Szoptass három óránként, és egy szoptatás ne legyen hosszabb, mint 20-30 perc! Ma is gyakran hallani ezt a javaslatot, még szakemberek szájából is. Jól hangzik ugye? Olyan szép rendet lehet vele kialakítani, kiszámíthatóvá válik a babával az élet. Aztán megszületik a kisbaba, akinek fogalma sincsen a nagyok világáról, az óráról meg pláne.
Nagy valószínűséggel sehogyan sem úgy fog működni, mint ahogyan mi azt elterveztük. Kisbabánk mégiscsak gyakrabban szeretne szopizni, mint három óra, és sokkal hosszabban szeretne hozzánk bújni, és közben szopizni, mint 20 perc. Amennyiben mégis szeretnénk a terveinknek megfelelően haladni, annak nagy valószínűséggel nagy sírás, és elégedetlenség lesz a vége, nem csak a baba, de az anya részéről is. Nem beszélve arról, hogy a tejtermelés sem órához igazodva működik.
Mi a megoldás?
Az óra helyett figyeljük inkább a babánkat, aki életkorának, tapasztalatainak és tudásának megfelelően fog jelezni. Nincs más dolgunk, mint észlelni ezeket, és válaszolni rájuk. A válasz pedig a szopizásra való lehetőség biztosítása, mégpedig alkalmanként olyan hosszasan, amíg ezt a baba szeretné. Újszülött korban a baba általában elalszik, és elengedi az emlőt, a későbbiekben már nem minden szoptatás végződik alvással. Egyre nagyobb babáink elégedetten engedik el a mellett, és izgalmas felfedeznivaló után néznek.
Kinek az igénye?
Természetesen minél közelebb vagyunk a szüléshez, annál inkább a pici baba igényei vannak előtérben. A újszülött baba korai éhségjelei, mellyel azt jelzi, hogy szopizni szeretne nagyon finomak, szinte hangtalanok, ezért leginkább testközelből észlelhetőek. A baba igénye születése után a legintenzívebb, így szinte úgy érezhetik az anyák, hogy folyamatosan szoptatnak. Természetesen ez nem így van, de valóban nagyon megterhelő időszak ez.
A szülés utáni időszakban sem kizárólag a baba igényei érvényesülnek, gondoljunk csak arra, ha az anya melle kellemetlenül feszül, akkor bizony az ő igénye lép előtérbe. Ilyenkor a legegyszerűbb a babát segítségül hívni, és mellre tenni, aki békés szunyókálását örömmel váltja felszínes szendergésre egy rövid szopizás kedvéért.
Ahogyan a kisbaba nő, úgy egyre ügyesebb lesz, egyre inkább megérti a dolgok működését. Figyelme egyre hosszabb ideig leköthető, türelme nő, így picit tud várni. Tud várni, amíg anya gyorsan tölt egy pohár vizet, kiszalad mosdóba, majd visszatér, és végre mehet a szopizás. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy bizonyos életkor felett végre „rendre” lehet szoktatni a babát, mert tud várni, és ki tudja várni, hogy két szoptatás között elteljen egy meghatározott idő, de az időnként közbejövő, főként rövid ideig tartó események, teendők erejéig vár.
Amikor a totyogós gyermek szoptatásának időszakába érkezünk, akkor már olyan várakozásra is képes lesz egy kisgyermek, amikor azt kérem, hogy szopizunk, ha hazaértünk, vagy szopizunk, ha beülünk a kocsiba.
Izgalmas, sokszor nem könnyű az igény szerinti szoptatás ösvényén járni. Mégis megéri a befektetést, hiszen a szépen hurkásodó baba etetésén és itatásán kívül bónuszként az elalvás segítése, a fájdalomcsillapítás, a megnyugtatás, az emésztés segítése, a szelek, a széklet távozásának segítése, mind a szoptatás szuper velejárója. És persze nem utolsó sorban jelenti a szoptatás anya és baba között a csupa nagybetűs KAPCSOLATOT.
Dr. Fehér Boglárka
Csecsemő- és gyermekorvos, laktációs szakember
Olvass még többet a szoptatásról a mamami fórumon, valódi párbeszédek anyukák és laktációs szaktanácsadók között.
