Erre a kérdésre az esetek túlnyomó részében ma is a következő választ kapnánk: ha sír, akkor éhes és ezért szeretne szopizni. Ezzel a kijelentéssel azonban a szoptatásra csak mint táplálék forrásra gondolnak. Figyelmen kívül hagyják a kisbaba egyéb, szopizás iránti igényét kifejező jelzéseit.
Az újszülöttkor
A szoptatás időszakának legizgalmasabb, és talán egyben legnehezebb részét is jelenti a szülés utáni első néhány hét. Hirtelen ott terem egy „idegen” emberke, akit meg kell ismerni, és aki egy darabig csak babanyelven tudja jelezni, mit is szeretne.
Ahhoz, hogy ennek a nyelvnek a szavait a lehető legjobban megérthessük, egyetlen dolgot kell tenni, minél többet testközelben lenni az újszülött babával. Ezzel lehetőséget adunk magunknak arra, hogy a baba, kezdetben hangtalan jelzéseit hamar észleljük és rövid idő alatt reagáljunk azokra.
Beszélhetünk úgynevezett korai éhségjelekről: a cuppogás, száj nyitogatása, nyelv nyújtogatása, ajkak nyalogatása, fej forgatása, a kéz szájhoz vitele, az ujjak és az öklök szopizása. Ezek mind azt jelzik, hogy szeretne mellre kerülni a baba. Amennyiben ezekre nem érkezik jelzés, előfordulhat az is, hogy a pici ismét mély álomba merül.
Az is elképzelhető, hogy nem áll meg a korai jelzéseknél, hanem egyre nyugtalanabbá válik, majd sírni kezd, jelezve, hogy most aztán már igazán szeretne mellre kerülni. A sírás késői éhségjel, a síró babát először meg kell nyugtatni. A sírás közben a pocakba jutó levegő miatt érdemes büfiztetni is, majd csak ezt követően mellre tenni. Mivel sok energiát felemésztő dolog a sírás, előfordulhat, hogy a szopizás nem lesz kellő hatékonyságú. Természetesen sírás előfordulhat, de nem érdemes várni a mellre tétellel eddig a pontig minden alkalommal, sőt.
Változó jelzések
Ahogyan nő a baba, úgy változnak azok a jelzések is, melyek azt üzenik, hogy szopizni szeretne. A három hónapos életkor rendkívül izgalmas, nagy változásokat hoz, a környezet és a saját test felfedezésének az időszaka is ez. Így az ujjak, ököl szájba vétele már nem a szopizás iránti igény egyértelmű jele.
Néhány hónap elteltével a póló húzgálásával, az anya mellkasának ütögetésével, keresgéléssel jelezheti a baba, hogy szeretne szopizni. A totyogós korszakban pedig, már szavakkal is kifejezheti a kicsi ezt az igényét. Ezek az elnevezések, mint pupa, ám, pi, gyakran köszönő viszonyban sincsenek egy idegen számára a szopizással. Amellett, hogy nagyon cuki, még gyakorlati haszna is lehet ezeknek az úgynevezett kódszavaknak. Bizonyos szituációkban nem rossz, ha csak a szűk család tudja, miért is kiáltja olyan hangosan és olyan cukin azt, hogy pupa!
Észlelni egy kisbaba jelzéseit, és válaszolni azokra, nem csak a szoptatás jó indulásához nyújt nagy segítséget. A baba érezheti, hogy fontos, hiszen jelzéseire figyelnek, azokat komolyan veszik, sőt nagyon ügyesen csinálta, hiszen azt a választ kapta, amit szeretett volna. Milyen jó érzés lehet, egy ilyen szerető családban lenni, és egy ilyen biztos helyről indulni a kíváncsisággal tele kisgyermeknek, ahonnan a hosszabb – rövidebb kalandozások után mindig vissza lehet térni.
Dr. Fehér Boglárka
Csecsemő- és gyermekorvos, laktációs szakember
Még több infó a mamami fórumon.
