Hordozásra születik

Írta: Mészáros Anikó

A kisbabák édesanyjuk pocakjában kilenc hónapon keresztül hozzászoknak a testközelséghez, a melegséghez, a (szív)hanghoz, a ringató mozgáshoz, masszírozáshoz. A születés kiszakítja őket ebből a megszokott környezetből, de ezután is várják az ismerős testközelséget. Ezért sírnak, ha elvesztenek minket szem elől vagy hosszabb időre magukra hagyjuk őket. Az anyaméhből kibújva sem kell nélkülözniük azonban a biztonságot adó melegséget, ha megadjuk nekik a hordozás élményét, amely ugyanazt az ismerős érzést és környezetet biztosítja a babáknak, amit a mama pocakjában tapasztaltak.

Miért hordozzak?

A babahordozás ősi módszer. A természeti népeknél a hordozás ma is a babagondozás szerves része, sok helyen nem is tudnának másképp kisbabákkal közlekedni, dolgozni. Az emberiség 2/3-a ma is hordozza babáját. Ha a több száz éves tapasztalat nem lenne eléggé meggyőző és igazoló erejű a mai társadalom számára, sok-sok új tudományos eredmény is alátámasztja a babahordozás fontosságát.

A babahordozás praktikus szempontjai:

Mai modern világunkban egyre inkább előtérbe kerülnek a hordozás praktikus tulajdonságai is. Vegyük hát számba először ezeket! Hosszasan lehetne részletezni a babahordozás hasznosságát a hétköznapokban. A legfontosabb tapasztalatokat gyűjtöttem össze:

Közlekedés: Hordozott babával könnyű a közlekedés a városokban, nem kell babakocsitemelgetni a lépcsőkön vagy a járműveken.
Házimunka: A baba születésével nem áll meg az élet, egy édesanyának ugyanúgy helyt kell állnia a háztartásban, mint a szülés előtt. Sok kismama panaszkodik arról, hogy nehezen tudja ellátni teendőit úgy, hogy közben kisbabájáról is annak igényei szerint gondoskodjék. A kisbabáknak többnyire nincs szükségük arra, hogy külön „foglalkoztassák” őket, de igénylik a testközelséget. A hordozás nagy segítség otthon: nem kell folyton karban tartani a kicsit, mindkét kezünk felszabadul, nyugodtan tehetjük dolgunkat, miközben gyermekünk is megkapja, amit szeretne: a közelében vagyunk, amikor és ameddig csak szeretné. Közben ráadásul sok érdekes dolgot lát-hall-tanul a kis ember.
Kommunikáció: A hordozás elősegíti, hogy könnyen kiismerjük és megértsük kisbabánk jelzéseit, melyekre időben reagálni tudunk. Nem csoda hát, hogy a hordozott babák többnyire elégedettek, nyugodtabbak, kevesebbet sírnak és ritkábban fáj a hasuk is.
Társasági élet: Nem kell bezárkóznunk a négy fal közé, mert kisbabánk született. Hordozott babával szabadon tudunk jönni-menni, amikor csak kedvünk tartja vagy épp dolgunk van. A hordozás szabadságot ad. Kisbabánknak pedig – ha útközben bárhol elálmosodik- nem kell az otthoni kiságyra várnia, nyugodtan szunyókálhat a hordozóban.
Kirándulás: A hordozás nagyszerű eszköz utazáskor, kirándulásokon is: akár úttalan utakon is elindulhatunk csemeténkkel felfedezni a világot, a terep nem akadály: irány a hegy, az erdő! Semmi sem tarthatja vissza a kirándulni vágyó szülőket.
Magas épületek: Vannak olyan emeletes házak, amelyekben nincs lift, vagy annyira kicsi a lift, hogy nem fér el benne a babakocsi. Ilyen esetekben a hordozás kifejezetten hasznos: megkíméli a szülőket attól, hogy nap mint nap emeleteken át cipeljék a babakocsit, vagy kétes megbízhatóságú tárolókban hagyják.
Nagyobb testvér: A hordozás csökkenti a testvérféltékenységet. A nagyobb testvérnek nem kell háttérbe szorulnia a kisbaba miatt. Miközben a kicsi édesanyján nézelődik vagy pihen, az anya keze szabaddá válik a nagyobbal való foglalkozásra (tudnak mesét olvasni, játszani vagy akár sütni-főzni együtt).
Vásárlás: Vannak boltok, ahol annyira szűk a hely (pl. a polcok között), hogy nem lehet beférni babakocsival vagy be sem engednek kocsival. Az ilyen helyek könnyedén elérhetőek, ha hordozzuk kisbabánkat.
Szoptatás: Kilépve az otthon falai közül nem kell tartanunk attól, hogy nyilvános helyen szoptassuk meg kisbabánkat: a legtöbb hordozóeszközben olyan diszkréten lehet szoptatni, hogy a kívülállók észre sem veszik.

Akik rendszeresen hordozzák kisbabájukat, számtalan más kisebb-nagyobb dolgot fel tudnak sorolni, amiben mind-mind segítségükre van a hordozás, megkönnyíti a mindennapi életüket.

Tudományos érvek a babahordozás mellett

Néhány évtizeddel ezelőtt igen szigorúak voltak az általános gyermeknevelési elvek. Az volt a trend, hogy nem szabad elkényeztetni a kicsiket: időre etessék, altassák; nem kell mindig kézben lenni, legyen csak el egyedül (a kiságyában), az sem baj, ha sírdogál kicsit (vagy jobban – vérmérséklettől és türelemtől függően). Dióhéjban ennyi volt a nevelési filozófia. Akkoriban az édesanyák ezt többnyire be is tartották, hisz szakemberek tanácsolták nekik. Mindig voltak azonban “renitensek”, akik már akkor érezték, hogy ez az egész valahogy nem stimmel, és ha egy baba sír, annak nyilván oka van. A szívükre hallgattak, meg az ösztöneikre, és bizony nem hagyták sírni a kisbabájukat, hanem felvették, szeretgették, karjukon hordozták őket.

A hordozás pszichológiai előnyei: biztonságos indulás az életbe

Teltek-múltak az évek és évtizedek. A nyugati világ egyre jobban megismerte az ősi kultúrákat, ezzel együtt az ősi családi viselkedésformákat (a várandósság, szülés, gyermeknevelés körüli teendőket, szerepeket is), és kezd visszatérni a gyökerekhez. Egyre többször hallani a kötődő nevelésről, az (ős)bizalom kialakulásáról. Sok évtizednyi etológiai, kultúrantropológiai és pszichológiai kutatómunkával tudományosan is alátámasztották a kötődő nevelés és válaszkész gondozás létjogosultságát és fontosságát. Ha a baba választ kap jelzéseire, igényeire, megtanulja, hogy számíthat ránk, kialakul benne a bizalom és a kötődés.

Ellenkező esetben: ha hagyják sírni és nem elégítik ki igényeit, azt tanulja meg, hogy hiába „kommunikál”, nincs értelme, mert nem kap rá választ.

A hordozás ortopédiai előnyei

Az újszülöttek csípővápája még fejletlen, ezért esetükben nagyon fontos figyelni a helyes csípő- és lábtartásra. A babák csípőfejlődését az ún. terpesz-guggoló tartás segíti legjobban.

A helyes eszközben való anatómiailag helyes hordozás segíti a baba csípőfejlődését, ill. korrigálhatóak a csípőproblémák. Terpeszpelenkára sincs szükség. Ha megfelelő eszközben és megfelelő pozícióban van a baba, akkor a feje, háta, gerince épp annyira van megtámasztva, amennyire arra fejlődési szakaszában szüksége van.

Genetikai-biológiai érvek

Az embercsecsemő születésekor első ránézésre különösnek tűnő dolgokat tud:

erősen megszorítja ujjunkat, ha tenyerébe tesszük (fogó reflex)
ölelésre tárja karját, ha kibillentik függőleges helyzetéből (ölelő vagy Moro reflex)
terpesztett guggoló tartásba húzza a lábát, ha hónaljánál fogva felemeljük

Vajon mi lehet az oka, hogy a babák ezekkel a reflexekkel születnek? A csecsemő a hordozott utódokhoz tartozik (úgy, mint a főemlősök kicsinyei), ezt igazolják fogóreflexei is, melyek mutatják, hogy a közeli rokonainkhoz, a főemlősökhöz hasonlóan az ember is hordozásra születik.

Egy csecsemőnek, aki hordozásra születik, a testközelség és a mozgás ad biztonságot.

Idegrendszeri fejlődés

A babák idegrendszere, az idegpályák kapcsolódásai, a szinapszisok mind az őt érő hatások nyomán alakulnak ki. Az idegrendszer fejlődésének alapja az egyensúlyszerv, melynek legfőbb ingere a mozgás. A mozgás tehát – kiegészítve az érintéssel – a csecsemő idegrendszeri fejlődésének kiinduló pontja. Hordozás közben mindkét kulcsingert folyamatosan megkapja a baba.

Kérdések, félelmek, tévhitek a hordozásról

Sokan vannak, akiknek nagyon tetszik a hordozás, de néhány kérdésben bizonytalanok, és ezért még nem mertek belevágni. Lássuk, mik ezek a félelmek!

Elkényeztetés: Vannak, akik attól tartanak, hogy túlságosan elkényeztetik gyermeküket, ha hordozzák, és a baba túlságosan hozzájuk nől. A kisbabák életük első pár hónapjában intenzíven igénylik a testközelséget. Ahogyan azonban egyre kíváncsibbak lesznek és megindul a mozgásfejlődésük (forognak, másznak, felülnek, felállnak, járnak stb.), egyre kevésbé igénylik a hordozást. Az az általános tapasztalat, hogy a hordozott babák nagyon nyitottak, barátságosak és elég hamar önállóak lesznek. Miután saját vágyuk szerint kielégült a testközelségre való igényük, könnyedén tovább tudnak lépni, szívesen fedezik fel a világot. Mivel a hordozás megalapozza a korai kötődést és segít a(z ős)bizalom kialakulásában, így a kicsik bátran vágnak neki a környezet felfedezésének, hisz tudják, biztonságban vannak, mindig van egy biztos háttér, ahová visszatérhetnek, ahol támogatást kapnak, ha szükségét érzik.
Nem árt a baba gerincének? A jó és helyesen használt hordozóeszköz körülöleli a baba hátát, ezzel biztonságosan támasztja a gerincét. Nem javasolt olyan eszközök használata (pl. kenguru), amelyben a baba gerince elferdülhet, a háta összecsuklik. A jó hordozóeszköz és a helyes hordozás a hordozónak is kényelmes, és nem árt az egészségének
Kap levegőt? A jó hordozóeszközben helyesen hordozott baba szorosan simul hordozójára, de mindketten megfelelően kapnak levegőt. A szorosság nem jelenti azt, hogy kellemetlen vagy fájdalmas lenne. Ha kényelmetlen a hordozás, akkor nem jó a hordozóeszköz, vagy nem megfelelően használják.
Biztos, hogy jó a babának azon a szűk helyen? A babák hordozás közben is viselkedésükkel jelzik, hogy jól érzik magukat. Szeretik a hordozást. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az idő nagy részében elégedettek, nyugodtabbak, kevesebbet sírnak. Sőt a babák többsége édesen-békésen szunyókál a hordozóban, amikor elfárad. Ha nem érezné jól magát, nem tudna ellazulni.
Nem árt a hordozás a baba csípőjének? A jó hordozóeszköz és a helyes hordozás segíti a baba csípőfejlődését. Sőt a hordozással korrigálhatók a születéskori csípőproblémák, valamint megelőzhető a rejtett csípőproblémák későbbi kifejlődése.

Hogyan kell helyesen hordozni a babákat?

Többször is említettem, hogy fontos a helyes hordozóeszközben való anatómiailag helyes hordozás. Mert nagyon jó és fontos, hogy hordozzuk kisbabánkat, de az sem mindegy, hogy hogyan!

Elöl-, csípőn- és hátonhordozás

A babákat tudjuk elöl hordozni (ilyenkor lényegében a hasunkhoz, mellkasunkhoz bújnak). Léteznek csípőn hordozási pozíciók: ezek olyanok, mintha egyik kezünkkel tartanánk a csípőnkre ültetve a babát, csak nem kell fogni őket, hisz a hordozóeszköz tartja, így mindkét kezünk szabad marad.

A háton hordozás közben úgy viselkednek a gyerekek, mintha egy kis hátizsákot vettünk volna magunkra.

A legtöbb jó hordozóeszköz lehetővé teszi, hogy a babát elöl, csípőn és háton is tudjuk benne hordozni. Nagyon fontos, hogy minél többféle hordozási pozíciót biztosít a hordozóeszközünk, annál nagyobb a szabadságunk és lehetőségünk, hogy megtaláljuk azt a hordozási módot, ami igazán kényelmes nekünk és a kisbabánknak is.

A babát kb. 4 hónapos koráig lehet elöl hordozni, vagy amíg el nem éri az 5-7 kg-s súlyhatárt. A hordozó személy egészsége szempontjából fontos, hogy 5-7 kg-nál nagyobb súlyt ne hordozzon a hasán, mert ez megterhelő lehet a gerincének és a medence alapi izmoknak is (nőknél és férfiaknál egyaránt).

A babák kb. 4 hónapos koruktól intenzívebben kezdenek érdeklődni a külvilág iránt. Az elöl hordozási pozíciókból nehezebben látnak ki, a csípőn és háton hordozás lehetőséget ad nekik a teljesebb szemlélődésre. Ezért is célszerű elöl hordozásról csípőn és háton hordozásra váltani legkésőbb a baba 4 hónapos kora körül. Csípőn és háton hordozni azonban már újszülött kortól is lehet.

Szempontok a helyes hordozáshoz:

A babát megfelelően magasra kell kötni: kb. úgy, hogy puszit tudjunk adni a feje búbjára.
A babát megfelelően szorosra kell kötni a kendőben: hogy bármerre dőlünk/fordulunk, a baba teste ne távolodjon el a miénktől.
A baba hátát ölelje körül a hordozóeszköz, ezáltal jól tartja a gerincét (amennyiben kellően szoros is a kötés).
Ha a baba nem tartja még a fejét, akkor a hordozó(kendő) szárával kell megtámasztani a buksiját.
A baba csípője és lábai a megfelelő pozícióban (ún. terpesztő-guggoló tartásban) legyenek. A hordozóeszköz térdhajlattól térdhajlatig érjen, támassza alá a combokat is, ne csak a popsit!
A baba mindig felénk nézzen hordozás közben! Az arccal kifelé fordított hordozás nem tesz jót a gerincének, a csípőjének, és pszichésen is megterhelőbb a számára.

A baba mindig feléd nézzen hordozás közben! Ne fordítsd a babát arccal kifelé csak azért, hogy jobban lásson. Ez nem tesz jót a gerincének, a medencefejlődést sem segíti, és pszichológiailag is megterhelő egy kisbabának. Amikor pl. túl sok inger éri, elfárad vagy megijed, nem tud odabújni a szülőhöz.