltal, hogy támogató környezetet teremtünk, és segítjük gyermekeinket és egymást a személyes attitűdök és szociális készségek fejlesztésében, hozzájárulunk ahhoz, hogy érzelmileg rugalmas és ellenálló generációt neveljünk fel.

A könyvben tíz kamasz történetét is olvashatjuk. Mint oly gyakran, most is, egy könyv (nem regény) olvasása előtt fellapozom a könyvet, és ahol kinyitom, elkezdek olvasni. Nem sokat, néhány sort, vagy oldalt. Valamiért hiszem azt, hogy nem véletlen pont ott nyitottam ki. Lehet bolondság, de jó játék is. Ennél a könyvnél Sophie történeténél nyílt ki a könyv, és nem tudtam letenni, míg azt a teljes fejezetet, az ő történetét végig nem olvastam. Olvassátok ti is!