Többemberes babák

[szigagi]

Dr Sears vezette be a többemberes baba fogalmát.

Ő azt érti alatta, hogy a csecsemő (majd később kisgyerek) temperamentumából adódóan nehezen megnyugtatható, sokat sír, nehéz biztosítani az elégedettségi szintjét és 24 órás gondoskodást kíván. Ezek a babák nehezen alkalmazkodnak és rendkívül alacsony az ingerkorlátjuk, ami annyi ingert átereszt, hogy folyamatos válaszreakcióra serkenti őket. Az alvásuk is sokkal felszínesebb, többet ébrednek és mennyiségileg is kevesebbet alszanak. Ugyanakkor gyorsabban tanulnak, a sok törődést szeretettel hálálják meg.

http://www.askdrsears.com/html/5/T050100.asp
http://www.askdrsears.com/html/5/T051200.asp
http://www.lll.hu/node/217
http://www.lll.hu/szfuzet/tobbemberes

A 7. oldalon találod a többemberes babák 12 jellemzőjét és a dr. Sears által javasolt túlélési tippeket.


Erre rímel valamelyest az alábbi kutatás a babák temperamentumáról (abból is a 3. kategória):
Ranschburg idézi Thomas és Chess kategóriáit:
1. Könnyen kezelhető baba: kiszámíthatóan eszik-alszik, elfogadja az újdonságokat, mosolyog és nemigen sír;
2. Nehezen bemelegedő baba: rosszul fogadja az újdonságot, de utána megbarátkozik és érdeklődővé válik;
3. Nehezen kezelhető baba: kiszámíthatatlan, mikor alszik-eszik, nehezen alkalmazkodik, sokat sír, a legenyhébb frusztrációra is indulatkitöréssel reagál, az újdonságot nehezen viseli.


Szerintem nem lehet mindent kategóriákba szorítani, mert kissé erőltetett lesz, de támpontnak kiváló lehet.

Azért indítanám ezt a topikot, mert érdekelne, mi erről a véleményetek. Esetleg van valaki, akinek a gyereke többé-kevésbé beleillik a többemberes baba fogalmába? Hogyan kezelitek, milyen trükköket vetettetek be a mindennapok során? Hogy biztosítjátok a gyerkőc elégedettségét, a család békéjét? Hogy fér bele a háztartás?

[szigagi]

Akkor kezdem én...

Andris kb. 1 hónapos korától kezdve rengeteget sírt, azt gondoltuk, hasfájós (adtuk az Infacol szirupot, de semmi javulás). Sétáltunk vele, felvettük, de nagyon nehéz volt megnyugtatni - gyakorlatilag nem lehetett letenni. Nehezen aludt el, sokszor éjszaka is órákig ébren voltunk vele, mert nem aludt. Ha altatni akartam (babakocsiban), 1 órát kellett melóznom egy fél órás alvásért. Az öreg védőnő azt mondta rá, hogy nehezen szokja meg a kinti világot, viszont okosabb lesz (...nyugtassuk meg anyukát...).
3 óránként másfél-két órákat cicizett, ha cicin el is bóbiskolt, lehetetlen volt tőle elvenni, mert azonnal felébredt és sírt utána.
Jobb lett a helyzet, amikor hordozni kezdtem, kb. fél évesen. Többet aludt, kevesebbet sírt, inkább azért, ha akart valamit.
Aztán elkezdődött a fogzás, amit rosszul visel.
11 hós volt, amikor rájött, hogy nem is olyan rémes az a sokféle étel. Addig anyatejen éldegélt.
Sose játszik egyedül, mindig résztvesz a dolgaimban: mosunk, mosogatunk, fogmosunk, kapálunk, főzünk, felmosunk, stb. Ha ki akarom hagyni bármiből, botrány van. Sokat vagyunk szabad levegőn, imádja.
Ha épp nem nyűgös, tündéri kis kölyök (naná, azért mondom, mert az enyém...), és okos is lett (bár szerintem azért, mert nem a babavilágban élt). Mai napig ragaszkodik a cicihez, azzal alszik (fél óránál többet cici nélkül soha). Hogy mikor alszik át egy éjszakát? Hát én nem tudom...

[Livus]

Ha kicsit több időm lesz, jövök majd ide mesélni...
Most mennem kell

[EMMILI]

Nálunk ugyanilyen volt a kisfiunk,ahogy leírtad.Az első két hét nyugisan telt,csak szopizott és aludt.Utána elkezdődött a sírós időszak,ami a mai napig tart,persze most már nem olyan durván,mint pici korában.Mindig ráfogtuk valamire,hogy miért sír.Először hasfájás,majd fogzás.Állandóan kézben volt,mégis sokat sírt.Akkor még nem volt semmilyen hordozóm.Szó szerint mindent együtt csináltunk,csinálunk.Pár hónapja néha rövid időre eljátszik egyedül,de általában vele kellene mindig foglalkozni,ami így kistesó mellett nem mindig jön ossze.Amikor még csak szopizott,akkor egyből azt kérdezték,
hogy nem-e éhes marad és azért sír és nem alszik.Nagyon éber alvó ő is.Az a szerencsém,hogy a lányunk nem sírós baba / remélem nem kiabálom el/,mert akkor még ennyit sem aludna.Egyébként pont most aludta át először az éjszakát.Bár lehet,hogy ez csak egyszeri alkalom volt.
Én azon szerencsések közé sorolhatom magam,hogy anyukám elég sokszor átjött /átjön/ és babusgatta,játszott vele.Azalatt megcsináltam a nagyon szükséges dolgokat,főzés,vasalás,takarítás.
Lételeme a mozgás,de ha elfárad,akkor hisztis lesz,nem ám,hogy lefeküdne aludni.Meg is mondta,hogy ő nem szeret aludni.
Imádom a kis rosszcsontomat,egyszerűen neki ilyen a vérmérséklete,nem tehet róla.
Annak örülök,hogy az első babám lett ilye,így legalább kellemesen csalódtam a lányommal.Ő sincs el egyedül,de ez ebben a korban teljesen természetes szerintem.Aludni is egyszerre csak 25-30 perceket alszik nappal,de lagalább nem sír.
Érdekes most sokkal jobban bírom az éjszakázást,mint a fiammal,pedig fél éjszaka szopizik.Remélem nem kell ennyit várnotok az első átaludt éjszakára.

[rozmaring]

Nálunk a lányom dettó. Most 4 és fél évesen viszont tündéri jó kislány lett, szófogadó, megértő. Sokszor csak csodálkozom, olyan dolgokat megért, annyi rengeteg empátia van benne. Egyébként a fejlődése mindig megelőzte korát, és én is olvastam, hogy ezek a gyerekek ált. az átlagnál jobb képességűek. Én mindig ezzel vigasztaltam magam. A kisfiam sem volt soha egy eszem-alszom nyugis típus, de a lányomhoz képest azért könnyebb volt vele. Persze ő is szinte egész nap testközelben van még most is, és éjjel nem alszik, de ezek ebben a korban természetes dolgok.

[hekele]

Ú ez a topik nagyon jó ötlet,hátha merítek én is belőle valami jó kis módszert.Később én is kibontakozom,de most vár a "Többemberes babám"

[Zsuzsi]

Szerintem sem lehet őket feltétlenül egy-egy kategóriába besorolni, de nem is ez a cél ugye .
Az én két gyerekem a két véglet. A fiam nyugodt, békés baba volt mindig is, most is egy jól kezelhető kiskoma, még a dacos pillanataiban is lehet vele szót érteni, ritka, hogy tehetetlenül állok vele szemben. A kislányom viszont élete első 7 hónapját gyakorlatilag végigbőgte. 'Hasfájás' mondták, én pedig ezt nem szeretem így elfogadni. Fájt is neki sokszor, de a sírások nagy része mindig valami miatt volt. Szerintem ő egy hiperérzékeny alkat.
'Többemberesnek' nem nevezném, elég lettem volna neki én is, de ugye van már egy testvére, úgyhogy muszáj volt osztozkodni. Amióta kúszni és ülni megtanult, azóta van itthon béke és csend. Kb. addig a percig, amíg nem frusztrálódik éppen valamin, mert akkor eltörik a mécses és nagyon nehezen vígasztalható.
Nehéz volt elfogadni ezt a helyzetet, pláne egy végtelen nyugodt gyermek mellé, azelőtt el sem tudtam képzelni, hogy ilyen is van. De határozottan tudom, hogy attól fogva könnyebb, hogy beláttam, neki más igényei vannak, ő ilyen és így kell tudni valamilyen kompromisszumot kötni, ami mindannyiunknak megfelel.

[galang]

Ági, köszi, hogy elindítottad ezt a témát! Kb. 5 perce, szopi közben gondoltam arra, hogy indítani kéne valami hasonlót. Bár jó lenne ötleteket, praktikákat kapni, de elsősorban azért örülök ennek a topiknak, mert látom, hogy nem vagyok egyedül, s ha úgy adódik, kipötyöghetem magamból azt, amitől esetenként - suttogva mondom - ORDÍTANI TUDNÉK.
Holnap mesélek is, jó?

[kattix]

Többemberes - kólikás - hasfájós baba? Félix sosem volt "sírós" baba, így én olvasmányaimból, hallomásból ismerem csak a többemberes/kólikás/hasfájós babákat. A Suttogós topikban már egyszer említettem röviden, hogy bennem nagy nagy kérdőjelek vannak a "hasfájós baba" kifejezést illetően.

1. Nagyon meglepett, hogy az amerikai kiadású babaápolási könyvemben a sokoldalas kólikás baba fejezetben minimális hangsúly került a hasfájásra, egy lehetséges tünet volt a kb tizenöt közül. Ehhez képest magyar nyelvű olvasmányaimban mindenhol "hasfájós" babáról olvastam, különböző szirupok, cseresznyepárna, büfiztetés, stb volt a megoldási javaslat.
2. Ehhez jött a másik élményem, hogy a családban az idősebb generáció ahányszor Félix esetleg sírt rögtön kijelentette, hogy szegénynek biztos "hasgörcse van". Én tudtam, hogy mikor fájhat valóban a pocija, hiszen ennek látható jelei voltak és azt is tudtam, hogy ez ritka. És amikor a család ezt a megállapítást tette akkor rendszerint valami teljesen konkrét oka volt a sírásnak, ami számomra szintén egyértelmű volt.
Ezek alapján bennem kialakult egy nagy nagy kérdőjel a "hasfájós" babákat illetően, hogy vajon valóban ilyen sok hasfájós baba van-e mint amennyit foglalkozik a hasfájással a "szaksajtó", vagy talán mégis a Sears féle "többemberes baba" megközelítés lenne célravezetőbb sok esetben?

Csak halkan írom ezeket, mert mondom, Félix sosem volt se hasfájós, se többemberes, így nem tudhatom... de gondoltam megosztom veletek a benyomásaimat.

Ahogy olvasom a tapasztalataitokat, annyival árnyaltabb a kép máris! Vajon miért ez a nagy hangsúly a hasfájáson??? Vagy csak én éreztem úgy, hogy azon van? Összemosok 2 külön dolgot?

[szigagi]

Livus, Gyöngyesz, várunk szeretettel!

Andi: jaj, több mint 4 év...Istenem, minden elismerésem!!!!Bár lehet, mi is kihúzzuk odáig, attól tartok...

Gabi, köszönöm, h leírtad a kislányodról, nagyon szép! Igazán ilyenkor látom, h azért mi is tartunk valamerre (ez olyan, mint a fény az alagút végén), h nem hiába küzdök nap mint nap...

Zsuzsi, nagyon jól megfogtad ezt az elfogadás dolgot! Nekem is onnantól lett határozottan könnyebb, hogy megtanultam elfogadni őt a magas igényeivel és a hihetetlen kitartásával, amivel a célra tör (és nem adja fel és nem felejt, a figyelemelterelés sose működött nála).
A vicces az egészben az, h anyukámnak szintén legalább ennyire magasak az igényei, de ezt az én babámban nem tudja elfogadni.

Angéla: kiváncsian várjuk (már ha hagyja a csibész)! Az "ordítani tudnék", igen, én is sokszor küzdök ezzel az érzéssel...pl. tegnap, amikor segíteni akar zöldséget felvágni. Ilyenkor ki kell cuccolnom a tornác mellvédjére és kell egy pár eszköz. Kezébe nyomok 2 deszkát, h vigye ki. Egyet elejt félúton, éktelen ordítás. Visszaadom, megkérem még1x, vigye ki, mindjárt megyek én is. Eldobja a deszkát cincálja a sámliját, és sivít. Közben próbálom összeszedni a cuccokat, lehetőleg úgy, h az éles kés és a baba nehogy egymás közelébe kerüljön, s az ordítás csak akkor szűnik meg egy pillanat alatt, amikor végre minden kint van és kezdhetünk dolgozni...Igen, ha vmi nincs meg egy szempillantás alatt (amint eszébe jut) az - Zsuzsi szavaival élve - erősen frusztrálja!

Kattix: szerintem nem mosod össze. Amikor ott van egy pici baba, aki vigasztalanul sír, rángatózik, bármit csinálsz is, vigasztalhatatlan, akkor óhatatlanul arra gondolsz, fáj valamije. Ehhez jön az idősebb generációk válaszreakciója, h biztosan a hasa fáj: te azt látod, h pukizik, akkor kicsit megkönnyebbül, és már kész is a diagnózis. Aztán csodálkozol, h mégsem hagyja abba az ordítást a baba. Kutatni kezdesz, és rájössz, hogy annyi más oka is lehet. Az ilyen babák azt a fájdalmat is nehezen tűrik, ami egy normál társuknak meg sem kottyan. A legkisebb kényelmetlenségre is hevesen reagálnak.
Egyébként a felvetésedre rímel az alábbi családi sztori:
Anyukám az első életévét átordította, a családi diagnózis szerint a belei voltak gyengék, mert nagyanyám átidegeskedte a terhességet. Amint a szájába került a cici, ordított, tehát a "hasa fájt". Sokszor egész éjjel a dédnagyapám ringatta, h nagyanyám alhasson. Babakocsiban aludt egyedül. 1 évesen vérhast kapott, azóta is gyengének tartja a beleit, azt mondja, az idegesség oda húzódik, ott csapódik le.
Nos tehát: azóta már tudom, hogy a ciciszájbanésordít jelenséget kiválthatja a tejleadó reflex erős/gyenge volta, tudom, h vannak nagyigényű babák, tudom, h ő is maximalista, ebből adódik a kérdés: a bélidegesség nála nem inkább okozat, mint ok? Tudjuk, h a nagyigényű baba addig ordít, mag meg nem kapja, amit akar, és ő nem kapta meg, mert hasfájásra kezelték. Persze, amikor ezzel előállok neki, váltig tagadja, h igazam lenne, de ki a megmondhatója?

[EMMILI]

Szigagi még nincs 4 év,majd csak lesz .
Kattix a többemberes baba,gyerek nem egyenlő szerintem a hasfájóssal.Ők azok,akik állandó foglalkozást,testközelséget igényelnek,nagyon érzékenyek,szinte kiszámíthatatlanok.Bár én nagyjából már kiismertem a fiamat,de azért 1-2 reakciója még meglepetést tud okozni.

[vadrózsa79]

Ági! Többemberes gyerekhez hogy fér bele a háztartás (sőt, házastárs), lehet, hogy meglepő, de nekem az segített, amikor a második (nem két emberes) belenőtt abba a korba, hogy társaságot jelent többemberes nővérének. Én reménykedtem abban, hogy két egyforma gyerek nem születhet ugyanabba a családba, így kevesebb, mint 2 év van kettőjük között, és mikor a kicsi elkezdett mászni (13hónaposan, de ez más téma), utána kicsit könnyebb lett. De szerintem nem növi ki ezt a "többemberes" dolgot, csak máshogy jelentkezik. A második gyerek után nőtt az önbizalmam, nem én vagyok teljesen tehetségtelen a gyermekneveléshez, hanem a nagy "nehéz gyerek" ahogy más megfogalmazásban használják. Hasfájós is volt, esténként 6 hónapos koráig szedte az infacolt, segített, a hasa legílább nem fájt annyit, de nem lett nyugodtabb. Ő az ujját sem találta meg, másfél órákat szopizott kezdetben. Most hisztis, és azt akarja, hogy valaki folyton szórakoztassa. A kicsi már másfél éve elvan valameddig egyedül is, játszik, pakolgat stb. , a nagy nem. A kicsi mellett tudok takarítani, míg a nagy oviban van, de most nyáriszünetben a takarításhoz kell valaki, aki vigyáz a gyerekekre, vagy legalább legyenek az udvaron a szomszéd gyerekek, akikkkel játszhat. Egyébként rendkívül okos, koránál fejlettebb logikai kézsége van, szókincsét néhány érettségiző megirigyelhetné, és gyorsabban tanul verset, mint bárki a családban. A verbális memóriája elképesztő (különösen nekem, akinek ez a gyengém, a mechanikus verbális memória). Most éppen azt kérdezi apjától, mi az, hogy randarilozás. Fogalmam sincs, hol hallotta.... Mindemellett igazi többemberes gyerek. Valószínüleg "többemberes felnőtt" lesz, olyan társaság közepe, vagy kis irányító (remélem nem minidiktátor)

[szigagi]

Jajjjjj.....sóhaj....mi is terveznénk a kistesót.....csak hát erősen cicifüggő a lelkem, nekünk ez hozott némi megnyugvást. Bár most már mintha nem kérné annyi ideig, de a gyakoriságon nem nagyon akar változtatni...
Tényleg, most, h írod, a társaság nagyon fontos neki is! No erre akkor tudatosan ügyelek a jövőben!!!Köszi, h felhívtad rá figyelmeme


Néha, ha már nagyon lefáraszt, bizony én "kis diktátornak" szoktam hívni Ez az a tipikus mindent meg akar határozni hozzáállás, amit egy ideig nagyon jól tolerálok, de aztán nálam is van határ.

[vadrózsa79]

Ági!
Már a hatodik hónapban voltam, amikor abba kellett hagyni a szoptatást, mert veszélyeztetett lettem. Ha ez nem jön közbe, én le sem álltam volna a szopival. És 4 hónapos korától hordtam baba-mama klubba, nagyon élvezte. És nagyon kiakadtam, hogy a kistesó miatt nem vették fel 3 évesen az oviba,(helyhiány) mert nagyon kellett volna neki a társaság, és a kicsi, mivel még nem tudott sem beszélni, sem közlekedni, nem volt még társaság neki. A szomszéd gyerekek oviba jártak, nehéz fél év volt.

[harmat]

És az melyik kategória, amikor a baba állandó testközelséget és együttlétet igényel, majd később állandó vele foglalkozást, de ha ezt megkapja, akkor kiegyensúlyozott, boldog, hangját sem hallod? Persze csak amíg el nem kezd beszélni, mert onnantól be nem áll a szája

Ő az első és eddig egyetlen gyerekem, el is döntöttem még a legelején, hogy a babák egyszerűen ilyenek A következő biztosan egész más kihívásokat hoz majd.