A hosszú szövött kendő a kedvenc hordozóm, mert bár néha percekig tudok bajlódni egy-egy kötéssel, összességében ez számomra a legpraktikusabb hurci. Újszülöttkortól a hordozós kor végéig az egyik legfontosabb kellékem.
Hazudnék, ha azt mondanám, csak a praktikum számít: ez közel sincs így. Mint a mosipelusoknál, itt is találtam szerelemmintát, viszont “függő” nem lettem. Nincs tucatnyi szövött kendőm, és nem cserélgetem őket pár havonta. Amit egyszer megvettem, azt hűségesen használom, immáron a második kislányomnál. Vele szinte születésétől kezdve jobban szeretem a szövött kendőt, mint a rugalmasat.
A fancy kötésekkel azonban bajban vagyok, sosem vettem részt a különböző kihívásokban, nincs a csuklóban hatmillió befejezési mód. Csak az alapokkal, a legszükségesebbekkel vagyok tisztában, ezeket használom, és ez jó is így. A csípőmön is sokáig csak karikás kendőben hordoztam, a szövöttet kizárólag előre és hátra használtam.
Aztán megérkezett a kisebbik lányom, aki valamiért már egészen kisbaba kora óta jobban szeret az oldalamon lenni. Mivel ha megyünk valahova, egyszerűbb egy kendőt vinni, mint kettőt, úgy voltam vele, megtanulom, hogyan tudok szövöttel is csípőn hordozni, ha a hátamon mégsem maradna meg a kisasszony. Ennek a kötésnek a lépéseit hoztam el most nektek, képekkel dokumentálva. Az én kendőim egyébként 4,6 méteresek, nekem ezek jöttek be. Pici babákhoz persze kicsit hosszúak, ilyenkor többször kell csomózni, nagyobb gyereknél viszont egy batyu is kényelmesen kijön belőle.
A kötés sajnos nem lett tökéletes, ezért az elnézéseteket kérem, túl sok csillagnak kellett volna együtt állnia ahhoz, hogy a lányom együttműködő legyen, amikor fotózunk…
Ha a hordozással kapcsolatban bármilyen észrevételed, megjegyzésed, kérdésed lenne, gyere a mamami fórumába!
SBD
