Egy kisbaba születésével exponenciálisan emelkedik a családon belüli kapcsolatok, a szerepek száma, fajtája. Nemcsak gyermek és szülő születik, hanem testvér, nagymama, nagypapa, nagybácsi, nagynéni, unokatestvér stb. A gyermek életbenmaradása szempontjából a szülein kívül a nagymama, nagypapa megléte, jelenléte meghatározó lehet. Bereczkei Tamás evolució pszichológus szerint nagyszülő az állatvilágban nincs, az embereknél, az emberi családokban jelenik meg, és gondoskodó szerepe növeli a gyermek túlélési esélyeit. Indián kultúrában, vagy olyan népcsoportoknál, ahol a nők fiatalon szülnek és fiatalon lesznek nagymamák, az anya betegsége, halála esetén a nagymamák szoptatták az újszülöttet.
Nézzük meg, mit adhat a nagymama az alakuló családnak napjainkban:
Tovább adja azt az ősi anyai tudást, hogyan lehet kihordani, életben tartani egy magzatot, egy újszülöttet. Ez a tudás csökkentheti a szülés utáni hangulatzavarokat, amelyek hátterében Daniel Stern szerint egyik legnagyobb szorongást épp az a tudatos vagy tudattalan kérdés okozza, hogy életben tudják-e tartani kicsinyüket, tudják-e egy életen át vállalni az értük való felelősséget. Családi történetek segíthetik növelni a hitet, hogy erre képesek az anyák még nehéz körülmények között is.
A nagymama szerepe, hogy ne vetélkedjen az anyával, ne átvegye az anyai szerepet, hanem segítse a lányát elég jó anyává válni. Ehhez hinni, bízni kell a lányában, és észrevenni, megerősíteni abban, amit a gyermek, a család érdekében jól csinál. Lehet, hogy másképp, mint ő tette annak idején, de hatékonyan.
- Mi még az orvos, a védőnő előírása szerint három óránként szoptattunk. Mennyire izgultam, hogy húzzuk ki addig. Te meg nyugodtan mellre teszed, ha nyűgös.
Az elég jó nagymama elfogadja a kismamát a bizonytalanságával együtt, nem veszi ki a kezéből a babát. Tanácsot úgy ad, hogy nem kötelező megfogadni, nem sértődik meg, ha nem az ő ajánlása szerint teszik tisztába, altatják stb. Vigasztal, elismer.
- Milyen ügyesen tekered magatokra a hordozót! Hogy megnyugszik nálad!
A mai nagymamák egy része még aktívan dolgozik, van saját magán élete, nem tud mindig rendelkezésre állni. Ezért fontos egyeztetni, mikor, miben tud segíteni, mikor lehet rá számítani. A „főállású” nagymamáknak is fontos megkérdezni, hogy miben, mikor segíthetnek, mikor zavarnak, mikor nem. Kiszámítható jelen és távollétükkel segítik a szülők egymásra hangolódását, együttműködését, a fiatal pár családdá formálódását. A túlzott nagymamai, nagyszülői jelenlét, ugraszthatóság kényelmesnek tűnik, de akadályozhatja a felelős apává válást, a gyermek kötődését anyjához, apjához.
A gyermek születése az öröm mellet sok új feladatot jelent, felborul a korábbi napi, hetirend, a munkamegosztás. A párból szülővé válás, a nevelési elvek ütközése számos megoldandó problémát, konfliktust hoz a felszínre. Ebben a természetes krízisben válás közeli állapot is kialakulhat a házastársak között. A nagyszülők feladata, ne szítsák az ellentéteket, inkább támogassák a párt azzal, hogy magánidőt próbálnak nekik biztosítani a konfliktusaik rendezésére, az intimitás megteremtésére. Erősítsék bennük a hitet, hogy ez átmeneti állapot.
- Ez most nehéz időszak, de túl lesztek rajta, kialakul egy közös családi ritmus, ami már viselhetőbb lesz.
A nagypapák egyik szerepe a praktikumok, a bevásárlás, szállítás, stb. mellett, hogy támogassák a fiatal apát, hallgassák meg, hogy leadva a feszültségét kompetensebb apaként tudjon visszamenni alakuló kis családjába. Egyszülős családokban, ha megszakadt az apával a kapcsolat, a nagypapák szolgáltatják a férfi mintát. De manapság egyre több a ringatós, pici unokát pelenkázó nagyapa.
Az unokáknak a nagyszülők jelentik a hidat a múlt és a jelen között. Általuk ismerhetnek meg régi családi történeteket, a gyökereiket.
Megtapasztalhatnak egy megélt tudást a túlélésről, a felnevelés felelősség terhe alól felszabadult, elfogadóbb gondoskodást, szeretetet. Elmondhatják bánataikat, bevallhatják hibáikat, kudarcaikat, nem félve a szeretet elvesztésétől. Kicsit lazíthatnak a teljesítményre beszűkült világ szabályain, szabadabban kipróbálhatják kreatív ötleteiket.
Mit kap mindezért cserébe a nagyszülő?
Bölcsebb szinten újraélhetik, újragondolhatják saját szülőségüket, anyává, apává, szülőpárrá válásuk történetét. Levonva a tanulságokat, javulhat a saját párkapcsolatuk, rugalmasabb nagyszülőkké, szülőkké válhatnak.
Egy pici gyerek tekintetének őszinte ragyogása, újra megnyithatja a már kicsit betokozódott szívüket, örömképesebbé válnak, megtapasztalhatják az oda-visszaáramló feltételnélküli szeretet. A családi életciklus elméletek szerint, aki családban él minimum négyszer élheti át a szimbiózis adta elfogadást, erőt adó ősbiztonságot, és ugyan ennyiszer az ebből való leválást, differenciálódást. Először a saját anyjával, aztán a szerelmével, a gyermekével, majd az unokájával, esetleg a dédunokájával. Minden a négy folyamat segíti a személyiség fejlődését, kapcsolati tudását.
- Az én nagymamám nem volt jó anya, nem volt jó nagymama, de kiváló dédnagymama lett belőle. Nyolcvan évesen négy dédunokát lehetett rábízni egész napra, és a kicsik imádták. – mondta egy kétgyermekes anya.
Talán az addigi tapasztalatai segítették annyira elfogadni önmagát, hogy tudott szeretetet adni, és csökkenhetett a felelősség okozta szorongása is.
Az unokák benne tartják a nagyszülőket a mindennapi életben, bevonják őket új közösségekbe, becsalják őket az új technika világába, megmozgatják a testüket, lelküket, szellemüket. Az unokák által láthatják gyermekeiket szülőként, láthatják, hogy felelős gyermekeket neveltek, akik megállják a helyüket a világban, teszik a dolgukat.
Mi teheti nehézzé leggyakrabban a nagyszülőséget?
Ha valamelyik szülőnek eleve rossz szülő-gyerek kapcsolata volt, rivalizálás indulhat be, ki a jobb szülő.
Ha valamelyik szülő nem vált le a szüleiről, akkor vagy átadja a szülőszerepét a nagyszülőknek, vagy a gyermeke segítségével akar leválni, rá hivatkozva szakíthatja meg a kapcsolatot a szüleivel, és így megfoszthatja a gyermekét a nagyszülői gondoskodástól.
Ha a nagyszülők nem engedik leválni a saját gyermeküket, nem tudnak lemondani az irányító szerepükről, az unokában nem alakul ki az ősbizalom a saját szüleik iránt.
Ha a gyermekük párja kulturálisan nagyon különbözik az ő családjuktól, nehezebb elfogadni a másik család értékrendjét, és az unokák nem közlekedhetnek szabadon, lojalitás konfliktus nélkül a két származási családjuk között.
Ha az anyai és apai nagyszülők rivalizálnak, az unoka viselkedése, elért eredménye lehet a mérleg nyelve, ami megterhelő, feszültséggel teli kapcsolatot jelent a gyereknek,
Az nagymama, nagypapa egyben anyós, após is. Nem egyszerű a két szerepet, azokkal kapcsolatos előítéleteket összehangolni. Szoktam a szülőket figyelmeztetni, hogy ne feledjék, hogy pl. a gyűlölt anyós, a gyermekük esetleg titokban szeretett nagymamája.
Ha távol élnek az unokák a nagyszülőktől kevésbé élő a kapcsolat. Bár a mai technikai lehetőségek sokat segítenek ennek áthidalásában.
Problémás szülői, nagyszülői házastársi kapcsolat, pártoskodásra kényszerítheti a gyereket, megfoszthatja egyik nagyszülőtől.
Bizonyos nagyszülői betegségek, pl. alkoholizmus esetében a szülők nem merik rábízni a gyerekeiket a nagyszülőkre.
Összefoglalva
Mint minden szerepnek a nagyszülőségnek is megvannak a nehézségei és a szépségei, és éppen ezáltal segítik az idősödő ember, a család fejlődését. Három generáció együttélése, vagy szoros kapcsolata kitermeli az élethez szükséges képességeket. A nagyszülők jelenthetik a bölcsességet, a szülők vállalják a felelősséget, a gyerekek pedig behozzák a kreativitásukat.
Írta: Dr. Balogh Klára családterapeuta
