Augusztus első hete a Szoptatás világhete. Bár a szoptatás kérdése az elmúlt években számtalanszor került a világ figyelmének középpontjába, még mindig rengeteget kell tenni azért, hogy valóban elnyerhesse azt a helyet, ami megilleti. Az alábbi cikk szerzője is erre a témára hívja fel a figyelmet.
Nemrégiben láttam egy fotót egy anyáról, aki a két totyogót szoptat egy fotózáson. A cikk számtalan helyen megjelent, átvette többek között a Huffington Post és a Buzzfeed is. Csodálatos képek voltak, és őszinte örömmel töltött el, hogy az édesanya elég erőt és önbizalmat érzett a megosztásukhoz. A hozzászólásokra kattintva viszont elszomorodtam. Mint mindig, amikor megnyitok egy szoptatásról szóló cikket. Semmi meglepő, csak a szokásos kommentek:
Oké, értjük, hogy szoptatsz, tényleg meg kell osztanod a képeket is?
Elegem van abból, hogy mindenhol ezt látom. A szoptató anyáknak végre le kellene szállniuk a magas lóról.
Minek posztolják ezt a nők folyton? Micsoda exhibicionizmus…
Undorító, mekkora ez a gyerek???
Ne már, senki nem kíváncsi a melleidre. Pont ugyanolyan, mintha azt osztanád meg, ahogy a wc-n ülsz, vagy ahogyan szülsz…
Elég már abból, hogy a melleiddel próbáljátok magatokra felhívni a figyelmet!
Nekem rengeteget jelent a szoptatás ügye, sőt, a nők ügyei is. Én is szoptattam. Ugyanakkor nem vagyok olyan típus, aki előkapja a melleit, hogy felhívja a figyelmet valami fontosra.
Két évesnél idősebb gyermeket szoptatni semmi másról nem szól, csak is az anya igényeiről.
Nem lehetne egy kicsit diszkrétebben?
És a többi, és a többi… És ez mindössze egy kisebb minta a kommentekből, amelyeket minden egyes témába vágó cikk alatt megtalálhatunk.
Hogy miért kell normalizálnunk a szoptatást? Pontosan ezért. A minap édesanyámmal beszélgettem a kérdésről, és elmondtam neki, hogy a lányom születése előtt egyetlen nőt sem láttam szoptatni. Soha, senkit. Egyet sem! Forgott a gyomrom a gondolattól is, el sem tudtam képzelni, hogy szoptassak. Nagyon örülök, hogy túljutottam ezen, és sikeresen tudtam szoptatni a gyermekeimet. De gondolj bele, mi lett volna akkor, ha látok már ilyet korábban is? Mennyi stressztől, viszolygástól és problémától tudtam volna megkímélni magunkat?
A szoptatás normalizálása minden olyan nőn segíthet, aki szeretne szoptatni, de fogalma sincsen, hogyan kezdjen bele. Segíthet azoknak, akiket megrémít az, hogy hányszor kell majd megszégyenítéssel szembenézniük babájuk szoptatása során, rengeteg anyának, akik hozzám hasonlóan a saját gyermekük születése előtt még senkit nem láttak, aki szoptatta volna a gyermekét, vagy akár gyermekeit. Meg kell mutatnunk, hogy ez teljesen normális. És bár a szoptatás maga kezdi visszanyerni méltó, stigmáktól mentes helyét a társadalomban, az idősebb gyermekek szoptatását még mindig számtalan tabu övezi.
A szoptatás normalizálása ugyanakkor azokon is segít, akik szerint ez egy intim esemény, amelynek a helye legmélyebb privát szférában van. Talán minél többször találkoznak szoptató anyákkal, annál kevésbé fogja zavarni őket. Ragaszkodni ugyanis ahhoz, hogy a szoptatás egy hátsó szoba sötét rejtekében kell, hogy megtörténjen valójában az ő problémájuk. A problémájuk gyökere pedig sokrétű lehet: a női mell túlszexualizált volta talán az egyik vezető ok. Ilyen perspektívából nézve valóban nehéz lehet látni, ahogy egy anya szoptat, és fontos, hogy megmutassuk, hogy a női mell eredendően nem erre a kontextusra lett kitalálva. És nem, a szoptatás nem hasonlítható sem a mosdó használatához, sem a szexhez, sem a szüléshez.
Évtizedek helytelen programjaitól kell megszabadulnunk, amelyek azt próbálták elhitetni, hogy a női mell a szexualitás kielégítésére teremtetett, hogy tökéletesen rendben van, ha marketing tevékenységre használjuk, ha reklámozni, eladni, meggyőzni szeretnénk általa, de ha szoptatunk, mindenképpen el kell rejtenünk.
Már hallom is sokak kínzó kérdését: és mit mondjak a gyerekemnek, ha éppen meglátja, hogy valaki szoptat? Mondd például, hogy az édesanyja így táplálja a babáját, hogy nagyra nőhessen. Ezzel máris rengeteget tettél azért, hogy ő már másként cseperedjen fel, és ne legyen tabu számára a szoptatás kérdése.
És ha valaki azt mondja, a totyogók szoptatása csak az anyák igényeiről szól – hát, garantálom, hogy ez a valaki még nem szoptatott totyogót.
Természetesen ezeknél a cikkeknél valami mást is látok: azt, hogy egyre többen vannak, akik állást foglalnak a szoptatás mellett. Egyes oldalakon ez gyakrabban történik meg, mint másokon, persze. Őszinte örömmel tölt el, hogy a változás megkezdődött, és a felnövekvő generációk talán már egészen mást fognak normálisnak tekinteni. A gyermekeinket szoptatásában – történjen az bárhogyan, bárhol és bármikor – óriási erőre találhatunk. Hajrá anyák!
Az eredeti cikk ezen a linken olvasható.
