Többemberes babák

[szigagi]

No, most nagypapázik
Szóval az alvás...hát, jelentem, napközben csak és kizárólag nagypapának, neki is csak akkor, ha nem mozdul mellőle. Éjjel még sokszor ébred, de vannak elég jó éjszakák is. (amióta nincs cici, ill. cicimegvonási procedúra + 4-5 hónap, mikor javulni kezdett)
Mindenki halálra riogatott, hogy annyira anyás, ki fogja nyírni a kistestvérét, féltékeny lesz...de NEM. Szereti, kedves vele, játszik vele, simogatja, csak aludni nem hagyja (mivel az alvás felesleges dolog...). Óriási szíve van a lurkónak. Ám időigényes, beléptünk az "én csinálom!!!" korszakba, úgyhogy krumplit pucol, szitál kever-kavar, főz, mosogatógépet rámol
A mesék, vonatok, autók nagyon mennek, és igényli a közös tevékenységet.

Janzsa, a túlpörgés megy nálunk is ezerrel, és 2 éves volt, amikor rájött, hogy másokkal játszani jó, és követeli a gyerektársaságot. Pokoli, hogy most okt. vége óta nem mehetünk, mert van vmi visszatérő felső légúti izé...

[habara]

sziasztok, de örülok h feljött a topik. Bene tipikus többemberes baba volt, a horodzás is csak enyhítette.
Ma már jobb sokkal, bár az érzékenyésg megmaradt. beni fél az idegenektől. 1 óra alatt (vendégség pl) oldódik csak fel. Nálatok van ilyen? (16 hós lesz 1 hét múlva)

[csanya]

Csak most fedeztem fel ezt a topicot, kár, mert a lényeget úgy látom kitárgyaltátok.
Szóval egy 4 és fél éves többember kisfiú anyukájaként azt kell mondanom a kisbabásoknak, hogy ne várják, hogy mostanában kinövi, ez tényleg temperamentum kérdése, és az segít a legtöbbet, ha ezt hamar felismerjük(én egy kicsit későn jöttem rá) és elfogadjuk, szeretjük ilyennek, mert gyökeresen változtatni nem lehet rajta.
Idővel okosodik bizonyos dolgokban, és ez javít valamit a helyzeten, de alapjában én úgy látom Ők ilyenek is maradnak. És ezt nem elkeserítés képpen írtam, csak jobb ha az ember elfogadja, és nem vár jobbra, mert ilyen a természetük.
Nekem egy-két könyv nagyon sokat segített, hogy megértsem, és elfogadjam, de néha újra bele-bele olvasok, mikor fogytán a türelmem.
pl.Éjszakai gondoskodás, Szülők könyve, Nehezen kezelhető gyerekek.

És ami szerintem a legrosszabb, amikor a környezeted azt sugallja, hogy Te rontottad el, azért ilyen a gyermek, és ehhez is sok idő kellett(sajnos) mire meggyőztem magam, hogy ezeket a véleményeket elengedem a fülem mellett (ha tudná az illető, hogy mennyit árt vele).

Na nem akarok regényt írni, KITARTÁS!!! mindenkinek (magamnak is). Ők nagyon különlegesek, és nagyszerű emberek lesznek!!!!

[habara]

csanya

[Lilymami]

Sziasztok!
Nagyon érdekes ez a topik, kár, hogy én is csak most találtam meg. Azért remélem, még fognak ide írni mások is. Ahogy olvasgattam, rájöttem, hogy mindkét gyerekem többemberesnek tekinthető bizonyos szempontból, bár sok jellemvonásban különböznek. A lányom,Lili aki most kétéves babaként mindig jól evett és aludt (most már azért vannak gondok), viszont hiperérzékeny volt. A saját csuklásától volt, hogy sírva fakadt. Az erős zajoktól (pl. kutyaugatás, fűnyíró) ma is fél. Nehezen viselt minden apró változást pl. ha elvittük valahová (szóval ő nekem lassan felmelegedő temperamentumúnak tűnt). Nekem nagyon nehéz volt pl. a dédikkel megértetni, hogyha rögtön kikapják a kezemből, tuti sírni, sőt ordítani fog. Ma már jobban elfogadják, hogy Lilinek kell minimum egy fél óra, hogy feloldódjon. Szóval habara itt a válasz (érdekes, hogy itt is összefutunk): nálunk Lili nagoyon hasonlóan viselkedik ilyen helyzetben. Szerintem ez később se fog sokat változni, illetve ahová gyakrabban megy, ott hamarabb meg fogja találni a helyét, és talán ha sokfelé visszük egy kicsit gyorsabban fog alkalmazkodni, de szerintem mindig egy kicsit félszeg lesz.
A fiam borzalmasan hasfájós volt a kezdetektől, még most lassan 5 hónaposan is sokat fáj a hasa. Kezdetben szinte egész nap a mellen volt: egyszerre evett és aludt, letenni sehová se lehetett, csak velünk, rajtunk aludt és még most is általában 3 óránként eszik éjjel s, este felé pedig másfél-2 órát is szopizik gyakran. Ő 2 hónapos koráig, ha nem volt cicin szinte csak ordított, kivéve a fürdést, amit már 1 hetesen megkedvelt. Azután javult a hasfájása és megtanult mosolyogni sőt nevetni, azóta sokkal jobban viselem én is azt, hogy néha igencsak nehéz és fárasztó vele.
A legérdekesebb számomra, hogy ő nem olyan érzékeny,mint Lili pl. imádja a vendégséget és az új arcokat, mindenkire nevet és dumál, a lényeg, hogy kézben legyen. Letenni egyedül hagyni azóta se lehet. De utóbbi Lilire is igaz, ő is egész nap igényli, hogy valaki foglalkozzon vele.
Szóval szerintem is Csanyának van igaza: el kell fogadni őket olyanoknak amilyenek, és így szeretni őket. Idővel azért egy kicsit változnak majd, de az alaptermészetük valószínűleg örökre megmarad.
Ami érdekelne: akinek 2 babája van, hogy oldja meg, hogy a nagy mellett tudjon aludni a pici. Nálunk Lili folyton felébreszti Benit.

[szigagi]

Zsuzsi, kendőben, le nem rakva...és ha nincs itthon a nagy, vagy kint, séta közben.

Hát igen...zenebölcsibe viszem a nagyot, részt venni benne nem akar, nézi duzzogva...de:visszahallom tőle az ott elhangzottakat. Még a barátaival sem vesz részt ilyen irányított közös játékban

[szigagi]

Ja, igen. A kicsit még jobban elkényeztetem, de mégsem olyan, pl. nem cicizik órákat: ha nem éhes és kínálom, dühödt tiltakozásba kezd.
Szóval tényleg temperamentum!

Ajánlanék még én is könyvet:
Öt szeretetnyelv, Életre szóló ajándék, Miért sír a baba (bár sztem túl Ámérikás)...

[habara]

Zsuzsi
igen nálunk is ez a probléma, a nagypapák. heti 1x találkoznak és Beninek ez nem elég, h "családtagnak" tekintse őket. egy emberrel van meg, a férje ikertesójával, azonnal. De ők teljesen egyformák és a sógorom, sosem kapta i a kezemből, megvárta, h Beni magától akarjon menni. Szerintem ez a kulcs, h megvárjuk, amíg ők akarnak barátkozni. sajnos nálunk a nagyszülők ezt képtelenek ésszel felérni.. azt hiszem úgy gondolják, Beni miattam ilyen amilyen. Szerencsére tojok a fejükre, de ha nem figyelek néha nagyon megijesztik szegényt..
Vendégség.. hát az nem nagyon könnyű... de ne számít, csak kíváncsi voltam, h nem vagyunk-e egyedül..

[csanya]

Tényleg az Öt szeretet nyelv is nagyon jó kis könyv
Az alvással kapcsolatban ,nekem három lurkó van, és ez állandó hangzavart jelent, gondolhatod, de a kicsi ezt meg is szokta, csak az éles, hirtelen visításra ébred, amit a lánykám előszeretettel művel.
Szóval a lakásban nekem a kendő nem annyira jött be, mert akkor ugye mindig tűzközelben van, az autósüléses hordozóban altatom el, és eldugom a lakás legnyugibb pontjára De a legtutibb egy séta kendővel, akkor Ő is pihenhet, és a nagy(ok) kicsit kitombolhatják magukat!

[Lilymami]

Sziasztok!
Köszi a válaszokat lányok!
Igen, nálunk is a séta az egyetlen lehetőség az altatásra. De sajnos babakocsival kell mennünk, mert Lili se tud még hosszabb távokat megtenni, 2 gyereket meg nem bírok el, így ha elfárad, a babakocsi testvérfellépőjén utazik. Viszont amikor pocsék az idő, meg vagyok lőve.
Beni, amíg kicsi volt, olyan mélyen elaludt a kendőben, hogy szinte semmire se ébredt fel. Mióta kicsit nagyobb, és a hátamra kötöm vagy mei-taiba, nem mindig alszik el. Sőt! Ő mindig sír, sőt ordít, mikor felkötöm, és kell egy kis idő, hogy megnyugodjon, ilyenkor intenzíven kell mozognom: sétálnom, söpörnöm..., de tegnap semmi se használt, mindenképp nyafogott. Pedig a házimunkát csak így van esélyem elvégezni. Valami ötlet?

Andi: A kézből kikapást nálunk a dédik művelik, de nekik nehezen szólok, mert olyan idősek, ritkán látják a babákat és annyira odavannak értük. De azért próbálom "tanítani" őket, hogy legyenek egy kis türelemmel, meg most már elhiszik, hogha sír, akkor biztos nem ők fogják tudni megnyugtatni. A megijesztés is ismerős sajnos. Lilit főleg könnyű megijeszteni, ő néha olyasmitől is megijed, amitől más nemigen pl. egy zenélő játéktól, de apunak volt, hogy csak az erősebb hangjától sírva fakadt.
Szóval tényleg figyelni kell. De pl. a reagálásunk is nagyon fontos: legyünk együtt érzőek, de nyugodtak, ha mi is pánikolunk, jajongunk csak erősítjük a dolgot, de úgy se szabad csinálni, mintha nem történt volna semmi. Én most a kutyaugatással tesztelem ezt a dolgot: Lili mindig megijed, de ha én is összerezzenek, akkor biztos, hogy sokkal jobban el kezd hisztizni, így próbálok nyugodt maradni vagy, ha megijedtem (a hirtelen ránk ugató kutyáktól én is megszoktam, bár amúgy nem félek a kutyáktól, sőt) próbálok minél hamarabb megnyugodni, megfogom a kezét, megsimogatom és mindig elmagyarázom nyugodt hangon, hogy a kutyus őrzi a házat, azért ugat és, hogy nem fog bántani minket. Ilyenkor ő is mondani szokta: "Kutya ugat, őrzi házat, Lili nem sír."

Ági: az együtt játszáshoz idő kell. Igazán csak 4 éves kortól tudnak együtt játszani a gyerekek, addig inkább csak egymás mellett szoktak. Lili egészen mostanáig senkivel nem játszott, a játszótéren is mindig csak nézte, hogy mit csinálnak mások. Néhány hete itt volt az unokatesóm 2 gyereke: 2,5 és 1,5 évesek, és legnagyobb csodálatomra velük elkezdett játszani. Magyarázott a kicsinek, a nagyobb játékát utánozta... Szerintem azért, mert a testvérek már sokat játszottak együtt és így tudott hozzájuk kapcsolódni, A másik kulcskérdés, hogy ő volt otthon, biztos környezetben. Szerintem te is hívj el néha hasonló korú gyerekeket és várj türelemmel, előbb-utóbb a fiad is elkezd játszani. velük.

[Marcsi77]

Van egyáltalán olyan kötődően nevelt baba, aki nem hozza a többemberesség legtöbb "kritériumát"?
(Az én háromból hármam miatt gyanús nekem, hogy van itten ok-okozati összefüggés...)

[janzsa]

Ismerek olyan babát akit kotódóen nevelnek és nem többemberes,mamami az anyukája.

[S'asszem]

Marcsi, a húgom nagyobbik fia egyértelműen többemberes, míg a kisebbik lány nem. Az én kicsi lányom sem az, mert a temperamentum már ilyenkor is látszik.
"Kötődő nevelés" alatt értem esetünkben az igény szerinti szoptatást, hordozást, együtt alvást, sírni nem hagyást...

[Marcsi77]

Kötődő nevelés alatt én is ezeket értem.
Akkor marad a genetika .
(Amúgy tök érdekes az élet a többemberes babákkal .)

[Marcsi77]

Azért hívom csak kötődő nevelésnek, mert itt (a mamamin) olvastam először így.
Amúgy mikor még nem is tudtam, hogy létezik ez a szópáros, már akkor is így csináltam.

De most hogy így mondod (helyesebben idézőjelezed), a kötődően gondozás jobban tetszik, ezentúl lehet, hogy én így fogom hívni .