Főoldal Baba a házbanJátékok Mit tanultam a Grimm’s játékoktól? I.

Mit tanultam a Grimm’s játékoktól? I.

A változatosság gyönyörködtet

by ekesnoemi

Van köztük Montesszori és Waldorf, nyílt végű és rajzfilmfigurás, logikai és társas, színes és csillogós, natúr és élénk. Van fa és műanyag is. Legyen szó bármelyikről, én abban hiszek, hogy a gyermekek játéka hatalmas jelentőségű: ezen keresztül kezdi látni és érzékelni a világot, a játéktevékenysége közben dolgozza fel a mindennapok feszültségét, ez az eszköze a kikapcsolódásra, de a tanulásra és a fejlődésre is. Hogy mit adok a kezükbe ehhez az időtöltéshez, az legalább olyan fontos, mint maga a tevékenység – hiszen a játék üzenetet hordoz, tanít és formál.

Perfekcionizmus a játszószobában?


Néhány évvel ezelőtt elköteleződtünk a fajátékok mellett. A zero waste törekvések mellett főként az hozta ezt az elköteleződést, hogy ezek a játékok a puszta létükkel tanítanak, direkt és indirekt üzeneteket hordoznak, semmihez sem hasonlítható a tapintásuk, az illatuk és milliónyi lehetőséget rejtenek magukban. Hogy mit tanultam a műanyag játékoktól a fajátékokig vezető úton? Először is azt, hogy a változatosság gyönyörködtet.

Az emberek, a szülők, az iskolák, a munkahelyek ma gyakran a hibák (és ebből fakadóan az egymás) iránti tolerancia teljes hiányát szenvedik. Rengeteg pszichológus foglalkozik ennek a kérdésnek a miértjével. Egyik TED előadásában Brene Brown például arról beszél, hogy a hibákat – az emberi élet egyébként természetes és hatalmas jelentőségű résztvevőit – azért igyekszünk gőzerővel felszámolni, hogy elkerüljük a szégyent, a hibáztatást, a bírálatot. Ezt a fajta perfekcionizmust az előadásaiban 20 tonnás pajzsként is gyakran emlegeti. Véd ugyan, hogyne védene – de közben nem segíti az előrelépést, sőt, leggyakrabban inkább hátráltat.

Az anyaság éveiben különösen nagy kihívás magunk mögött hagyni a perfekcionizmust. Legtöbbünk a munka világából lép át az anyaságba, maga mögött hagyva a folyamatos visszajelzéseket, a pontszámokat, a különböző sikerességi rátákat, és úgy kezdi el élete egyik legnagyobb projektjét, hogy arra hosszú időn keresztül nem tud kapni a megszokott módon semmilyen értékelést.

Ebben az időszakban a siker új mércéket kap, ezeket a mércéket azonban sok idő felfedezni, ráadásul gyakran nem is objektívek: ami az egyik családban siker, a másikban teljesen kerülendő. A külvilág persze ezekben az időkben is működik, az anyaságunk gyakran kerül mérlegre, és talán emiatt is sokan vélik, hogy ebben a munkában, ami a gyermekük neveléséről szól, különösen fontos, hogy elkerüljék a tévedést. Ez a fajta törekvés a tökéletességre rengeteg elkerülhető frusztrációhoz vezet.

A fa egyedi – és éppen ezért szeretjük

A Grimm’s fajátékok életre kelnek

A Grimm’s fajátékai eközben úgy hibásak, hogy tökéletesen hibátlanok. A természet nyomait, a fa fejlődésének normálisan jelentkező jegyeit hordozzák magukon, miközben garantáltan minden szempárt mágnesként vonzanak magukhoz. A műanyag játékok számomra akarva-akaratlanul erősítik a tökéletesség kultuszát: simára alakított felületek, tökéletes színek, mindegyik példány egyforma, gyakorta apró különbségek sincsenek egy-egy darab között.

A Grimm’s fajátékokból azonban nincs két egyforma példány. A velük való játék lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek megtanulják: a természetben a fejlődés nyomokat hagy az emberen. Ettől van az, hogy egyediek és megismételhetetlenek leszünk, éppen ezért ezeket a nyomokat teljesen felesleges becsiszolni és festék alá rejteni. Különleges tapasztalat az is, hogy míg a tökéletes műanyag a legkisebb erőbehatásra is törik, az erezett, eredeti minőségében eléjük tárt fajátékok időtállóak, a rezilienciájuk magasan felülmúlja műanyag társaikét.

Éppen, mint az emberben: a hibáink felvállalása soha nem gyengít, inkább megerősít.


Folytatjuk!

Kapcsolódó cikkek

A weboldalon cookie-kat használunk, annak érdekében, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk. Elfogadom Teljes adatkezelési tájékoztató ITT.